| dbpprop:abstract
|
- The dalmatic is a long wide-sleeved tunic, which serves as a liturgical vestment in the Roman Catholic, Lutheran, Anglican, and United Methodist Churches, which is sometimes worn by a deacon at the service of worship or mass. Although infrequent, it may also be worn by bishops above the alb and below the chasuble. Like the chasuble worn by priests and bishops, it is an outer vestment and is supposed to match the liturgical colors of the day.
- Die Dalmatik (von lat. „dalmaticus“ = „dalmatisch“; lat. „vestis dalmatica“ = „aus Dalmatien stammendes Gewand“) ist ein liturgisches Gewand der christlichen Kirchen und die Amtskleidung des Diakons. Zu festlichen Anlässen kann sie vom Bischof auch unter der Kasel getragen werden.
- La dalmàtica (del llatí dalmatica, "brusa de llana de la Dalmàcia") és una vestimenta litúrgica dels diaques de l'església catòlica i l'església anglicana. Es tracta d'una peça de roba en forma de creu, amb les colors litúrgiques corresponents segons el calendari litúrgic catòlic. Els diaques la porten al damunt de la sotana o l'alba.
- Dalmatika je název liturgického roucha které při bohoslužbách obléká jáhen v římskokatolické, řeckokatolické a pravoslavné církvi. Pod dalmatiku se obléká jáhenská štola.
- Vestidura exterior propia y característica del diácono. También se llama dalmática a la túnica abierta por los lados utilizada por los maceros. Viene usándose desde el siglo IV en Roma y desde el V y VI en otros lugares, tomando su origen de la prenda del mismo nombre que fue adoptada por los romanos en el siglo II. La Dalmática fue primero nombre de las túnicas romanas, hasta que la adaptaron a indumentaria religiosa. Hasta llegar al siglo XI, la dalmática era siempre de color blanco y se adornaba con los clavi y calliculae de uso romano, los cuales se siguieron usando hasta el siglo XIII, reemplazándose entonces con galones, franjas y otras piezas bordadas, y desde el siglo XV se le añaden grandes borlas, pendientes de cordones que con menor tamaño ya se empleaban durante los siglos VIII al XII. El material de fabricación de las dalmáticas fue en un principio el lino y mucho más tarde las telas de seda o lana y a menudo las ricas estofas. La forma de esta vestidura, que al principio era de túnica holgada casi talar y con mangas, se fue estrechando y acortando con posterioridad y se modificó practicándole aberturas laterales e inferiores para poder vestirla cómodamente. El acortamiento en el cuerpo y las mangas se hizo palpable desde el siglo XIV y las aberturas se agrandaron desde el siglo XIII, hasta el punto que en el XV llegaban a las mangas y en algunos modelos se abrieron a lo largo de ellas, lo que se generalizó a lo largo del siglo XVII. En el siglo XV se le añadió el collarín, recuerdo del capuchón que tuvieron algunas dalmáticas antiguas y en sustitución al collarín del amito que por entonces desaparecía.
- Dalmatika on nykyään läntisten kirkkojen, muun muassa katolisten ja anglikaanien käyttämä piispan ja diakonin vaate, joka muistuttaa ortodoksista sakkosta. Diakonin käyttämänä dalmatika vastaa papin messukasukkaa. Aiemmin piispat pukivat dalmatikan kilpikasukan alle.
- La dalmatique, du latin ecclésiastique dalmatica qui signifie blouse en laine de Dalmatie, est un vêtement de chœur. En forme de croix avec des manches courtes, la dalmatique se décline selon les couleurs du temps liturgique. Elle est portée par le diacre lors de la messe, des processions et des vêpres. Ce vêtement est dérivé d'un vêtement civil romain, et dont l'usage liturgique remonte au IV siècle. Blanche à l'origine, la dalmatique prendra progressivement les couleurs de la chasuble, avec deux bandes verticales devant et dans le dos, les clavi. À l'origine, ce vêtement symbolise la joie. Aux temps de pénitence, dans les grandes églises, la dalmatique du diacre et la tunique du sous-diacre étaient remplacées, jusqu'à la réforme des rubriques romaines par le pape Jean XXIII, en 1960, par des chasubles violettes (ou noires le vendredi saint), pliées en avant ou coupées vers le milieu de la partie antérieure.
