Edward III (13 November 1312 – 21 June 1377) was one of the most successful English monarchs of the Middle Ages. Restoring royal authority after the disastrous reign of his father, Edward II, Edward III went on to transform the Kingdom of England into the most efficient military power in Europe. His reign saw vital developments in legislature and government—in particular the evolution of the English parliament—as well as the ravages of the Black Death.

PropertyValue
dbpedia-owl:Person/individualisedPnd
  • 118687883
dbpedia-owl:thumbnail
dbpprop:_1
  • 1. Edward III of England
dbpprop:_10
dbpprop:_11
dbpprop:_12
dbpprop:_13
dbpprop:_14
dbpprop:_15
dbpprop:_16
dbpprop:_17
dbpprop:_18
dbpprop:_19
dbpprop:_2
dbpprop:_20
dbpprop:_21
dbpprop:_22
dbpprop:_23
  • 23. Marie of Ponthieu, Countess of Montreuil
dbpprop:_24
dbpprop:_25
dbpprop:_26
dbpprop:_27
dbpprop:_28
dbpprop:_29
dbpprop:_3
dbpprop:_30
dbpprop:_31
dbpprop:_4
dbpprop:_5
dbpprop:_6
dbpprop:_7
dbpprop:_8
dbpprop:_9
dbpprop:abstract
  • Edward III (13 November 1312 – 21 June 1377) was one of the most successful English monarchs of the Middle Ages. Restoring royal authority after the disastrous reign of his father, Edward II, Edward III went on to transform the Kingdom of England into the most efficient military power in Europe. His reign saw vital developments in legislature and government—in particular the evolution of the English parliament—as well as the ravages of the Black Death. He remained on the throne for 50 years; no English monarch had reigned for as long since Henry III, and none would again until George III, as King of the United Kingdom. Edward was crowned at the age of fourteen, following the deposition of his father. When he was only seventeen years old, he led a coup against his regent, Roger Mortimer, and began his personal reign. After defeating, but not subjugating, the Kingdom of Scotland, he declared himself rightful heir to the French throne in 1338, starting what would be known as the Hundred Years' War. Following some initial setbacks, the war went exceptionally well for England; the victories of Crécy and Poitiers led up to the highly favourable Treaty of Brétigny. Edward’s later years, however, were marked by international failure and domestic strife, largely as a result of his inertia and eventual bad health. Edward III was a temperamental man, but also capable of great clemency. He was, in most ways, a conventional king, mainly interested in warfare. Highly revered in his own time and for centuries after, Edward was denounced as an irresponsible adventurer by later Whig historians. This view has turned, and modern historiography credits him with many achievements.
  • Eduard III. war von 1327 bis 1377 König von England und Wales und gilt als einer der bedeutendsten englischen Herrscher des Mittelalters. Nach der Wiederherstellung der Autorität des englischen Königs machte er sein Reich zu einer der am besten organisierten militärischen Mächte Europas. Während seiner Herrschaft gab es sowohl bei der Legislative - das englische Parlament gewann an Macht - als auch bei der Regierung tiefgreifende Veränderungen. Er blieb 50 Jahre auf dem englischen Thron, hierin nur übertroffen von Heinrich III. , Georg III. , Victoria und Elisabeth II.
  • Eduard III d'Anglaterra va ser rei d'Anglaterra des del 1327 fins la seva mort, en un regnat de més de cinquanta anys.
  • Eduard III. byl jedním z nejúspěšnějších králů Anglie ve středověku. Obnovil autoritu krále po katastrofální vládě jeho otce Eduarda II. a změnil Anglii v jednu z nejschopnějších vojenských mocností Evropy. V době jeho vlády došlo k velkému rozvoji legislativy, vlády, vývoji parlamentu i velké morové nákaze označované černá smrt. Po válečném tažení ve Skotsku si začal roku 1340 činit nárok na francouzský trůn, a zahájil tak konflikt zvaný Stoletá válka. Po počátečních problémech se po bitvě u Kresčaku a Poitiers situace obrátila ve prospěch Angličanů a byl uzavřena dohoda z Brétigny. V pozdějším období vlády ale utrpěl některé zahraniční neúspěchy a musel řešit některé spory v Anglii, způsobené jeho častou nepřítomností a špatným zdravím.
