| dbpprop:abstract
|
- Egg were an English progressive rock band formed in January 1969. The founding members of the group were Dave Stewart who played organ (not to be confused with guitarist David A. Stewart of Eurythmics), Mont Campbell on bass and vocals and drummer Clive Brooks. The band emerged from an earlier quartet formed whilst at City of London Boys School called Uriel with guitarist Steve Hillage. After Hillage left the band in August 1968, the other three continued as a trio. Having signed a deal with the Middle Earth club's management branch, they were advised to change their name to Egg, allegedly because Uriel "sounded too much like 'urinal'". In mid 1969 the band signed a deal with Decca's 'progressive' sublabel Deram and released their debut album in March 1970 on their short-lived Nova series. While not a commercial success, it was received well enough for the label to finance the recording of a follow-up, but when the time came to release it, they got cold feet and it was all but shelved, until producer Neil Slaven's lobbying finally resulted in The Polite Force coming out in February 1971. Now signed to The Groundhogs' management company, Egg finished the year with an increased touring schedule, but in spite of accumulating enough material for a third album, were unable to secure another record deal, and called it a day in July 1972. In 1974, Stewart, now signed with Virgin as a member of Hatfield and the North, got a deal for Egg to record their unreleased material, which resulted in the farewell album The Civil Surface. In December 2007 an archival release of live recordings 1969-1972, titled The Metronomical Society was added to the canon. Egg are often regarded as part of the Canterbury scene, a loose movement of progressive and psychedelic musicians, based on Stewart's later membership of Hatfield and the North and National Health, although the band have no geographical connection to Canterbury. Their music can be described as progressive rock with elements of psychedelia and chamber rock (later exemplified by the Rock In Opposition movement). They employed unusual time signatures, as reflected in songs like 'Seven Is A Jolly Good Time'. They also brought a humorous element to their music. Mont Campbell, the band's main composer, acknowledged the strong influence of Igor Stravinsky, resulting in multi-part suites such as the imaginatively-titled "Symphony n°2" and "Long Piece n°3". Stewart later formed National Health, with which Campbell was also initially involved. In 1981 he made hits. He teamed up with Colin Blunstone to record the UK #13 hit covering of What Becomes Of The Broken Hearted, originally made famous by Jimmy Ruffin. Later that year he had a UK #1 hit under his own name with former Hatfield and the North backing singer Barbara Gaskin covering Lesley Gore's Its My Party (and I'll Cry if I Want To). The latter partnership continues. Two members of the band worked together again on Campbell's solo release Music From a Round Tower of 1996. All tracks were composed/performed by Campbell (who by this time had become an expert on many ethnic instruments) and Stewart co-produced and made incidental musical contributions (as did Barbara Gaskin). In January 2009, Campbell appeared on British television as a prominent commentator throughout the BBC documentary 'Prog Rock Britannia: An Observation in Three Movements', reminiscing on Egg and the progressive rock movement in general.
- Egg war eine von 1968 bis 1974 bestehende britische Canterbury-Band.
- Az Egg egy angol progresszív rock együttes volt, amely 1969 januárjában alakult. Alapító tagjai az orgonán játszó Dave Stewart, a basszusgitáros Mont Campbell, valamint a dobos és énekes Clive Brooks voltak. A zenekar elődje egy Uriel nevű kvartett volt, mely a City of London School nevű iskolában jött létre a gitáros Steve Hillage közreműködésével. Miután Hillage 1968 augusztusában elhagyta az együttest, a megmaradt tagok trióként folytatták. Mikor a Middle Earth klub vezetőségével aláírtak egy szerződést, azt a tanácsot kapták, hogy változtassák a nevüket Eggre, állítólag azért, mert a Uriel majdnem úgy hangzik, mint a „urinal” (vizelde). 1969 közepén a zenekar szerződést írt alá a Decca kiadó progresszív leányvállalatával, a Derammal, amely 1970 márciusában kiadta bemutatkozó albumukat a rövid életű Nova sorozatban. Bár az album kereskedelmileg nem volt nagyon sikeres, ahhoz eléggé jól fogadták, hogy a kiadó finanszírozza a folytatást. Azonban, mikor ennek eljött az ideje, inukba szállt a bátorság és meghátráltak. Végül Neil Slaven pruducer lobbizása hatására összehozták a The Polite Force című albumot, amely 1971 februárjában jelent meg. Ezt az évet az Egg egy koncertsorozattal fejezte be, de ahelyett, hogy elegendő anyagot gyűjtöttek volna a harmadik lemezhez, képtelenek voltak újabb felvételeket készíteni, így aztán 1972 júliusában bejelentették megszünésüket. 1974-ben Stewart, aki a Hatfield and the North tagjaként szerződést kötött a Virginnnel, megszervezte, hogy az Egg felvegye korábban meg nem jelent anyagait, és ennek eredménye lett búcsú-albumuk, a The Civil Surface. 2007 decemberében egy újabb albummal gyarapították hanghordozóik sorát, megjelent ugyanis az 1969-72. közötti élő felvételeikből egy válogatás The Metronomical Society címmel. Az Egget gyakran hozzák kapcsolatba a canterburyi szcénával, a progresszív és pszichedelikus zene egyik vonulatával, azonban ezt inkább csak Stewart későbbi, a Hatfield and the North és a National Health együttesekben játszott szerepe magyarázza, ugyanis az Eggnek nincs földrajzi kapcsolata Canterburyvel. Zenéjüket progresszív rockként lehetne leírni, amely tartalmazza a pszichedelia és a chamber rock (később Rock In Opposition mozgalomként emlegették) elemeit. Zenéjükben szokatlan ütemeket használtak, ami jól megfigyelhető például a 'Seven Is A Jolly Good Time' című dalban. Ugyancsak gyakran vittek humoros elemeket zenéjükbe. Mont Campbell, az együttes fő zeneszerzője erősen Sztravinszkij hatása alatt állt, ennek eredményeként születtek a többrészes szvitek, mint a nagy képzelőtehetségre valló címmel ellátott "Symphony n°2" és "Long Piece n°3". Stewart később megalapította a National Health-et, amelyben Campbell ugyancsak a kezdetektől érintett volt. 1981-ben slágereket adott ki. Összeállt Colin Blunstone-nal, hogy felvegyék az angol listákon 13. helyre került számot, a What Becomes Of The Broken Hearted feldolgozását, amit eredetileg Jimmy Ruffin vitt sikerre. Ez év hátralévő részében volt egy első helyet elér slágere is, Lesley Gore Its My Party (and I'll Cry if I Want To) című számának feldolgozása. A felvételen szerepel Barbara Gaskin is, a Hatfield and the North énekese. A vele való kapcsolat később is folytatódott.
