| dbpprop:abstract
|
- Callimachus was a native of the Greek colony of Cyrene, Libya. He was a noted poet, critic and scholar of the Library of Alexandria and enjoyed the patronage of ancient Egyptian Greek Pharaohs Ptolemy II Philadelphus and Ptolemy III Euergetes. Although he was never made chief librarian, he was responsible for producing the catalogue of all the volumes contained in the Library. His Pinakes (tables), 120 volumes long, provided the complete and chronologically arranged catalogue of the Library, laying the foundation for later work on the history of Greek literature. As one of the earliest critic-poets, he typifies Hellenistic scholarship.
- Kallimachos von Kyrene war ein hellenistischer Dichter, Gelehrter und alexandrinischer Bibliothekar. Er gilt als der Begründer der wissenschaftlichen Philologie und erwarb sich einen Ruf mit der Erforschung der Ätiologie, d. h. der mythischen und legendären Ursprünge von Namen, Kulten und Bräuchen. Sowohl seine wissenschaftlichen Leistungen wie auch der Anspielungsreichtum, die Verspieltheit und Ironie seines literarischen Werks machten ihn zu einem der bedeutendsten Vertreter der Kultur unter den Ptolemäern in Ägypten und des Hellenismus überhaupt.
- Cal·límac (Callimacus, Καλλίμαχος) fou un escriptor i poeta alexandrí, fill de Batos i Mesatme i descendent de la família dels batiades de Cirene d'eon era natural. Fou deixeble d'Hermòcrates i va viure a Eleusis, suburbi d'Alexandria. Va viure sota Ptolemeu II Filadelf (284-246 aC) i Ptolemeu III Evergetes I (246-222 aC). Fou bibliotecari en cap de la biblioteca d'Alexandria probablement successor de Zenodot (bibliotecari del 260 aC a la seva mort el 240 aC). Es va casar amb una filla de Eufrates de Siracusa i tenia una germana de nom Megatime que estava casada amb Estasenoros, la qual va tenir un fill que portava el mateix nom que l'oncle i va escriure un poema èpic.
- Kallimachos z Kyrény, byl dvorní básník Ptolemaiovců. Byl pověřen katalogizací alexandrijské knihovny, což znamenalo, že byl de facto její ředitel.
- Calímaco (Καλλίμαχος) fue un poeta y erudito, nacido en Cirene, descendiente de una familia noble.
- Kallimakhos oli kreikkalainen grammaatikko ja runoilija. Hän oli kotoisin Kyrenestä. Kallimakhos laati Aleksandriassa laajan kirjallisuushistoriallisen ja bibliografisen luettelon. Sen lisäksi hän kirjoitti muun muassa elegioja, hymnejä ja epigrammeja.
- Callimaque (en grec ancien Καλλίμαχος / Kallímackhos) était un poète grec, né à Cyrène vers 305 av. J. -C. et mort vers 240 av. J. -C. à Alexandrie. Selon certaines sources tardives, il enseigna d'abord les belles-lettres à Éleusis près d'Athènes; puis fut appelé à Alexandrie par Ptolémée Philadelphe, et donna des leçons de poésie dans le Musée : Il eut Apollonios de Rhodes et Aristophane de Byzance comme disciples. Il devint bibliothécaire d'Alexandrie après la mort de Zénodote, tout en continuant à donner des cours. Un papyrus qui fournit la liste complète des bibliothécaires, ne mentionne pas son nom. On peut en déduire que Calllimaque fut archiviste. Il rédigea le premier catalogue raisonné de la littérature grecque, les Pinakes, souvent cités par la suite. Il a aussi rédigé des ouvrages d'histoire, de grammaire et de littérature et a composé des poèmes dans presque tous les genres. Il excellait surtout dans l'élégie. De tous ses écrits, il ne nous est parvenu que quelques Hymnes composés pour les fêtes des dieux, des épigrammes et quelques fragments. On trouve dans ses poésies de l'élégance et de l'érudition plutôt que du génie; elles sont fort difficiles à entendre. Il composa environ 800 œuvres, dont la Biche de Cérynie. Il pleura la mort d'Arsinoé II dans une de ses élégies. Sa poésie est précieuse (cf. La Chevelure de Bérénice, où il chante la beauté de ses boucles). On connaît en outre de lui l'Ibis, poème peut etre dirigé contre Apollonius, son ancien disciple, qui s'était montré ingrat envers lui (ce poème a été imité par Ovide), et la Chevelure de Bérénice mise en vers latins par Catulle. Ses recueils poétiques relatent des récits mythiques ou héroïques. Dans l’Hecale, il traite d'un épisode de la légende de Thésée. Le recueil des Iambes était plus diversifié en pièces littéraires ou morales, apologues ou récits. Les Hymnes, qui célèbrent tour à tour Zeus, Apollon, Artémis, l'île sainte de Délos, le bain de Pallas et Déméter furent retrouvés en entier à la fin du Moyen Âge.
