A canon (from the Latin canonicus, itself derived from the Greek κανωνικος 'relating to a rule') is a priest who is a member of certain bodies of the Christian clergy subject to an ecclesiastical rule. Originally, a canon was a cleric living with others in a clergyhouse or, later, in one of the houses within the precinct or close of a cathedral and ordering his life according to the orders or rules of the church.

PropertyValue
dbpedia-owl:thumbnail
dbpprop:abstract
  • A canon (from the Latin canonicus, itself derived from the Greek κανωνικος 'relating to a rule') is a priest who is a member of certain bodies of the Christian clergy subject to an ecclesiastical rule. Originally, a canon was a cleric living with others in a clergyhouse or, later, in one of the houses within the precinct or close of a cathedral and ordering his life according to the orders or rules of the church. This way of life began to become common (and be referred to in manuscripts) in the 8th century. In the 11th century, some churches required clergy thus living together to adopt the rule first proposed by Saint Augustine that they renounce private wealth. Those who embraced this change were known as Augustinian or regular canons, whilst those who did not were known as secular canons. One of the functions of the cathedral canons in the Roman Catholic Church is to elect a Vicar Capitular (now named a Diocesan Administrator in English) to serve during a sede vacante period of the diocese.
  • Kanoniker sind Kleriker aller Weihestufen, die als Mitglieder eines Kapitels an einer Kathedrale, Basilika oder Ordenskirche an der gemeinsamen Liturgie mitwirken. Unter gemeinsamer Liturgie versteht man die Feier der Heiligen Messe und des Stundengebets, zu der alle geweihten Priester verpflichtet sind, ob allein oder in Gemeinschaft. Kanoniker leben im Gegensatz zu anderen Priestern und Diakonen in Gemeinschaft. Der Vorsteher eines Kapitels ist in der Regel ein Propst oder auch Abt, manchmal ist die Leitung auch einem Dekan oder Prior übertragen. Einige Kapitel werden direkt vom Diözesanbischof geleitet; an den römischen Patriarchalbasiliken führt der Vorsteher den Titel eines Erzpriesters. Die Chorherren sind heute meist in der Seelsorge tätig und werden mehr oder weniger vollständig aus den Kirchengütern unterhalten. Das Mitglied eines Kathedralkapitels bezeichnet man als Domkapitular, das Mitglied eines Säkularkanonikerstiftes oder eines Ordens regulierter Chorherren (Regularkanoniker) als Kanonikus oder Chorherr. Ein jedes dieser Kapitel kann darüber hinaus verdiente Geistliche, im Ausnahmefall auch Laien besonderen Ranges, mit dem Titel eines Ehrenkanonikers auszeichnen.
  • Un canonge és un eclesiàstic membre d'un capítol, d'una catedral o d'una col·legiata. Cal diferenciar entre els canonges seculars i els canonges regulars, com ara els canonges agustinians, els premonstratencs o els del Sant Sepulcre. Les antigues dignitats que corresponien als canonges catalans ja al segle X eren l'ardiaca, l'arxiprest, el sagristà i el cabiscol. La contínua evolució d'aquesta institució ha anat creant noves canongies fins al punt que, segons el concordat de l'any 1851, el nombre de canonges de les seus metropolitanes era de 24 i el de les sufragànies, de 16.
  • Kanovník je duchovní, příslušející ke katedrální kapitule nebo ke kapitulnímu chrámu nebo také označení pro kněze vykonávajícího slavnostní liturgické funkce v určitém kostele. Označení kanovník se začalo používat v době od 4. do 8. stol. jako označení kleriků žijících ve městech a vedoucích společný, čili kanonický život podle řehole podobné řeholi mnišské. Odtud vzešly kapitulní katedrály. Za vlády císaře Karla Velikého byl nařízen všem klerikům společný život a jeho syn Ludvík Zbožný všem chrámům přikázal řeholi Almaria z Mohuče. Toto vedlo ke vzniku kolegiátních kapitul. Společný život ovšem netrval dlouho, protože nejdříve biskupové a pak klerikové si oddělovali svůj podíl ze společného majetku nebo alespoň příjmy, které z něho zřetelně vyplývaly, a začali žít na svůj účet.