- Gli Egg sono stati un gruppo musicale inglese di genere progressive rock in attività tra il 1968 e il 1974. Nacquero dalle ceneri di un precedente gruppo psichedelico, gli Arzachel, dove avevano militato i tre fondatori a cui si aggiunse Steve Hillage alla chitarra e come cantante. L'omonimo album d'esordio fu pubblicato del 1970, e contiene 8 canzoni per una durata totale di 40 minuti. L'album è stato ristampato nel 2005 con l'aggiunta di 3 bonus track. La loro musica è costituita da intricate parti strumentali con atmosfere jazz, citazioni classiche e virtuosismi. Il gruppo non riscosse particolare successo all'epoca, ma fu successivamente riscoperto e rivalutato dalla critica, proprio per la complessità della parte strumentale. Notevole l'impiego di tempi dispari e del contrappunto.
- エッグ(Egg)とはイギリスのプログレッシブ・ロック・バンドである。 メンバーは、モント・キャンベル（ベース、ボーカル）、デイブ・スチュワート（キーボード）及びクライブ・ブルックス（ドラム）。元々はユリエル(Uriel)というバンド名だったがメンバーの一人、スティーブ・ヒレッジが脱退したため、バンド名をエッグ（Egg）に改め、音楽活動を再出発した。オルガンを中心とするキーボード・トリオで、同時期のエマーソン・レイク・アンド・パーマーと比較されることもあるが、彼らとは異なり商業的には成功しなかった。エッグはロンドン出身であるが、バンド解散後にモント・キャンベル及びデイブ・スチュワートが、いわゆるカンタベリー系ミュージシャンらに合流したため、カンタベリー系のバンドとしてみなされている。
- Egg was een Britse progressieve rockband in de traditie van de Canterbury-scene. De band werd geformeerd in juli 1968. De groep kwam voort uit Uriel, ze veranderden hun naam in Egg nadat gitarist Steve Hillage de band verliet om te gaan studeren. De leden van Egg waren: Dave Stewart (orgel / keyboards, niet te verwarren met Dave Stewart van de Eurythmics), Mont Campbell (zang en basgitaar) en Clive Brooks (drums). Waar Uriel tot dan toe met name covers had gespeeld, ging Egg over op het optreden met eigen muziek, met name Campbell leverde veel werk af. In het begin van de zeventiger jaren hebben de Egg-musici nog weer een korte tijd samen met Hillage opgetreden onder de naam Arzachel. Hun muziek is een mengsel van progressieve rock met psychedelica. In hun muziek pasten ze ongebruikelijke ritmeschema's toe (zoals in de song Seven Is A Jolly Good Time, wat een refrein in 7-kwarts maat kent), ze werkten er ook aan om humor in hun muziek in te passen. De band houdt in 1972 op te bestaan, er waren niet genoeg uitnodigingen om op te treden om rond te kunnen komen. Stewart wordt door Pip Pyle gevraagd om mee te werken in Hatfield & the North. Na het ter ziele gaan van deze laatste groep is er in 1974 een korte opleving van Egg. Een nieuw album wordt gemaakt, voornamelijk van materiaal dat al voorhanden was, maar nog nooit opgenomen was. Al snel valt de groep weer uiteen. Stewart en Campbell waren later terug te vinden in National Health, een andere Canterbury-scene-groep, Clive Brooks trad toe tot de Groundhogs.
- Egg foi uma banda britânica de rock progressivo formada em julho de 1968 pelo tecladista Dave Stewart, pelo baixista Mont Campbell e pelo vocalista e baterista Clive Brooks. A banda surgiu a partir de um quarteto do City of London Boys School chamado Uriel (que ainda lançou um álbum com usando o nome Arzachel) com o guitarrista Steve Hillage). São frequentemente categorizados como parte da cena Canterbury, um movimento do rock progressivo e do rock psicodélico, mas Stewart negou qualquer conexão com a geografia. Sua música é descrita como rock progressivo com elementos psicodélicos. Empregaram compassos de tempo incomuns, como refletido em canções como Seven Is A Jolly Good Time. Stewart posteriormente formou o National Health, um projeto envolvendo inicialmente também Campbell. Em 1981 lançaram alguns hits. Reuniu-se com Colin Blunstone para gravar o cover What Becomes Of The Broken Hearted, lançada originalmente por Jimmy Ruffin.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