- Fájl:Dalmatic Diacon 20070517. JPG Egy hagyományos dalmatika. Fájl:Dalmatic. jpg Az ókori stílust felújító, modern dalmatika. A dalmatika egy elsősorban a katolikus liturgiában használt ruhadarab, amelyet a diakónusok felsőruhaként, vagy a püspökök a miseruha alatt hordják. A dalmatikát használják még az anglikán, valamint az Egyesült Metodista Egyházban is, az ortodox egyházakban a dalmatika megfelelője a szakkosz. A 2. században egy dalmáciai viselet (innen a neve), a dalmáciai tunika elterjedt a római birodalomban, mint a tunika fölött viselt hosszú, ujjas felső ruha. Fehér színű vászonból, gyapjúból vagy selyemből készült. Két piros vagy bíbor csík (clavus) díszítette párhuzamosan, melyek hossza viselője méltóságától függött. Rómában bő, térdig érő tunika formája volt, bő, csuklóig érő ujjakkal. A 3. században a püspökök ezt a ruhadarabot dalmatika néven a polgári életben is viselték. Szent Cipriánról följegyezték, hogy vértanúsága előtt letette dalmatikáját. Később valószínűleg papi ruhadarab lett, és a papok diakónusaiknak engedélyezték ünnepnapokon viselését. A 4. századtól a pápa és archidiakónusának díszruhája lett. A 9. században a papok a kazula alatt kezdték viselni, amit azonban a pápa betiltott, és csak a presbiter bíborosoknak, apátoknak, valamint másoknak csak kiváltságként engedélyezte. A 12. századtól már a diakónusok hivatalos ruhája, melyet az alba fölött viselnek. A püspökök, a presbiter bíborosok és más prelátusok a kazula alá vették. Ettől kezdve eltűnt a két bíbor csík, és a dalmatika színe megegyezett a kazuláéval. Itálián kívül már a 9. században rövidíteni kezdték hosszát és ujjait, majd a könnyebb felölthetőség kedvéért bővítették a nyakán a kivágást és oldalt fölhasították, felöltése után pedig gombokkal vagy szalagokkal erősítették össze. A 15. század végétől a vállon bojtokban végződő zsinór díszíti. A szokásos miseruha készlethez ettől fogva hozzátartozik a kazulával azonos anyagból és díszítéssel készült két dalmatika, amelyet asszisztenciás szertartásokon már nem diakónus és szubdiakónus, hanem az ezek szerepét betöltő papok viselték. Ma a Katolikus Egyházban a diakónus és a szubdiakónus viseli ünnepi szentmisében, litániákon és körmeneteken a liturgikus színek szabályainak megfelelően, valamint a püspökök a régi hagyományt követve, ünnepélyes alkalmakkor a miseruha alá könnyű selyemdalmatikát vesznek fel, különösképpen az egyházi rend kiszolgáltatásakor, apát és apátnő benedikáláson. Püspökszentelés alkalmával a szentelendő püspököknek is dalmatikát kell felvennie.
- La dalmatica è un paramento liturgico consistente in una lunga tunica che arriva all'altezza delle ginocchia e provvista di ampie maniche. Essa è l'abito proprio dei diaconi, che la indossano nelle Celebrazioni liturgiche della Chiesa cattolica, della Chiesa anglicana e della Chiesa vetero-cattolica. Così come la casula per i sacerdoti, essa è la veste più esterna. Nel rito ambrosiano la stola viene invece portata sopra la dalmatica. Può essere di diversi colori liturgici, a seconda del periodo in cui viene indossata. La dalmatica è anche indossata dal Vescovo, sotto la casula o la pianeta, durante le messe Pontificali o comunque di maggiore importanza; in questo modo si indica che il vescovo è detentore della pienezza dell'Ordine sacro. La tunicella, anticamente riservata al suddiacono, è oggi anche utilizzata in funzione di dalmatica, date le loro caratteristiche simili. La tunicella, infatti, è di dimensioni minori rispetto alla dalmatica ed è provvista di maniche più corte. Storicamente, la dalmatica era una veste degli imperatori romani d'Oriente e fu adottata anche dall'imperatore Paolo I di Russia come veste da indossare durante l'incoronazione. Nella liturgia della Chiesa ortodossa, le icone rappresentano Gesù Cristo indossante la dalmatica. Nella Storia della Chiesa è uno dei più antichi paramenti sacri e risale al secolo IV. Nelle chiese di Rito ortodosso e nelle chiese Cattoliche orientali, esistono due vesti molto simili alla Dalmatica: lo sticharion indossato da diaconi e suddiaconi e come sottoveste dai preti e dai vescovi. Anche i crociati la utilizzavano come veste da “battaglia” sopra l’armatura, con la forma di uno scapolare con un'apertura per la testa e due ali ricadenti sulle braccia.