  • El canónigo es el eclesiástico provisto de una canonjía. Algunas iglesias no son regidas por un sacerdote individual, sino por un colegio o cabildo: son las catedrales y las colegiatas. Entre las funciones de los cabildos está la recitación del oficio público de la Iglesia. Actualmente, el nombramiento de canónigos corresponde al Vaticano, que suele delegar esa función en cabildos y obispos. En España la provisión de canonjías está regulada por el Concordato vigente. El hábito de los canónigos se compone generalmente de sobrepelliz y muceta, cuyo color varía según la diócesis. En términos jurídicos, es el asesor del obispo y debe estar graduado en derecho canónico. Los canónigos pueden tener distintas funciones: Canónigo racionero: el prebendado con derecho a ración, o sea, que dispone de parte de las rentas de la catedral. Mayordomo de fábrica, en algunas fuentes canónigo obrero o canónigo fabriquero: el encargado de la construcción y mantenimiento del edificio de la catedral Los canónigos tienen a su cargo un puesto importante en el magisterio de la iglesia, sobre asuntos doctrinales, y por delegación del obispo, que es quien ocupa la cátedra, silla o sede episcopal. Esta misión estaría confiada en distintos grados al: canónigo lectoral canónigo doctoral canónigo magistral: El más famoso "magistral" de la literatura es Don Fermín de Pas, protagonista de La Regenta, de Leopoldo Alas, Clarín, una de las mejores novelas de tema eclesiástico. La actual catedral de Alcalá de Henares no gozaba hasta finales del siglo XX más que del título de Iglesia Magistral (por su vinculación con la Universidad), que sólo tenía equivalente en Lovaina. Canónigo penitenciario: el que se ocupa de administrar el sacramento de la penitencia para algunos pecados cuya absolución está reservada. Puede haber un penitenciario mayor. Algunos pecados tienen la excomunión reservada al Papa (de ahí la expresión A Roma con todo, con la que se expresa que, cometida una falta muy grave, no hay que pensárselo mucho para seguir cometiendo otras, cuando tendrán la misma consecuencia). Canónigo ad efectum. Seglar o eclesiástico a quien el sumo Pontífice concedía el título de canónigo sin prebenda para que poseyera una dignidad y poder tener de esta manera intervención en el cabildo. Canónigo apuntador. El que tiene a su cargo anotar los que faltan al coro o llegan retrasados.
  • Kaniikki tai kanunki on joko tuomiokirkon pappi tai tuomiokapitulin jäsen. Esimerkiksi Turun hiippakunnan tuomiokapituliin kuului 1200-luvulla neljä kaniikkia. Nimitys on alun perin johdettu kreikan sanasta κανωνικος "säännösten alainen", jolla tarkoitettiin kirkonmiestä, joka asui tuomiokirkon alueella ja oli omistautunut noudattamaan kirkon säännöstöä eli kaanonia.
  • Un chanoine (du latin) est un membre du clergé, vivant selon une règle et attaché au service d'une église. Les chanoines séculiers sont des clercs tenus à la récitation de l'office divin au chœur; ils forment un chapitre de chanoines, collégial ou cathédral. Article détaillé : Chapitre de chanoines. Les chanoines réguliers sont des clercs qui vivent en communauté et exercent un apostolat. Ils mènent une vie consacrée, généralement en prononçant les vœux religieux, à l'instar des moines, mais exercent le ministère des âmes en prêchant, enseignant, et administrant les sacrements comme le clergé séculier. Des femmes se sont également soumises à la vie canoniale, régulière ou séculière, et portent le titre de chanoinesses .