- Kallimakhosz, Callimachus (Küréné, Kr. e. 310 körül – Alexandria, Kr. e. 240 körül) Görög költő Előkelő, de elszegényedett család sarja volt. Pályafutását tanítóként kezdte Alexandria Eleuszisz nevű külvárosában. II. Ptolemaiosz meghívására került az akkoriban alapított egyiptomi királyi könyvtár és múzeum munkatársai sorába, ahol haláláig vezető tisztségeket töltött be, ám az igazgatói tisztséget sosem sikertült elérnie. A könyvtárban széles körű tudományos tevékenységet folytatott, korabeli források mintegy 800 tekercsre rúgó tudományos életművet tulajdonítanak neki, ezek legnagyobb része elveszett. A későbbi korok irodalomtudománya sokat köszönhet a mintegy 120 tekercsből álló irodalmi bibliográfiájának, amely alfabetikus sorrendben és műfaji szempontok szerint osztályozva foglalta össze a görög irodalom hagyatékát. Hat teljesen fennmaradt himnusza nélkülözi a korábbi himnuszköltészet fenséges áhítatát, mivel játékos komolysággal javítja ki azokat a mítoszokat, amelyeknek tartalmi igazsága számára másodrendű. A feltehetőleg legkorábbi, 1. Zeusz-himnuszában, bár ragaszkodik a műfaj tradicionális formáihoz, Zeusz születését és gyermekségét idillikus és humoros atmoszférát teremtve meséli el, alkalmat találva az egyiptomi király hatalmának udvari jellegű igazolására is. A szintén a korai himnuszok közé sorolható 3. Artemisz-himnuszban Artemisz első tetteinek leírását is az emberi derű s a monumentalitás elvetése jellemzi, kultusza eredetének és helyeinek leírása mellett. A mítoszok és kultuszok tudós igényű, mindamellett ironikus leírását alkalmazza a 4. Apollón-himnuszban is. A három későbbi himnuszban fokozza az aprólékos leírásokat, patetikus és humoros stílust teremt, ömnagát vagy más személyt alkalmazva „narrátorként”. Ez alkalmat ad arra is, hogy mint a 2. Apollón-himnuszban, szülőföldjét és az uralkodót dicsőítse. A 6. Démétér-himnuszt együgyű parasztasszonyokkal énekelteti, de őszinte áhítatuktól és naívságuktól finoman elválasztja önmagát. Az 5. Pallasz Athéné-himnusz versformájában már az elégia felé közelít. Az Athéné fürdőzését akaratlanul megleső Teiresziasz megvakításának elbeszélésével érzelmes, csaknem erotikus verses novellát illeszt a műbe. Philétasz mellett Kallimakhosz a hellenisztikus elégia megteremtője. Ennek epikusabb, inkább erotikus elbeszélésfüzér jellemezte formáját művelte. Négy részből álló, csupán csekély töredékekből ismert főműve az „Aitia” (Okok) címet viselte. Bevezetésében tudatosan idézte fel Hésziodosz költővé avatásának történetét, s azt ironikusan formálta át. Írt 13 kisebb költeményt is, amelyek inkább Hippónax, mintsem Arkhilokhosz követéséről tanúskodnak. Javarészt alkalmi versek, személyeskedő támadások vetélytárs költőkkel szemben. Tartalmilag ide soroljuk „Ibisz” című, Apollóniosz Rhodiosz ellen írt elveszett verses pamfletjét is. Legszemélyesebb önvallomásainak -hűvösen intellektuális jellegük ellenére is- 85 epigrammáját tekintjük. Ezek hangulati skálája változatos, de mondandója mindig ugyanaz, akár egy idegen matróz temetése, akár saját sírfeliratának megszerkesztése vagy esetleg egy-egy könnyűvérű leány, esetleg bájos fiú iránti vonzalom adja az ötletet. Epigrammái helyenként a szarkazmust súrolják (Kharidasz sírversének túlvilágtagadásában), másutt (Konopión-vers) a széptevőt ajtaja előtt hiába várakoztató leányt inti a közeledő öregségre. Néhány más műfajú verséről (tanköltemények, esetleges drámák stb. ) csak bizonytalan, kevéssé hiteles tudósítások illetve töredékek alapján van tudomásunk. Költészetének utóhatása alóla klasszikus ókorban szinte egyetlen költő sem tudta kivonni magát. Theokritosz, Bión és Moszkhosz idilljei, Panoklész és Partheniosz elégiái, Euphorión kiseposzai egyaránt sokat köszönhetnek Kallimakhosznak. Költészete terjedésének virágkora a Kr. e. III. század, a következő 200 évben kissé visszaszorul, de a Kr. e. I. században különösen Rómában újra virágzásnak indul. Catullus lefordította a „Bereniké-elégiát”. Később Propertius tudatosan hivatkozott rá költészetének védelmében, s a „Római Elégiákban” is Kallimakhosz „Aitia” című műve a példaképe. Ovidius feltétlen tisztelettel említette. A késő antik próza is, különösen a novellisztika az ő kezdeményezéseit folytatja erotikus műveiben, de a kallimakhoszi epigrammák szellemi ősei Lukianosz dialógusainak is. Műveit Justinianus korában is szívesen olvasták, Salustos Kallimakhosz-kiadása a XII. században még ismert volt.
- Scrisse moltissimo sia in versi sia in prosa: secondo la tradizione avrebbe scritto 800 libri, tra cui i citati Pinakes e una serie di opere di erudizione sui più disparati argomenti, dalla storia alla geografia e alle paradossografie (in greco παραδοξογραφία, cioè testi sulle cose meravigliose). Per ciò che concerne i carmi, vanno ricordati quattro libri di elegie intitolati Aitia (Αἴτια, cioè Origini o Cause), tredici Giambi, sessantatré Epigrammi (confluiti nella cosiddetta Antologia Palatina), sei Inni, Carmi lirici (Festa notturna, Apoteosi di Arsinoe, Branco) e un epillio, l'Ecàle. Dell'opera callimachea più rappresentativa, gli Aitia, possediamo circa duecento frammenti. È una silloge di elegie a carattere eziologico, nelle quali l'autore ricerca l'origine di miti, cerimonie e costumi. Callimaco, contrario al poema ciclico (o meglio, rifiuta i sordidi imitatori di Omero a lui contemporanei), utilizza miti nuovi e temi semplici in componimenti non lunghi, ma artisticamente elaborati. Egli è poeta dotto, che scrive per una cerchia limitata di persone colte.