- De dalmatiek (dalmatica) is in de rooms-katholieke liturgie het eigen gewaad (oorspronkelijk wit tot de knieën reikend) van de diaken. Het verschilt in die zin van de kazuifel, dat het mouwen heeft. De dalmatiek werd al gedurende de Oudheid in de Christelijke liturgie geïntegreerd. Oorspronkelijk was het een kledingstuk uit de streek Dalmatia dat leek op een tunica. Eigenlijk lijkt het nog het meest op een koorhemd van veel dikkere stof (meestal dezelfde als die van een bepaald kazuifel) zonder plooien. De dalmatiek is als kleding van de diaken, nauw verwant aan de tuniek die vanouds het kledingstuk van de subdiaken is en was. Tegenwoordig zijn tuniek en dalmatiek nauwelijks van elkaar te onderscheiden en worden daarom vaak met elkaar verward. Zie ook (voor het gebruik van dalmatieken in kroningsplechtigheden en Duitse keizers): Dalmatiek Koningsmantel
- Dalmatyka - szata liturgiczna diakona. Wkłada się ją na albę i stułę. Pierwotnie dalmatyka była strojem świeckim. Za jej ojczyznę uchodzi Dalmacja, od której wzięła nazwę. Od IV w. nosił ją papież i diakoni rzymscy. Strojem liturgicznym diakona dalmatyka stała się w IX wieku. Była to szata długa i szeroka, nie przepasana, o krótkich i szerokich rękawach. Z czasem uległa skróceniu, a dla łatwiejszego jej nakładania przecięto ją z obydwu boków, łącznie z rękawami. W starożytności była koloru białego z czerwonymi, pionowymi pasami, biegnącymi od ramion do dołu, tak z przodu, jak i z tyłu. Od XVIII w. jej kolor zaczęto dostosowywać do koloru ornatu. Jest znakiem urzędu, zaszczytu diakona usługującego Chrystusowi Eucharystycznemu. Modlitwa kościelna przedstawia ją jako szatę radości i symbol nadprzyrodzonej sprawiedliwości. W formie nadzwyczajnej rytu rzymskiego dalmatyka przysługuje diakonowi. Przywdziewa ją także kapłan posługujący do Mszy jako minister superior - pełni wtedy bowiem rolę diakona. Dalmatykę nosi także biskup; wkłada ją pod ornat.
- Dalmática é a veste própria do diácono. É colocada sobre a alva (túnica) e a estola. É utilizada na celebração da missa.
- Далматика — (от римской провинции Далмация) — деталь литургического облачения католического клирика. Верхняя расшитая риза. Главное литургическое облачение католических дьяконов. Внешне схожа с казулой — главным литургическим облачением католического священника и епископа — но снабжена рукавами. Цвет меняется в зависимости от праздников. В наиболее торжественные праздники епископы носят далматику под казулой.
- Dalmatika är ett långt liturgiskt plagg med vida ärmar, som bärs av en diakon. Det används inom romersk-katolska kyrkan, anglikanska kyrkan och Förenade Metodistkyrkan.
|
| rdfs:comment
|
- The dalmatic is a long wide-sleeved tunic, which serves as a liturgical vestment in the Roman Catholic, Lutheran, Anglican, and United Methodist Churches, which is sometimes worn by a deacon at the service of worship or mass. Although infrequent, it may also be worn by bishops above the alb and below the chasuble. Like the chasuble worn by priests and bishops, it is an outer vestment and is supposed to match the liturgical colors of the day.
- Die Dalmatik (von lat. „dalmaticus“ = „dalmatisch“; lat. „vestis dalmatica“ = „aus Dalmatien stammendes Gewand“) ist ein liturgisches Gewand der christlichen Kirchen und die Amtskleidung des Diakons. Zu festlichen Anlässen kann sie vom Bischof auch unter der Kasel getragen werden.