  • Eduardo III de Inglaterra fue Rey de Inglaterra y Señor de Irlanda desde el 1 de febrero de 1327 hasta el día de su muerte, siendo el primogénito de Eduardo II de Inglaterra y de Isabel de Francia, "la Loba". Durante su reinado comenzaría la Guerra de los Cien Años, que enfrentó principalmente a ingleses y franceses, además de otros estados.
  • Edvard III oli Englannin kuningas vuosina 1327 – 1377. Hän oli edellisen kuninkaan Edvard II:n poika ja eräs Englannin menestyksekkäimmistä keskiaikaisista hallitsijoista. Edvard tuli kuninkaaksi vain 14-vuotiaana isänsä murhan jälkeen ja hallitsi 50 vuotta. Hänen edeltäjistään vain Henrik III oli hallinnut yhtä kauan ja vei yli 400 vuotta Edvardin kuolemasta ennen kuin maan monarkki seuraavan kerran ylsi samaan määrään hallitusvuosia.
  • Édouard III d'Angleterre, comte de Chester, comte de Ponthieu et de Montreuil le 2 septembre 1325, puis roi d'Angleterre et duc d'Aquitaine le 25 janvier 1327. Il règne pendant une période charnière, dans une Europe en crise économique et sociale qui bascule dans la guerre de Cent Ans, et subit les ravages de la peste noire. Édouard est couronné en l'abbaye de Westminster à Londres le 2 février 1327, à l’âge de 14 ans, suite à la destitution de son père le 20 janvier 1327. Alors qu’il n’était âgé que de 17 ans, il mène un coup d’État contre son régent, Roger Mortimer, puis commence son règne personnel. Ayant restauré l’autorité royale suite au règne désastreux de son père, Édouard II, il fait du royaume d'Angleterre la première puissance militaire d’Europe. Après avoir défait mais non soumis le royaume d'Écosse, il s'attaque à la France avec laquelle son royaume est en conflit larvé du fait de l'emprise économique de l'Angleterre sur toute la partie ouest du royaume de France, des Flandres à l'Aquitaine, et de l'alliance franco-écossaise. Ces contentieux sont doublés par le problème de la souveraineté sur la Guyenne, fief pour lequel il est vassal du roi de France, qui peut à ce titre annuler toutes ses décisions de justice. Il se déclare héritier légitime du trône de France en 1338, déclenchant la guerre de Cent Ans. Après quelques revers, Édouard parvient à faire voter des impôts par le parlement qui lui donne les moyens de maintenir une armée de métier, ce qui le conduit à la victoire. La bataille de Crécy, la prise de Calais puis la bataille de Poitiers, où le roi de France est capturé, lui permettent d'étendre son royaume sur le tiers de la France continentale en vertu du traité de Brétigny. Cependant, à compter de cette époque, il se heurte à Charles V qui renverse la tendance : celui-ci modernise en effet l'économie et l'armée françaises et fait accepter les impôts quand le parlement anglais se met à rechigner à financer la guerre. Les dernières années d’Édouard sont difficiles : elles sont marquées par des revers sur le plan stratégique avec notamment la perte de pratiquement toutes ses conquêtes et par des troubles intérieurs, que l’on peut largement attribuer à son apathie et sa très mauvaise santé. Hautement vénéré à son époque et pour des siècles, Édouard fut dénoncé plus tard comme un aventurier irresponsable par des historiens whigs. Cette vision est maintenant dépassée et l’historiographie moderne le crédite de nombreux accomplissements. Durant son long règne de 50 ans, il transforme son royaume et enclenche la transformation de l'Angleterre en puissance industrielle maîtrisant toute la chaîne textile. Son règne voit des progrès primordiaux dans la législature et le gouvernement, en particulier l’évolution du parlement anglais.