  • A kanonok a káptalan tagja. Nevük onnan ered, hogy eredetileg közös életre és különleges rendszabályok által előszabott életmódra (vita canonica) voltak kötelezve. Egy időben kanonok volt minden pap, aki nem volt szerzetesrend tagja, mert mindegyiknek a káptalanhoz kellett tartoznia és alkalmazkodnia kellett a kánoni életmódhoz, idővel azonban a káptalanok meggazdagodtak, és tagjaikat egyre jobban zavarta az élet- és házközösség. Emiatt a káptalan tagjai felosztották maguk közt a káptalan javait, és mindegyik kanonok számára külön javadalmat (praebendas) hasítottak ki, vagyis kanonoki állomásokat szerveztek, így a káptalanok zárt testületekké (capitula clausa) váltak, ugyanis minden káptalannál csak annyi kanonok lehet, ahány javadalom, állomás van. Egy időben a törvények ellenére a még csak megüresedő állomásokra való igényeket is osztogatták; az ilyen kanonokokat Canonici in herbis-nek nevezték, ellentétben a már kinevezett valóságos kanonokkal (Canonici in floribus et fructibus). Az egyház folytonos törekvésének sikerült néhol a közös élet visszaállítását keresztülvinni s így támadt a különbség a közös élet szabályait követő „szabályozott kanonokok” (Canonici regulares) és az életközösségre vissza nem tért „világi kanonokok” (Canonici saeculares) között. Az életkort tekintve, a kanonokságra a betöltött 22-ik, káptalani méltóságra p. főnökségre, lelkészettel v. külhatósággal járó állomásokra a betöltött 25-ik életév volt szükséges. Az egyházrendet tekintve, legalább is az aldiakonátus szükséges, rendszerint azonban, Magyarországon általában csak áldozárokat neveztek ki kanonoknak. A képzettséget tekintve, a tridenti zsinat határozatai szerint a kanonokok legalább fele hit- v. kánonjog doktorokból v. licentiatusokból kell hogy álljon. Tekintve a fontos szerepet, amelyet a káptalanok mint hiteles helyek játszottak, az 1741. évi XVI. t. -c. rendelete szerint a kanonokoknak nemcsak a magyar nyelvben, de a jogtudományban is jártasnak kellett lenniök. Némely stallumokra előírták a nemességet. A kanonok kötelességeihez tartozott különösen: a kiszabott hitvallásnak (professio fidei) letétele; jelenlét az istentiszteleten, amiért külön napi osztalékok (distributiones quotidianae) jártak a püspököktől kapott megbízatások teljesítése. A kanonokok kötelesek továbbá a püspököt, midőn az isteni tiszteletre megjelenik v. onnan távozik, kísérni és a pontifikálásnál segédkezni. Tiszteleti jogaikhoz tartozik emelkedettebb hely (stallum), violaszínű mozzetta, néhol hermelinprémes cappa és rochettum, a reverendissimus cím, s hazánkban a mellükön lefüggő káptalanbeli rendjel. Magyarországon a négy első állomású kanonok ún. oszlopos kanonok (Canonici columnares) és pedig a prépost (nagyprépost), az olvasó kanonok (Lector), az éneklő kanonok (Cantor), az őr-kanonok (Custos). A görög katolikusoknál ezeknek elnevezései: Archipresbiter, Archidiaconus, Primicerius, Ecclesiarcha. A valóságos kanonokon kívül vannak címzetes kanonokok is. A zágrábi nagyprépost mindenkor auraniai perjel és mint ilyen a főrendiháznak tagja. A kanonokokat, úgy a valóságosokat mint a címzeteseket, Magyarországon a király nevezte ki; 1772-ig a kinevezés jogát átengedés folytán a püspökök gyakorolták, de Mária Terézia a jogot visszavette; 1802 óta pedig a kinevezés jogát állandóan a király gyakorolja. Nem méltóságok, hanem csak tisztségek (mera officia) a decanus v. divisor, a Scholasticus, a Canonicus a latere, a Ceremoniarius, a Canonicum Poenitentiarius és a C. Theologialis stb.