- カリマコス(またはカルリマコス、ギリシャ語:Καλλίμαχος, Callimachus, 紀元前310年/紀元前305年 - 紀元前240年)は、ヘレニズム期の詩人、批評家。詩人としては批評家=詩人の初期の1人であり、ヘレニズム時代の学問を代表する人物。アレクサンドリア図書館の学者でもあったが、主要な司書になったことはなく、図書館が所蔵するすべての本のカタログ(図書目録)を作る任務に就いた。そして出来上がった『ピナケス』は120巻の長さで、図書館の蔵書を残らずすべて年代順にまとめ、ギリシア文学史に関する後の研究の基盤となった。プトレマイオス2世とプトレマイオス3世(en:Ptolemy III Euergetes)がパトロンで裕福に暮らした。
- Callimachus, ook wel Kallimachos was een Griekse letterkundige en dichter. Als jongeman verhuisde Callimachus van zijn geboortestad Cyrene naar Alexandrië, waar hij schoolmeester werd. Na enige tijd werd hij verbonden aan de Bibliotheek van Alexandrië, waar hij onder andere een beredeneerde catalogus maakte in 120 delen van de werken uit de bibliotheek, Pinakes geheten. Hij heeft hiermee baanbrekend werk verricht op het gebied van de latere research. Als dichter was hij medeschepper en meest markante vertegenwoordiger van de hellenistisch-Alexandrijnse stijl. Zijn voorkeur ging uit naar welgevormde, niet al te omvangrijke, van grote belezenheid en kennis, maar weinig emotie getuigende gedichten. Hij experimenteerde daarbij uitgebreid met allerlei dichtvormen, maatsoorten en dialecten. Zijn afwijzing van het grote epos (“mega biblion, mega kakon” = “groot boek, groot kwaad”) zou een conflict veroorzaakt hebben met zijn leerling Apollonius van Rhodos. Wij bezitten van Callimachus een zestigtal epigrammen en zes hymnen volledig; van de rest van zijn dichtwerk zijn ruim 700 grotere en kleinere fragmenten bewaard gebleven. Beroemd geworden zijn vooral de Aitia (Oorzaken), een lang gedicht in vier boeken over oorzaken van allerlei godsdienstige rituelen, geografische namen, merkwaardige gewoontes, e.d. Zijn tragedies, komedies en saterspelen alsmede al zijn prozawerken zijn verloren gegaan. Zijn roem en invloed in de Hellenistisch-Romeinse tijd was groot: de Latijnse dichters, o.a. Catullus en Ovidius, vertonen de invloed van zijn werk. In Argonautica van Apollonius Rhodos is invloed van Aetia op gebied van poeta doctus zichbaar.
- Kallimakhos (ca. 305 - ca. 240 f. Kr. ) var en dikter fra Kyrene. Han arbeidet på Biblioteket i Alexandria. Han skrev en rekke verk som tok opp mytologiske temaer. Mye av det han skrev har blitt gjenoppdaget i Egypt, der man har funnet gammel papyrus. Han skrev blant annet verket Aitia.
- Kallimach z Cyreny – uważany jest za największego poetę tzw. epoki aleksandryjskiej, twórca pierwszej historii literatury. Prawdopodobnie mógł być drugim bibliotekarzem Biblioteki Aleksandryjskiej. Sporządził jej dokładny katalog rzeczowy składający się ze 120 ksiąg i obejmujący całe właściwie znane wówczas piśmiennictwo nazwany Πίνακες Pinakes (Tablice). Starał się przy tym badać autentyczność katalogowanych dzieł literackich. Pomimo pewnej schematyczności jego katalog uznaje się za pierwszą historię literatury. Jako poeta gustował głównie w drobnych formach literackich. Tworzył epigramy, hymny, epylliony, idylle i elegie dworskie a szczególnie aitiologiczne czyli uczone (wyjaśniające przyczyny powstania nazw, instytucji, kultów czy świąt). Lubował się w wyszukiwaniu najmniej znanych wersji mitów i na nich opierał swą twórczość. Jego pełna erudycji poezja wymagała wysiłku intelektualnego od czytelnika. Sporządził również jedną z list, prawdopodobnie najstarszą, siedmiu cudów świata. Do dziś zachowało się sześć jego hymnów i ponad sześćdziesiąt epigramów Kallimacha. Ponadto fragmenty innych utworów. Twórczość Kallimacha naśladowali inni poeci aleksandryjscy, a później rzymscy, na przykład Katullus, a później Propercjusz. Imię Kallimacha przybrał Fillipo Buonaccorsi, XV-wieczny humanista włoski związany z Polską.
- Calímaco, foi um poeta e gramático grego, que viveu entre 310 a.C. e 240 a.C.