  • A király címere III. Eduárd angol király,a Plantagenet-házból, II. Eduárd és Franciaországi Izabella fia. Az angol hagyomány az utolsó angol lovagkirálynak, nagyformátumú hadvezérnek tartja. Amikor 1330-ban elérte nagykorúságát, uralkodása kezdetén megbüntette apja halálának okozóit: anyját száműzte, szeretőjét, Roger Mortimert pedig kivégeztette. Halidon Hill melletti, 1333-ban kivívott győzelmével visszaállította Anglia fennhatóságát Skócia fölött, 1338-ban pedig a Capetingek egyenes ágának kihalása után, a francia koronára is igényt támasztott. 1340-ben felvette a francia királyi címet és a háborút kezdett Franciaország ellen. A sluys-i (1340), crécy-i és a poitiers-i nagy győzelmek után megkötötte a brétignyi békét, melyben a francia koronáról ugyan lemondott, de megkapta Franciaország nyugati felét, Gascogne, Guyenne, Poitou tartományokat, Ponthieu grófságot és Calais városát teljes királyi joggal. Közben a franciákkal szövetkezve Skóciát pusztította végig és kényszerítette újabb meghódolásra. Amikor azonban V. Károly francia király 1369-ben a háborút újra elindította, Eduárd öt év alatt, Calais kivételével, összes franciaországi birtokát elveszítette. A folytonos háborúk miatt a parlament pénzsegélyére minduntalan szüksége volt, így uralkodása alatt a parlament hatalma és tekintélye jelentősen megnőtt. 50 évnyi uralkodása alatt vagy hetvenszer kellett egybehívnia a parlamentet, amely engedmények és kiváltságok árán nem fukarkodott a pénzbeli segély megszavazásával. Eduárd alatt vált szét véglegesen a parlament felső- és alsóháza (1340), mely utóbbit Eduárd 1343 óta rendszeresen összehívta. A parlament Eduárd óta a békekötésre és a hadüzenetre is jogot formált; a pápával kitört viszályban a parlament vetett véget a pápának fizetett hűbéradónak; a királlyal karöltve fogadta Wycliffe-t oltalmába és a trónörökösödés kérdését is e testület döntötte el. Eduárd kora az angol köznyelv és irodalom terén is nagy horderejű: az ő idejében szorította ki az angol nyelv a latin nyelvet a hivatalokból és iskolákból és ekkor írta Geoffrey Chaucer első műveit. A király nem tudott ugyan még folyékonyan angolul és udvarában is a francia nyelv volt a társalgás nyelve, de jelleme és szokásaira nézve mintaképe volt egy igazi tőrőlmetszett angolnak, amiért népe rajongva szerette, bár hosszú uralkodásának végén az anyagi jólét az örökös háborúk következtében hanyatlásnak indult. De az ő idejében Anglia a kontinensen döntőbb szerepet játszott, mint valaha.
  • Alto e bello, Edoardo trasse ispirazione dalla cavalleria medioevale per i suoi ideali di vita. Durante tutto il suo regno sostenne fortemente e promosse la cavalleria, il che gli consentì di sviluppare buone relazioni con la nobiltà del regno. Il suo regno (durato cinquant'anni) cominciò quando fu deposto il padre Edoardo II d'Inghilterra il 21 gennaio 1327, e finì nel 1377. Solo Enrico III prima di lui aveva regnato così a lungo, e ci vollero altri 400 anni prima che un altro monarca occupasse il trono con questa durata. Il regno di Edoardo fu segnato dall'espansione del territorio inglese attraverso le guerre in Scozia e in Francia.