  • Un canonico è un sacerdote, membro di un capitolo, di una chiesa cattedrale o di una collegiata. La parola viene del greco kanonikós, da kanón, "regola". Varie congregazioni religiose portano il nome di canonici regolari, come i Canonici Regolari del Santissimo Salvatore Lateranense. Si tratta di forme vita comune del clero, sviluppatesi all'inizio del II millennio, che per lo più vivono sotto la regola di sant'Agostino, con voti solenni di povertà, obbedienza e castità. I canonici nacquero con lo scopo di dare una regola comune al clero delle cattedrali. I canonici si distinsero, così, dagli appartenenti alle istituzioni monastiche, come i Benedettini, o agli ordini mendicanti, come i domenicani. I canonici si distinguevano per l'appartenenza al clero diocesano, e quindi per la diretta dipendenza dal vescovo. Non va infatti dimenticato che la parrocchia, quale parte della diocesi affidata alla cura di un singolo sacerdote, nacque solo alla fine del X secolo. Per anni, quindi, la maggior parte dei sacerdoti diocesani continuò a vivere in prossimità della cattedrale vescovile o delle chiese più importanti, mentre le aree rurali potevano ospitare delle pievi. Generalmente i canonici di una cattedrale o collegiata hanno l'obbligo di recitare insieme la liturgia delle ore, o per lo meno alcune delle sue parti più importanti. I corrispondenti capitoli possiedono spesso beni con i quali provvedono al mantenimento dei loro canonici. Quando i canonici recitano l'Ufficio divino insieme o partecipano ad altre funzioni liturgiche indossano l'abito corale. Elemento proprio dell'abito corale dei canonici è la mozzetta nera o grigia con filettatura e bottoni violacei. L'uso della mozzetta violacea con filettatura e bottoni rossi è consentito solamente ai canonici vescovi.
  • カノンとは、主にキリスト教用語として、公式に信者が従うべき基準として確立されている正典文書、すなわち聖書をさす。転じて、他宗教が公式に正典とみなすものをも欧米語ではカノンと呼ぶ。 以下キリスト教におけるカノンについて示す（日本語では多く「カノン」といい、文書以外のものを正典とは呼ばない）。 聖書の正典。正典とは、教会会議の基準で、特別に神的な霊感を受けて書かれたと認められた文書。それを記した目録をもカノンと呼ぶ。カトリック、プロテスタント、正教会でそれぞれ正典が定められているが一方で正典と考えられているものが他方では採用されない、また、正典とされていないものが他方で正典とされているなど、各教派で違いがある。後に意味が敷衍され、他の宗教文書に関しても、特に権威あるもの、神々しいもの、規範として定められたものを指してカノンと呼ぶこともある。正教会の祈祷の一種であるカノンはこれにあたり、常規の歌頌とも訳す。 キリスト教とくにカトリックや正教会などの教派において、公会議・教会会議によって受け入れられた基準（教会法、カノン法）。またはその条文（宗教会議決定条文） 律修司祭。キリスト教会内における階級で、特に大聖堂に附属し、その運営のある側面で責任を負う司祭。 おもにカトリック用語。
  • Een kanunnik (canonicus in het Latijn, meervoud kanunniken), ook koorheer, domheer, stiftsheer of kapittelheer genaamd, is een geestelijke die deel uitmaakt van een kapittel. De kanunniken worden benoemd door de titulaire bisschop, die verdienstelijke priesters uitkiest. Deze komen meestal uit het eigen bisdom, en de zetel van het kapittel is verbonden aan de kathedraal. Ook vicarissen, ereprelaten en andere bisschoppen worden vaak in het kapittel opgenomen. Normaal kent elk kapittel zijn eigen hiërarchie, en heeft het zijn eigen gebruiken. Kanunniken en vicarissen hebben de gewoonte om de bisschop bij te staan bij vormsels in het bisdom en de liturgie in de kathedraal te verzorgen.