- Callimah a fost un poet şi erudit elenist, originar din colonia greacă Cyrene din actuala Libie. Sub patronajul faraonilor ptolemeici ai Egiptului Antic a trăit în acestă ţară, fiind director al Bibliotecii din Alexandria. A fost un maestru al elegiei epice şi moralizatoare, multă vreme model pentru literatura latină. Scrierile sale se caracterizează prin erudiţie şi spontaneitatea inspiraţiei. Printre acestea ne-au rămas poemul Cosiţa Berenicei ("Plokamos Berenikes"), fragmente din epopeea Hécalé, câteva epigrame şi imnuri religioase.
- Каллима́х — один из наиболее ярких представителей александрийской поэзии. Придворный поэт Птолемеев, служил при Александрийской библиотеке. Писал произведения различных жанров. Важнейшее произведение — сборник повествовательных элегий «Причины» («Aitia»), содержащий предания и сказания о возникновении различных обрядов, праздников, основании городов и святилищ. Представитель характерного для александрийской поэзии «ученого» стиля, изобилующего изысканными выражениями, а также многочисленными отсылками к мифологии, цитатами и аллюзиями из старинных авторов, делающими такие произведения доступными главным образом для узкого круга знатоков. Служил образцом для подражания в эллинистическую эпоху и у римских поэтов конца Республики и периода Золотого века (так, одна из элегий Каллимаха о «волосах Береники» дошла до нас в латинской обработке Катулла). Каллимах; Kallimachos, из Кирены, ок. 310-после 245 гг. до н. э. , греческий ученый и поэт. Родился в известной семье, ведущей свое происхождение от Батта, основателя Кирены. Приехал в Александрию вскоре после 300 г. , вначале зарабатывал на жизнь обучая детей в городском предместье Элевсии. Первые поэтические произведения (из сохранившихся, вероятно, некоторые эпиграммы) относятся к этому периоду. Призванный ко двору Птолемея II Филадельфа начал работать в Библиотеке, хранителем которой, как мы сегодня знаем, он никогда не был. - Величайшим и совершеннейшим научным произведением К. являются Таблицы в 120 книгах, являвшиеся своеобразными каталогами Александрийской Библиотеки и вместе с тем первым сводом всей греческой литературы. К. разделял литературу на прозу и поэзию, выделяя затем в поэзии эпику, элегию, ямбографию, лирику, трагедию, комедию, а в прозе - историю, риторику, философию, медицину и право. В пределах отдельных родов авторы перечислялись в алфавитном порядке. К. давал краткие биографические сведения о каждом авторе, а затем приводил список его произведений, приводя первую строку и общее число строк (стихов). Неоднократно ему приходилось решать вопрос об авторской принадлежности. К. написал, предположительно, 800 книг прозы, но от этого богатого наследия сохранились лишь немногочисленные фрагменты. Однако они хорошо иллюстрируют разносторонность интересов александрийского ученого, ибо затрагивают философские, исторические, географические, естественнонаучные и др. вопросы. В особенности типичны работы о варварских обычаях, о колонизации островов, основании городов и изменении их названий, о реках, и прежде всего первое парадоксографическое произведение (см. Парадоксографы) Собрание диковин со всего света (Thaumaton synagoge), которое впоследствии использовалось Антигоном из Кариста. Поэтическое творчество К. было неразрывно связано с его научной деятельностью. Он слыл законодателем александрийской поэзии, поскольку первым сформулировал ее программу и основные принципы. Главными постулатами К. были: пристрастие к малым поэтическим формам, совершенных тем не менее в художественном отношении; изгнание из литературы всякого эпоса с развернутым действием как бессильного подражания Гомеру; избегание расхожих тем и сюжетов, место которых должны занять местные предания, никогда прежде не использованные в литературе, или, по крайней мере, неизвестные версии известного мифа. Из поэтических произведений К. в средневековых рукописях сохранились только Гимны и Эпиграммы, мелкие фрагменты других произведений стали нам известны лишь благодаря цитатам у позднейших античных авторов. И