  • エドワード3世（Edward III, 1312年11月13日 - 1377年6月21日）は、イングランド王（在位：1327年 - 1377年）。エドワード2世とイザベラ・オブ・フランス（フランス王フィリップ4世の娘）の子。妃はフィリッパ・オブ・エノー。
  • Eduard III was koning van Engeland van 1327 tot 1377. Hij was de oudste zoon van Eduard II en Isabella van Frankrijk. Na de arrestatie van zijn vader in 1326 werd hij aangewezen als opvolger. Binnen enkele maanden werd hij tot koning gekroond. Zolang hij echter nog minderjarig was namen zijn moeder Isabella en haar minnaar Roger Mortimer de zaken waar. In januari 1328 trouwde Eduard, vijftien jaar oud, met de nog jongere Filippa van Henegouwen, dochter van graaf Willem van Henegouwen en Holland. In 1330 liet hij Mortimer gevangennemen en ter dood brengen. Isabella werd opgesloten in Castle Rising. In 1328 was Eduard, naast Filips VI van Frankrijk, medekandidaat voor het Franse koningschap, aangezien de Franse koning Karel IV geen kinderen had. De Franse edelen gaven de voorkeur aan Filips. Aanvankelijk erkende Eduard Filips als koning van Frankrijk en bracht hem leenhulde voor zijn bezitting in het zuiden van Frankrijk. Maar in 1337 kwam daar plotseling een einde aan. Hij trok de erkenning in en noemde koning Filips slechts hertog Filips van Valois en viel het land aan. Dit was het begin van de Honderdjarige Oorlog. Eduard behaalde vele successen in deze strijd, waaronder de Slag bij Crécy en de Slag bij Poitiers. In september 1340 werd hij in Gent zelfs tot koning van Frankrijk uitgeroepen, maar in 1360 moest hij zijn aanspraken opgeven. Uiteindelijk had hij praktisch al zijn gebied, op enkele steden na, verloren. In 1346 werd Eduard in Frankrijk vergezeld door zijn oudste zoon Eduard de Zwarte Prins, die met steun van John Chandos een bekwaam militair bleek. Hij liet veel van de Franse strijd aan deze zoon over en concentreerde zich zelf verder op de Schotten. Ook hier had Eduard aanvankelijk succes, maar in 1357 moest hij bij het Verdrag van Berwick de Schotten zelfstandigheid toezeggen. Hoewel hij een goed huwelijk had, was Eduard een rokkenjager. Zijn minnares Alice Perrers had echter een slechte invloed op hem. Een bekende gebeurtenis leidde tot de oprichting van de vermaarde Orde van de Kousenband. Tijdens een dans op een bal aan het hof verloor zijn danspartner een kousenband. Hij raapte deze op en, om haar gêne te besparen, bond hij het voorwerp om zijn eigen been met de woorden: Honi soit qui mal y pense ('Schande over diegene die er kwaad van denkt’), een uiting die het motto werd van de ridderorde. Eduards leger had aanvankelijk wel vele successen, maar de almaar voortdurende oorlogen hadden zeer veel geld gekost. Dit leidde tot de verdere ontwikkeling van het parlement, dat door de steeds terugkomende vraag om meer geld zijn macht wist uit te breiden. Het parlement moest de financiering goedkeuren en daarmee gepaard gaande wetten voorbereiden. Het Lagerhuis ontwikkelde zich als een belangrijke factor als tegenwicht tegen de adel en de geestelijkheid in het Hogerhuis. Tegen het eind van zijn leven liet Eduard de staatszaken grotendeels over aan zijn jongere zoon, Jan van Gent (John of Gaunt), zo genoemd omdat hij daar geboren was. Eduard stierf op 64-jarige leeftijd aan een beroerte en werd begraven in Westminster Abbey. Zijn zoon Eduard was toen al overleden. Hij werd opgevolgd door zijn kleinzoon als Richard II.
  • Edvard III (født 13. november 1312, død 21. juni 1377 var en av de mest fremgangsrike konger av England i middelalderen. Han regjerte i hele femti år, fra 25. januar 1327, da hans far Edvard II ble avsatt, til sin død i 1377. Blant hans første etterkommere var det bare Henrik III som regjerte like lenge, og deretter skulle det ta mer enn 400 år før en monark satt like lenge på tronen. Edvards tid ble preget av engelsk ekspansjon gjennom kriger i Skottland og Frankrike. Hans mange etterkommere ble senere sentrale i to langvarige konflikter, Hundreårskrigen og Rosekrigene. Under Edvards lange regjeringstid begynte for alvor den nasjonale selvfølelsen hos engelskmenne å vokse frem, og det var i denne tiden fransk, etter 300 års herredømme som kulturspråk i England, måtte vike for engelsk
  • Edward III – najstarszy syn króla Anglii Edwarda II i jego żony Izabeli Francuskiej. Król Anglii od 25 stycznia 1327 do śmierci. Jest jednym z najdłużej panujących monarchów angielskich (50 lat). Jego panowanie zostało zdominowane przez wojny z Francją i Szkocją.