  • Kannik, også kalt korbror, korsbror, korherre, domherre og domkapitular, er en betegnelse som opprinnelig ble brukt på alle geistlige som arbeidet i et bispedømme, unntatt privatkapellaner, ordensprester. Etterhvert gikk tittelen over til bare å bli brukt om sekularprester som var knyttet til en katedral eller en kollegiatkirke, som er en kirke med et kollegium av geistlige (kapittel), for eksempel basilikaen Sacré-Coeur de Montmartre i Paris. Kanniker er bundet til det stedet hvor de gjør tjeneste, og skal leve i fellesskap omtrent som munker. Før det 11. århundre skjedde det store utglidninger, slik at mange kanniker hadde privat eiendom og levde alene. Fra det tidspunkt begynte man å skille mellom sekulære kanniker, som er knyttet til en katedral eller kollegiatkirke men som lever som vanlige sekularprester, og regulære kanniker som lever under en ordensregel. Blant de mest kjente katolske kongregasjonene er augustinerkorherrene, Laterankannikene og Premonstratenserne. Tittelen er særlig brukt i Den katolske kirke og Den engelske kirke.
  • Kanonik – wczesnośredniowieczna nazwa duchownych, żyjących wg reguł kanonicznych przy kościołach biskupich, wyższy duchowny.
  • Um Cânon ou cónego ou cônego (do latim canonĭcus pelo grego antigo κανονικός, de κανών, "regra") é o presbítero que vive sob uma regra que o obriga a realizar as funções litúrgicas mais solenes na igreja catedral ou colegiada. O conjunto dos cônegos forma o Cabido (do latim Capitulus) ou seja o colégio reunido sob uma mesma cabeça, um chefe ou superior. O Cabido, seja catedralício ou colegial, é obrigado a ter seus estatutos próprios estabelecidos por legítimo acto capitular e aprovados pelo bispo diocesano (can. 504).
  • Каноник — латинское слово греческого происхождения κανονικος, имевшее особенно широкое хождение во времена императорского Рима. Происходит от греческого корневого слова канон, (κανον) (прут, линейка, прави́ло, пра́вило, мерило, образец). Слово «каноник» имеет несколько различных (расходящихся в течение веков) значений, часть из которых сохранилась вплоть до нынешнего времени.
  • Kanik, eller korherre, kallas medlem av domkapitel eller av kollegialkapitel. Kaniker lever till skillnad från andra präster och diakoner i en gemenskap enligt någon form av kanonisk regel. Beroende på hur strikta dessa regler är så skiljer man mellan reguljärkaniker och sekulärkaniker. Reguljärkanikerna är prästvigda och lyder vanligtvis under den helige Augustinus regel. Deras främsta uppgift är det högtidliga firandet av liturgin, såväl den fulla tidegärden som konventualmässan. Det finns även reguljärkorherrinnor. Korherrar såväl som korherrinor äger rätt att bära rochetten. Sekulärkanikerna däremot avger inget ordenslöfte och heller inget armodslöfte. De behövde inte nödvändigtvis bo tillsammans men skulle genomföra gemensam korbön under särskilt fastställda tidpunkter. Sekulärkaniker var vanliga under medeltiden men eftersom de var fria att äga privat egendom uppstod ofta problemet att vissa kaniker byggde upp egna förmögenheter på stiftets inkomster. Sekulärkaniker tillhörde ofta så kallade kollegiatstift, som dock är mycket ovanliga idag. Flera romersk-katolska religiösa ordnar antingen hör till korherrarnas familj eller står dem nära .