только открытие папирусов в Египте позволило нам лучше оценить К. -поэта. Сохранилось 6 гимнов: 1. К Зевсу (Eis Dia), 2. К Аполлону (Eis Apollona), 3. К Артемиде (Eis Artemin), 4. К Аполлону Дельфийскому (Eis Apollona Delion), 5. На купание Паллады (Eis lutra tes Pallados), 6. К Деметре (Eis Demetra). Гимн На купание Паллады написан, вопреки литературной традиции, элегическим метром, остальные, в полном с ней соответствии, гекзаметром. Гимн К Зевсу, по-видимому, наиболее ранний, является также восхвалением Птолемея II Филадельфа, который, подобно Зевсу, был младшим из братьев, а стал царем. В гимне К Артемиде поэт представляет богиню маленькой девочкой, сидящей на коленях отца-Зевса и лепечущей ему что-то на детском языке. Гимны К Аполлону, На купание Паллады и К Деметре - новаторские по своему построению. К. приводит читателя в толпу, собравшуюся на религиозное празднество, а сам выступает в роли обозревателя, рассказывая между делом священную легенду. Все эти гимны были чисто литературными произведениями, отделанными с большим искусством, полными учености, и были предназначены для чтения в узком кругу знатоков. В Палатинской антологии сохранилась 61 эпиграмма К. (в том числе две, авторство которых сомнительно), 2 эпиграммы нам известны из цитат позднейших авторов. В большинстве своем это фиктивные надгробные эпиграммы и воззвания, представлена в них также литературная и эротическая тематика. Нашими знаниями об остальных произведениях К. мы обязаны прежде всего папирусным фрагментам. Самым обширным и наиболее известным из них были Причины (Aitia) в 4 книгах, написанные элегическим метром. Эту поэму, написанную в ранний период жизни, К. издал вновь уже в преклонном возрасте. В прологе ко второму изданию, так называемой Тельхинской элегии, К представил свою литературную программу, одновременно расправляясь с противниками, которых он называет зловредными карликами-тельхинами. После пролога Причины начинались повествованием о том, как он во сне был перенесен из Ливии (=Африка?) на Геликон. Там его встретили Музы (ср. с Теогонией Гесиода), которым К. задает разнообразные вопросы. Ответы Муз составляют содержание первых элегий Причин. Книги III и IV имели, однако, иное строение. Композиция всего произведения была цепной, отдельные элегии связывались между собой лишь посредством свободных ассоциаций (только таким образом, согласно программе К. , можно было писать поэмы больших размеров). Их содержание составляли этиологические легенды, то есть такие, которые устанавливали причины (aitia) возникновения различных обычаев, обрядов, названий и т. д. Одна из наиболее известных элегий в Причинах - история любви Аконтия и Кидиппы из III книги (от нее сохранился отрывок на папирусе). Во втором издании поэмы в IV книгу вошла элегия Локон Береники (Plokamos Berenikes), позднее переведенная Катуллом на латинский язык. К. рассказывает в ней о рождении созвездия локона царицы Береники (созвездие Волосы Вероники), который она посвятила Афродите, чтобы ее муж благополучно вернулся из военного похода. Старый поэт с большой сердечностью повествует о молодой царской чете. Папирусам мы обязаны и отрывками из Ямбов, сборника, в который входило 13 или 14 коротких произведений, не связанных между собой и написанных в разные периоды жизни К. Они написаны различными размерами, в основном ямбическими и трохеическими метрами, и содержат критику современных поэту нравов, литературную полемику и этиологические легенды. Провозглашенные им правила К. охотно иллюстрировал баснями. В качестве образца К. в Ямбах указывает на Гиппонакса, которого в Ямбе I он выводит из Аида. Громкой славой пользовалась в древности известная нам только в папирусных фрагментах Гекала. Это был так называемый эпилион (то есть малый эпос). Гекала представляла тот жанр, который К. хотел противопоставить большому эпосу с развернутым действием. Из знаменитой легенды о борьбе Тесея с марафонским быком поэт выбрал момент, считавшийся до того времени незначительным: встречу Тесея с бедной старухой Гекалой, которая оказала