- La dalmàtica (del llatí dalmatica, "brusa de llana de la Dalmàcia") és una vestimenta litúrgica dels diaques de l'església catòlica i l'església anglicana. Es tracta d'una peça de roba en forma de creu, amb les colors litúrgiques corresponents segons el calendari litúrgic catòlic. Els diaques la porten al damunt de la sotana o l'alba.
- Dalmatika je název liturgického roucha které při bohoslužbách obléká jáhen v římskokatolické, řeckokatolické a pravoslavné církvi. Pod dalmatiku se obléká jáhenská štola.
- Vestidura exterior propia y característica del diácono. También se llama dalmática a la túnica abierta por los lados utilizada por los maceros. Viene usándose desde el siglo IV en Roma y desde el V y VI en otros lugares, tomando su origen de la prenda del mismo nombre que fue adoptada por los romanos en el siglo II. La Dalmática fue primero nombre de las túnicas romanas, hasta que la adaptaron a indumentaria religiosa.
- Dalmatika on nykyään läntisten kirkkojen, muun muassa katolisten ja anglikaanien käyttämä piispan ja diakonin vaate, joka muistuttaa ortodoksista sakkosta. Diakonin käyttämänä dalmatika vastaa papin messukasukkaa. Aiemmin piispat pukivat dalmatikan kilpikasukan alle.
- La dalmatique, du latin ecclésiastique dalmatica qui signifie blouse en laine de Dalmatie, est un vêtement de chœur. En forme de croix avec des manches courtes, la dalmatique se décline selon les couleurs du temps liturgique. Elle est portée par le diacre lors de la messe, des processions et des vêpres. Ce vêtement est dérivé d'un vêtement civil romain, et dont l'usage liturgique remonte au IV siècle.
- Fájl:Dalmatic Diacon 20070517. JPG Egy hagyományos dalmatika. Fájl:Dalmatic. jpg Az ókori stílust felújító, modern dalmatika. A dalmatika egy elsősorban a katolikus liturgiában használt ruhadarab, amelyet a diakónusok felsőruhaként, vagy a püspökök a miseruha alatt hordják. A dalmatikát használják még az anglikán, valamint az Egyesült Metodista Egyházban is, az ortodox egyházakban a dalmatika megfelelője a szakkosz. A 2.
- La dalmatica è un paramento liturgico consistente in una lunga tunica che arriva all'altezza delle ginocchia e provvista di ampie maniche. Essa è l'abito proprio dei diaconi, che la indossano nelle Celebrazioni liturgiche della Chiesa cattolica, della Chiesa anglicana e della Chiesa vetero-cattolica. Così come la casula per i sacerdoti, essa è la veste più esterna. Nel rito ambrosiano la stola viene invece portata sopra la dalmatica.
- De dalmatiek (dalmatica) is in de rooms-katholieke liturgie het eigen gewaad (oorspronkelijk wit tot de knieën reikend) van de diaken. Het verschilt in die zin van de kazuifel, dat het mouwen heeft. De dalmatiek werd al gedurende de Oudheid in de Christelijke liturgie geïntegreerd. Oorspronkelijk was het een kledingstuk uit de streek Dalmatia dat leek op een tunica.
- Dalmatyka - szata liturgiczna diakona. Wkłada się ją na albę i stułę. Pierwotnie dalmatyka była strojem świeckim. Za jej ojczyznę uchodzi Dalmacja, od której wzięła nazwę. Od IV w. nosił ją papież i diakoni rzymscy. Strojem liturgicznym diakona dalmatyka stała się w IX wieku. Była to szata długa i szeroka, nie przepasana, o krótkich i szerokich rękawach. Z czasem uległa skróceniu, a dla łatwiejszego jej nakładania przecięto ją z obydwu boków, łącznie z rękawami.
- Dalmática é a veste própria do diácono. É colocada sobre a alva (túnica) e a estola. É utilizada na celebração da missa.
- Далматика — (от римской провинции Далмация) — деталь литургического облачения католического клирика. Верхняя расшитая риза. Главное литургическое облачение католических дьяконов.
- Dalmatika är ett långt liturgiskt plagg med vida ärmar, som bärs av en diakon. Det används inom romersk-katolska kyrkan, anglikanska kyrkan och Förenade Metodistkyrkan.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