  • Eduardo III da Inglaterra foi Rei de Inglaterra entre 1327 e 1377. Era filho de Eduardo II de Inglaterra e da princesa Isabel de França.
  • Eduard al III-lea, a fost unul dintre cei mai de succes monarhi ai Angliei din Evul Mediu. El a transformat Regatul Angliei într-o putere militară a Europei. A domnit pe tronul Angliei timp de 50 de ani; de la Henric al III-lea până la George al III-lea nici un alt monarh englez n-a avut o domnie atât de lungă. Eduard a fost încoronat la vârsta de paisprezece ani. La vârsta de şaptesprezece ani, a condus o lovitură împotriva regentului Roger Mortimer lucru care a marcat începutul domniei sale personale. După ce a înfrânt, fără să subjuge, Regatul Scoţiei, în 1340 s-a autodeclarat moştenitor la tronul francez începând ceea ce va fi cunoscut în istorie sub numele de Războiul de o sută de ani.
  • Эдуард III, Эдвард III — король Англии с 1327 г. из династии Плантегенетов, сын короля Эдуарда II и Изабеллы Французской, дочери короля Франции Филиппа IV Красивого. Родился в Виндзоре, за что был прозван Виндзорским. Взошёл на престол в 14-летнем возрасте в результате мятежа баронов и низложения своего отца. Первоначально управление осуществлял совет знати. Номинально его возглавлял Генрих Горбун, граф Ланкастерский, двоюродный дядя Эдуарда III. Но реально власть была сосредоточена в руках матери Эдуарда, Изабеллы Французской, и её любовника Роджера Мортимера. В 1330 г. Эдуард казнил Мортимера и отдалил от себя мать, после чего стал править единолично. По подстрекательству французского перебежчика Роберта д’Артуа, Эдуард III начал Столетнюю войну за французский престол, права на который получил через свою мать Изабеллу. При Эдуарде, благодаря военным талантам его сына принца Уэльского, Англия одержала ряд крупных побед во Франции, и как король он был достаточно популярен, а потомки (особенно в годы войны Алой и Белой розы) вообще склонны были идеализировать его. Он издал первые статуты о рабочих и узаконил практику созыва парламента. Активно продвигал использование английского языка в работе парламента и судов. Эдуард III женился в 1328 г. на Филиппе де Авен, дочери Вильгельма I Доброго, графа де Эно, и Жанны Валуа, сестры французского короля Филиппа VI. От этого брака Эдуард имел 12 детей. Умер во дворце Шин (Sheen Palace) в Ричмонде, похоронен в Вестминстерском аббатстве в Лондоне. Так как старший его сын, Эдуард Чёрный принц, умер при жизни отца, преемником Эдуарда III стал его 10-летний внук, сын Чёрного принца Ричард II. Эдуард Третий учредил Орден Подвязки.
  • Edvard III, eng. Edward III, född 13 november 1312, död 21 juni 1377, kung av England från 1327. Son till Edvard II, farfar till Rikard II och Henrik IV. Gift 1328 med Filippa av Hainault Edvard III var en av de mest framgångsrika medeltida engelska kungarna. Hans femtioåriga regeringstid inleddes då hans far, Edvard II avsattes 25 januari 1327 och varade fram till 1377. Bland hans närmaste föregångare hade bara Henrik III regerat så länge, och det skulle komma att dröja över 400 år innan en annan monark skulle sitta på tronen så länge. Edvards regeringstid kännetecknas av en expansion av Englands territorium genom krig i Skottland och Frankrike. Edvards börd och avkomma bäddade för två långa och betydelsefulla händelser i brittisk och europeisk historia; Hundraårskriget respektive Rosornas krig.
  • III. Edward, lakabı Windsor'lı Edward - Edward of Windsor, Fransa ile Yüz Yıl Savaşları'nı başlatan İngiltere kralı. Çocukları arasındaki taht mücadelesi kuşaklar boyunca sürmüş ve Güller Savaşları ile doruğuna ulaşmıştır.