  • 法政牧師(Canon)是主教可依教會傳統任命的榮譽職份，職責雖無清楚界定，但其在座堂佔一席位之外在徵記，正好突出其解釋教會神學法規，並保衛教會教義的權威。這榮譽式身份，所以亦曾譯作名譽牧師，一般是沒有期限的。然而，也有一些教區法政牧師，是指在座堂有特殊職務的聖品人。
dbpprop:hasPhotoCollection
dbpprop:reference
rdfs:comment
  • A canon (from the Latin canonicus, itself derived from the Greek κανωνικος 'relating to a rule') is a priest who is a member of certain bodies of the Christian clergy subject to an ecclesiastical rule. Originally, a canon was a cleric living with others in a clergyhouse or, later, in one of the houses within the precinct or close of a cathedral and ordering his life according to the orders or rules of the church.
  • Kanoniker sind Kleriker aller Weihestufen, die als Mitglieder eines Kapitels an einer Kathedrale, Basilika oder Ordenskirche an der gemeinsamen Liturgie mitwirken. Unter gemeinsamer Liturgie versteht man die Feier der Heiligen Messe und des Stundengebets, zu der alle geweihten Priester verpflichtet sind, ob allein oder in Gemeinschaft. Kanoniker leben im Gegensatz zu anderen Priestern und Diakonen in Gemeinschaft.
  • Un canonge és un eclesiàstic membre d'un capítol, d'una catedral o d'una col·legiata. Cal diferenciar entre els canonges seculars i els canonges regulars, com ara els canonges agustinians, els premonstratencs o els del Sant Sepulcre. Les antigues dignitats que corresponien als canonges catalans ja al segle X eren l'ardiaca, l'arxiprest, el sagristà i el cabiscol.
  • Kanovník je duchovní, příslušející ke katedrální kapitule nebo ke kapitulnímu chrámu nebo také označení pro kněze vykonávajícího slavnostní liturgické funkce v určitém kostele. Označení kanovník se začalo používat v době od 4. do 8. stol. jako označení kleriků žijících ve městech a vedoucích společný, čili kanonický život podle řehole podobné řeholi mnišské. Odtud vzešly kapitulní katedrály.
  • El canónigo es el eclesiástico provisto de una canonjía. Algunas iglesias no son regidas por un sacerdote individual, sino por un colegio o cabildo: son las catedrales y las colegiatas. Entre las funciones de los cabildos está la recitación del oficio público de la Iglesia. Actualmente, el nombramiento de canónigos corresponde al Vaticano, que suele delegar esa función en cabildos y obispos. En España la provisión de canonjías está regulada por el Concordato vigente.
  • Kaniikki tai kanunki on joko tuomiokirkon pappi tai tuomiokapitulin jäsen. Esimerkiksi Turun hiippakunnan tuomiokapituliin kuului 1200-luvulla neljä kaniikkia. Nimitys on alun perin johdettu kreikan sanasta κανωνικος "säännösten alainen", jolla tarkoitettiin kirkonmiestä, joka asui tuomiokirkon alueella ja oli omistautunut noudattamaan kirkon säännöstöä eli kaanonia.
  • Un chanoine (du latin) est un membre du clergé, vivant selon une règle et attaché au service d'une église. Les chanoines séculiers sont des clercs tenus à la récitation de l'office divin au chœur; ils forment un chapitre de chanoines, collégial ou cathédral. Article détaillé : Chapitre de chanoines. Les chanoines réguliers sont des clercs qui vivent en communauté et exercent un apostolat.
  • A kanonok a káptalan tagja. Nevük onnan ered, hogy eredetileg közös életre és különleges rendszabályok által előszabott életmódra (vita canonica) voltak kötelezve. Egy időben kanonok volt minden pap, aki nem volt szerzetesrend tagja, mert mindegyiknek a káptalanhoz kellett tartoznia és alkalmazkodnia kellett a kánoni életmódhoz, idővel azonban a káptalanok meggazdagodtak, és tagjaikat egyre jobban zavarta az élet- és házközösség.