ему гостеприимство в своей хижине. По возвращении Тесей узнал, что Гекала уже умерла. Характерным для К. и александрийских поэтов было здесь тяготение к жанровым сценам, нашедшее выражение в описании простой жизни сельской старушки Гекалы и ее убогого хозяйства. Отголоски Гекалы, охотно читаемой в древности, мы находим в римской литературе. Папирусы возвратили нам также фрагменты лирических поэм К. Самый большой из них принадлежит Обожествлению Арсинои (Ektheosis Arsinoes), написанного после смерти царицы. Сверх этого сохранился небольшой отрывок из Ночных празднеств (Pannychis) и Бранха, произведения о пастухе-прорицателе, легендарном основателе знаменитого Дидимского оракула. Находки папирусов в Оксиринхе в Египте принесли и фрагменты элегий К. , известных до того времени только из цитат других авторов. Это Береника, панегирик в честь Береники II, эпиникий Песнь на победу Сосибия (Epinikion eis Sosibion), первое произведение этого жанра, написанное элегическим стихом. Из утраченных поэтических произведений, которые известны нам только по названиям, нужно назвать Ибиса, которого использовал Овидий в поэме с тем же названием. Ибис К. был 'поэмой проклятия', направленной против литературных противников, среди которых, возможно, был Аполлоний Родосский. К. писал также трагедии, комедии и сатирические драмы, но как фрагменты, так и достоверные сведения относительно этих произведений отсутствуют. К. был неутомимым искателем нового в литературе, что вытекало из стремления создать оригинальную поэзию, из нежелания копировать старые образцы. К. реформировал гекзаметр, экспериментировал и с другими поэтическими размерами, приспосабливая старые размеры к новому содержанию. Он мастерски владел стилем и языком. Материал для поэтического творчества, как с точки зрения формы, так и в отношении содержания, К. поставляли его собственные научные исследования, в основном филологические и историко-антикварные. Однако эта ученость не отразилась на подлинной поэтичности его творений. К. отличался исключительным литературным вкусом, а глубокие познания в древнейшей греческой литературе помогли ему определить свою поэтическую программу. Лично и материально зависевший от царя, К. был придворным поэтом, но его блестящий ум и тонкая ирония позволяли ему сохранять дистанцию в отношениях с владыкой и избегать лести. Своеобразие и оригинальная творческая программа К. оказали влияние на поэтическое творчество эллинистического периода, а через него и на римскую поэзию, в особенности на неотериков и поэтов августианской эпохи.
- Kallimachos från Kyrene, född omkring 305 f. Kr. i Kyrene, död omkring 240 f. Kr. i Alexandria, var en grekisk författare från Kyrene. Han tjänstgjorde som föreståndare för det kungliga biblioteket i Alexandria och fick rykte om sig att vara sin samtids mest lärde. Kallimachos kom till Alexandria som ung och arbetade först som lärare. Senare katalogiserade han biblioteket i Alexandria och var även hovpoet. Kallimachos var mycket produktiv som författare och poet, kanske den främste i hellenismens litteratur. Åtminstone 6 hymner och 63 epigram finns bevarade. Bland hans verk märks Aitia (Orsaker), som i poetisk form förklarar ursprunget till olika kulter och seder, epylliet Hekale och dikten Ibis, där han vände sig mot Apollonios från Rhodos' episka utförlighet och istället förordade ett mer kortfattat uttryckssätt. Hans elegi Berenikes hår är delvis bevarad genom Catullus' latinska översättning eller bearbetning. I Kallimachos produktion fanns också en katalog, Pinakes, i 120 böcker över alla skrifter i Alexandrias bibliotek. Detta verk lade grunden till grekisk litteraturhistorisk forskning.
- Каллімах (грец. Καλλίμαχος ὁ Κυρηναῖος Kallimachos ho Kyrenaios), — давньогрецький поет, викладач і граматик. Найпослідовніше виразив теоретичні принципи александрійської поезії. Писав переважно гімни, елегії та епіграми.
- 卡利马科斯(希腊语:Καλλίμαχος,约前305年-前240年)出生在古希腊的殖民地利比亚。他是古希腊著名诗人,学者以及目录学家,同时他也在亚历山大图书馆工作过。尽管他并未能担任馆长的职务,但是他为亚历山大图书馆编写了一本详尽的书册总录Pinakes。同时,卡利马科斯也被认为是古代最早的评论家之一。
|