  • Едвард III — король Англії (1327-1377 рр. ), чиї претензії на французький престол стали приводом до Столітньої війни. Був одним з найуспішніших англійських монархів Середньовіччя. Відновивши королівську владу після провального правління його батька, Едварда ІІ, Едвард ІІІ перетворив Англійське королівство на одну з найпотужніших військових сил у Європі. На його правління припали важливі зміни в законодавстві та системі державного врядування, а також епідемія чуми. Він залишався на троні 50 років. З часів Генріха ІІІ і до Георга ІІІ ніхто з англійських монархів не правив так довго. Едвард був коронований у віці чотирнадцяти років, після відречення його батька. Коли йому було лише сімнадцять, він організував заколот проти регента, Роджера Мортімера, і розпочав особисте правління. Після перемоги у війні з Шотландією він у 1340 році проголосив себе повноправним спадкоємцем французського трону, що стало причиною початку Столітньої війни. Після декількох невдач на початку війни, події для англійців складалися виключно добре; перемоги в битвах при Кресі та Пуатьє призвели до підписання вигідного миру в Бретіньї. Проте останні роки правління Едварда III були позначені невдачами як на міжнародній, так і на внутрішній аренах, що було зумовлено бездіяльністю і поганим здоров’ям короля. Едвард ІІІ був імпульсивною людиною, здатною, однак, на милосердні вчинки. Загалом, він був типовим королем, зацікавленим переважно у веденні військових дій. Едвард ІІІ користувався повагою у свій час і в наступні століття, але істориками вігівського спрямування був проголошений безвідповідальним авантюристом. Однак цей погляд було переглянуто, і сучасна історіографія визнає значні досягнення Едварда ІІІ.
  • 愛德華三世 （英文名Edward III，1312年11月13日－1377年6月21日），英格蘭國王，1327年到1377年在位。
dbpprop:after
dbpprop:before
dbpprop:birthPlace
dbpprop:border
  • 1 (xsd:integer)
dbpprop:boxstyle
  • background-color: 9fe;
  • background-color: bfc;
  • background-color: fcc;
  • background-color: fb9;
  • background-color: ffc;
  • padding-top: 0; padding-bottom: 0;
dbpprop:caption
  • Edward III as founder of the Order of the Garter
dbpprop:coronation
  • 1 February 1327
dbpprop:dateOfBirth
dbpprop:dateOfDeath
dbpprop:deathPlace
dbpprop:father
  • Edward II of Carnarvon
dbpprop:hasPhotoCollection
dbpprop:house
dbpprop:issue
dbpprop:moretext
dbpprop:mother
dbpprop:name
  • Edward III of England
  • Edward III of Windsor
dbpprop:otheruses4Property
  • Edward III (play)
  • the King of England
  • the play attributed to William Shakespeare
dbpprop:placeOfBurial
dbpprop:predecessor
dbpprop:reason
dbpprop:reference
dbpprop:regent
dbpprop:reign
  • 1 February 1327 – 21 June 1377 (50 years)
dbpprop:relatedInstance
dbpprop:rows
  • 1 (xsd:integer)
  • 2 (xsd:integer)
dbpprop:shortDescription
  • English monarch
dbpprop:spouse
dbpprop:style
  • font-size: 90%; line-height: 110%;
dbpprop:styles
  • The King The Earl of Chester The Duke of Aquitaine Edward of Windsor
dbpprop:succession
dbpprop:successor
dbpprop:title
dbpprop:type
  • monarch
dbpprop:wikiPageUsesTemplate
dbpprop:years
  • 13 November 1312 – 25 January 1327
  • 1325–1362
  • 1340–1360 1369–1377
  • 1360–1369
  • 25 January 1327 – 21 June 1377
rdf:type
rdfs:comment
  • Edward III (13 November 1312 – 21 June 1377) was one of the most successful English monarchs of the Middle Ages. Restoring royal authority after the disastrous reign of his father, Edward II, Edward III went on to transform the Kingdom of England into the most efficient military power in Europe. His reign saw vital developments in legislature and government—in particular the evolution of the English parliament—as well as the ravages of the Black Death.