  • Un canonico è un sacerdote, membro di un capitolo, di una chiesa cattedrale o di una collegiata. La parola viene del greco kanonikós, da kanón, "regola". Varie congregazioni religiose portano il nome di canonici regolari, come i Canonici Regolari del Santissimo Salvatore Lateranense. Si tratta di forme vita comune del clero, sviluppatesi all'inizio del II millennio, che per lo più vivono sotto la regola di sant'Agostino, con voti solenni di povertà, obbedienza e castità.
  • Een kanunnik (canonicus in het Latijn, meervoud kanunniken), ook koorheer, domheer, stiftsheer of kapittelheer genaamd, is een geestelijke die deel uitmaakt van een kapittel. De kanunniken worden benoemd door de titulaire bisschop, die verdienstelijke priesters uitkiest. Deze komen meestal uit het eigen bisdom, en de zetel van het kapittel is verbonden aan de kathedraal. Ook vicarissen, ereprelaten en andere bisschoppen worden vaak in het kapittel opgenomen.
  • Kannik, også kalt korbror, korsbror, korherre, domherre og domkapitular, er en betegnelse som opprinnelig ble brukt på alle geistlige som arbeidet i et bispedømme, unntatt privatkapellaner, ordensprester. Etterhvert gikk tittelen over til bare å bli brukt om sekularprester som var knyttet til en katedral eller en kollegiatkirke, som er en kirke med et kollegium av geistlige (kapittel), for eksempel basilikaen Sacré-Coeur de Montmartre i Paris.
  • Kanonik – wczesnośredniowieczna nazwa duchownych, żyjących wg reguł kanonicznych przy kościołach biskupich, wyższy duchowny.
  • Um Cânon ou cónego ou cônego (do latim canonĭcus pelo grego antigo κανονικός, de κανών, "regra") é o presbítero que vive sob uma regra que o obriga a realizar as funções litúrgicas mais solenes na igreja catedral ou colegiada. O conjunto dos cônegos forma o Cabido (do latim Capitulus) ou seja o colégio reunido sob uma mesma cabeça, um chefe ou superior.
  • Каноник — латинское слово греческого происхождения κανονικος, имевшее особенно широкое хождение во времена императорского Рима. Происходит от греческого корневого слова канон, (κανον) (прут, линейка, прави́ло, пра́вило, мерило, образец).
  • Kanik, eller korherre, kallas medlem av domkapitel eller av kollegialkapitel. Kaniker lever till skillnad från andra präster och diakoner i en gemenskap enligt någon form av kanonisk regel. Beroende på hur strikta dessa regler är så skiljer man mellan reguljärkaniker och sekulärkaniker. Reguljärkanikerna är prästvigda och lyder vanligtvis under den helige Augustinus regel.
  • 法政牧師(Canon)是主教可依教會傳統任命的榮譽職份，職責雖無清楚界定，但其在座堂佔一席位之外在徵記，正好突出其解釋教會神學法規，並保衛教會教義的權威。這榮譽式身份，所以亦曾譯作名譽牧師，一般是沒有期限的。然而，也有一些教區法政牧師，是指在座堂有特殊職務的聖品人。
rdfs:label
  • Canon (priest)
  • Kanoniker
  • Canonge
  • Kanovník
  • Canónigo (eclesiástico)
  • Kaniikki
  • Chanoine
  • Kanonok
  • Canonico
  • カノン (宗教)
  • Kanunnik
  • Kannik
  • Kanonik
  • Cônego
  • Каноник
  • Kanik
  • 法政牧師
owl:sameAs
skos:subject
foaf:depiction
foaf:page
is dbpedia-owl:Organisation/foundationPerson of
is dbpedia-owl:Person/child of
is dbpedia-owl:child of
is dbpedia-owl:foundationPerson of
is dbpprop:disambiguates of
is dbpprop:officesHeld of
is dbpprop:order of
is dbpprop:post of
is dbpprop:profession of
is dbpprop:redirect of
is dbpprop:shortDescription of
is dbpprop:title of