  • Eduard III. war von 1327 bis 1377 König von England und Wales und gilt als einer der bedeutendsten englischen Herrscher des Mittelalters. Nach der Wiederherstellung der Autorität des englischen Königs machte er sein Reich zu einer der am besten organisierten militärischen Mächte Europas. Während seiner Herrschaft gab es sowohl bei der Legislative - das englische Parlament gewann an Macht - als auch bei der Regierung tiefgreifende Veränderungen.
  • Eduard III d'Anglaterra va ser rei d'Anglaterra des del 1327 fins la seva mort, en un regnat de més de cinquanta anys.
  • Eduard III. byl jedním z nejúspěšnějších králů Anglie ve středověku. Obnovil autoritu krále po katastrofální vládě jeho otce Eduarda II. a změnil Anglii v jednu z nejschopnějších vojenských mocností Evropy. V době jeho vlády došlo k velkému rozvoji legislativy, vlády, vývoji parlamentu i velké morové nákaze označované černá smrt.
  • Eduardo III de Inglaterra fue Rey de Inglaterra y Señor de Irlanda desde el 1 de febrero de 1327 hasta el día de su muerte, siendo el primogénito de Eduardo II de Inglaterra y de Isabel de Francia, "la Loba". Durante su reinado comenzaría la Guerra de los Cien Años, que enfrentó principalmente a ingleses y franceses, además de otros estados.
  • Edvard III oli Englannin kuningas vuosina 1327 – 1377. Hän oli edellisen kuninkaan Edvard II:n poika ja eräs Englannin menestyksekkäimmistä keskiaikaisista hallitsijoista. Edvard tuli kuninkaaksi vain 14-vuotiaana isänsä murhan jälkeen ja hallitsi 50 vuotta. Hänen edeltäjistään vain Henrik III oli hallinnut yhtä kauan ja vei yli 400 vuotta Edvardin kuolemasta ennen kuin maan monarkki seuraavan kerran ylsi samaan määrään hallitusvuosia.
  • Édouard III d'Angleterre, comte de Chester, comte de Ponthieu et de Montreuil le 2 septembre 1325, puis roi d'Angleterre et duc d'Aquitaine le 25 janvier 1327. Il règne pendant une période charnière, dans une Europe en crise économique et sociale qui bascule dans la guerre de Cent Ans, et subit les ravages de la peste noire. Édouard est couronné en l'abbaye de Westminster à Londres le 2 février 1327, à l’âge de 14 ans, suite à la destitution de son père le 20 janvier 1327.
  • A király címere III. Eduárd angol király,a Plantagenet-házból, II. Eduárd és Franciaországi Izabella fia. Az angol hagyomány az utolsó angol lovagkirálynak, nagyformátumú hadvezérnek tartja. Amikor 1330-ban elérte nagykorúságát, uralkodása kezdetén megbüntette apja halálának okozóit: anyját száműzte, szeretőjét, Roger Mortimert pedig kivégeztette.
  • Alto e bello, Edoardo trasse ispirazione dalla cavalleria medioevale per i suoi ideali di vita. Durante tutto il suo regno sostenne fortemente e promosse la cavalleria, il che gli consentì di sviluppare buone relazioni con la nobiltà del regno. Il suo regno (durato cinquant'anni) cominciò quando fu deposto il padre Edoardo II d'Inghilterra il 21 gennaio 1327, e finì nel 1377.
  • エドワード3世（Edward III, 1312年11月13日 - 1377年6月21日）は、イングランド王（在位：1327年 - 1377年）。エドワード2世とイザベラ・オブ・フランス（フランス王フィリップ4世の娘）の子。妃はフィリッパ・オブ・エノー。
  • Eduard III was koning van Engeland van 1327 tot 1377. Hij was de oudste zoon van Eduard II en Isabella van Frankrijk. Na de arrestatie van zijn vader in 1326 werd hij aangewezen als opvolger. Binnen enkele maanden werd hij tot koning gekroond. Zolang hij echter nog minderjarig was namen zijn moeder Isabella en haar minnaar Roger Mortimer de zaken waar.
  • Edvard III (født 13. november 1312, død 21. juni 1377 var en av de mest fremgangsrike konger av England i middelalderen. Han regjerte i hele femti år, fra 25. januar 1327, da hans far Edvard II ble avsatt, til sin død i 1377. Blant hans første etterkommere var det bare Henrik III som regjerte like lenge, og deretter skulle det ta mer enn 400 år før en monark satt like lenge på tronen. Edvards tid ble preget av engelsk ekspansjon gjennom kriger i Skottland og Frankrike.
  • Edward III – najstarszy syn króla Anglii Edwarda II i jego żony Izabeli Francuskiej. Król Anglii od 25 stycznia 1327 do śmierci. Jest jednym z najdłużej panujących monarchów angielskich (50 lat). Jego panowanie zostało zdominowane przez wojny z Francją i Szkocją.
  • Eduardo III da Inglaterra foi Rei de Inglaterra entre 1327 e 1377. Era filho de Eduardo II de Inglaterra e da princesa Isabel de França.
  • Eduard al III-lea, a fost unul dintre cei mai de succes monarhi ai Angliei din Evul Mediu. El a transformat Regatul Angliei într-o putere militară a Europei. A domnit pe tronul Angliei timp de 50 de ani; de la Henric al III-lea până la George al III-lea nici un alt monarh englez n-a avut o domnie atât de lungă. Eduard a fost încoronat la vârsta de paisprezece ani.
  • Эдуард III, Эдвард III — король Англии с 1327 г. из династии Плантегенетов, сын короля Эдуарда II и Изабеллы Французской, дочери короля Франции Филиппа IV Красивого. Родился в Виндзоре, за что был прозван Виндзорским.
  • Edvard III, eng. Edward III, född 13 november 1312, död 21 juni 1377, kung av England från 1327. Son till Edvard II, farfar till Rikard II och Henrik IV. Gift 1328 med Filippa av Hainault Edvard III var en av de mest framgångsrika medeltida engelska kungarna. Hans femtioåriga regeringstid inleddes då hans far, Edvard II avsattes 25 januari 1327 och varade fram till 1377.
  • III. Edward, lakabı Windsor'lı Edward - Edward of Windsor, Fransa ile Yüz Yıl Savaşları'nı başlatan İngiltere kralı. Çocukları arasındaki taht mücadelesi kuşaklar boyunca sürmüş ve Güller Savaşları ile doruğuna ulaşmıştır.
  • Едвард III — король Англії (1327-1377 рр. ), чиї претензії на французький престол стали приводом до Столітньої війни. Був одним з найуспішніших англійських монархів Середньовіччя.
  • 愛德華三世 （英文名Edward III，1312年11月13日－1377年6月21日），英格蘭國王，1327年到1377年在位。
rdfs:label
  • Edward III of England
  • Eduard III. (England)
  • Eduard III d'Anglaterra
  • Eduard III.
  • Eduardo III de Inglaterra
  • Edvard III
  • Édouard III d'Angleterre
  • III. Eduárd angol király
  • Edoardo III d'Inghilterra
  • エドワード3世 (イングランド王)
  • Eduard III van Engeland
  • Edvard III av England
  • Edward III
  • Eduardo III de Inglaterra
  • Eduard al III-lea al Angliei
  • Эдуард III
  • Edvard III av England
  • III. Edward
  • Едвард III
  • 爱德华三世 (英格兰)
owl:sameAs
skos:subject
foaf:depiction
foaf:page
is dbpedia-owl:MilitaryConflict/commander of
is dbpedia-owl:Person/knownFor of
is dbpedia-owl:commander of
is dbpedia-owl:knownFor of
is dbpprop:_12 of
is dbpprop:_16 of
is dbpprop:_2 of
is dbpprop:_20 of
is dbpprop:_22 of
is dbpprop:_24 of
is dbpprop:_28 of
is dbpprop:_4 of
is dbpprop:_6 of
is dbpprop:_8 of
is dbpprop:after of
is dbpprop:ahnentafel4Property of
is dbpprop:commander of
is dbpprop:ed of
is dbpprop:eiii of
is dbpprop:father of
is dbpprop:ff of
is dbpprop:issue of
is dbpprop:knownFor of
is dbpprop:people of
is dbpprop:predecessor of
is dbpprop:redirect of
is dbpprop:spouse of
is dbpprop:successor of
is owl:sameAs of