| dbpprop:abstract
|
- Bookbinding is the process of physically assembling a book from a number of folded or unfolded sheets of paper or other material. It also usually involves attaching covers to the resulting text-block.
- Als Buchbinden bezeichnet man den letzten Arbeitsgang der Buchherstellung nach Abschluss der Druckarbeiten. Er umfasst alle Schritte vom Ordnen und Zusammenfügen der Seiten bzw. Lagen eines Buches bis zum Versehen des Buchblocks mit einem Einband und der anschließenden Verzierung. Während Bücher zu binden bis ins 19. Jahrhundert hinein eine rein handwerkliche Tätigkeit war (Handeinband), wird heute ein Großteil der Produktion in industrieller Serienfertigung hergestellt. Die grundlegenden Vorgänge sind dabei zwar dieselben geblieben, in ihrer Ausführung unterscheiden sie sich jedoch wesentlich voneinander. Der handwerkliche Buchbinder führt alle Arbeitsschritte nacheinander aus und benutzt dafür nur wenige handbetriebene Gerätschaften, fertigt den Einband also vollständig selbst. Selbst der künstlerische Entwurf stammt häufig vom Buchbinder. In manufakturartig organisierten Buchbindereien ab dem 19. Jahrhundert wurde eine Arbeitsteilung vorgenommen. Einzelne Arbeitsschritte wurden mechanisiert. Mit dem Entstehen der Dampfbuchbinderei im 19. Jahrhundert verstärkten sich Arbeitsteilung und Mechanisierung. In der industriellen Buchproduktion ab Mitte des 19. Jahrhunderts werden schrittweise die meisten Arbeitsschritte von Maschinen durchgeführt. Nur so sind überhaupt größere Auflagen möglich geworden. Der künstlerische Entwurf wird von einem Graphiker übernommen. Der Buchbinder ist häufig lediglich für die Bedienung und den reibungslosen Ablauf eines einzelnen Arbeitsschrittes zuständig.
- L'enquadernació és el conjunt de procediments destinats a unir els fulls un llibre o fascicle i protegir-los amb alguna mena de protecció. Hi ha diferents mètodes d'enquadernació, manuals i mecànics, que determinen en gran mesura la forma i prestacions dels volums enquadernats. A grans trets, podem classificar les enquadernacions per les característiques de les cobertes (tapa dura o tapa tova), per la forma en que s'uneixen els fulls o plecs (cosits, encolats, en espiral, anellats... ) o pels materials emprats en les cobertes (pell, cartronet...).
- Se llama encuadernación a la acción de coser o pegar varios pliegos o cuadernos de texto y ponerles cubiertas. Las encuadernaciones tienen por objeto procurar al libro tres ventajas: su conservación, su fácil manejo y su presentación artística. No empiezan a utilizarse hasta la época romana con la invención de los códices pero ya en los volúmenes egipcios y greco-romanos se adoptó cierta encuadernación de forma rudimentaria que consistía en un envoltorio de piel sobre el rollo de papiro o de pergamino y que iba ligado al mismo con tiras o correas. Para guardar los volúmenes con su envoltorio o sin él, se colocaban verticalmente en cajas cilíndricas de madera o metal conocidas con el nombre de scrinium, las cuales podían contener cierto número de volúmenes juntos. A veces, para libros o volúmenes preciosos, se hacían estuches y cajas de metal precioso y se adornaban con pedrería en cuyo arte destacó la España visigoda. Rudimentos de encuadernación pueden también descubrirse en los pugilares que usaban los romanos cuando se unían con anillas y cordones y más aún cuando tenían la forma de múltiples dípticos a modo de tapas con charnela. Pero la verdadera encuadernación no pudo tener lugar hasta que se inventaron los códices de pergamino. Al principio, debió ser muy sencilla y poco artística formando las cubiertas del códice otra piel más gruesa sobre tablitas de madera. Pero ya desde el siglo XV empieza el lujo en la encuadernación, con labores de orfebrería y escultura en las tapas dando ejemplo y sirviendo de modelo desde el tiempo de Constantino la fastuosa Bizancio.
- Kirjansidonta tarkoittaa kirjan kokoamista painetuista ja taitetuista arkeista tai yksittäisistä lehdistä sekä kirjan kansien ja selän valmistamista ja niiden kiinnittämistä paikoilleen. Kirjansidonta oli pitkään käsityötä, mutta nykyisin kirjat työstetään sitomolinjoilla, joissa eri työvaiheet on kytketty yhtenäiseksi konelinjaksi. Joissain kirjansitomoissa kirjan painaminen ja sitominen on yhdistetty samaan valmistuslinjaan. Aikaisemmin kirjan arkit nidottiin toisiinsa tai selän poikittaissidoksiin langalla. Nykyisin on tullut uutena menetelmänä käyttöön liimanidonta. Keskiajalla arvokkaimpien kirjojen sidokset tehtiin loisteliaiksi koruesineiksi. Niihin käytettiin kultaa, hopeaa ja jalokiviä sekä taidokkaita norsunluisia kohokuvia. Tavallisesti kirjan kannet olivat nahalla päällystettyä puuta. Nahkaan painettiin tai puristettiin värittömiä koristekuvioita (sokeapainatus), mutta se voitiin myös maalata. Kirjan nimi tekstattiin etu- tai yläsyrjään, mutta selkä jätettiin tyhjäksi. 1500-luvulta lähtien se merkittiin yleensä nykyiseen tapaan.
- La reliure (nom dérivé de relier, lui-même issu de religare en latin) consiste à lier, à rassembler « la » ou « les » feuilles d'un livre, pliées ou non en cahier, de manière à en prévenir la dégradation, à en permettre l'usage durable et souvent à lui donner une esthétique avenante. Par extension, le terme désigne aussi le résultat de ce travail. Très vite, cette pratique artisanale s'est érigée en art. Aujourd'hui les amateurs bibliophiles peuvent rechercher des reliures, à la rareté ou à l'esthétique exceptionnelles. Il existe plusieurs types de reliure : La reliure traditionnelle cousue dite « à la française ». La reliure emboîtée dite « reliure à la Bradel ». Les reliures contemporaines On distingue la reliure pleine, qui se dit d'un livre entièrement recouvert de cuir ou de tissu; la demi-reliure, dont seul le dos est recouvert d'une matière noble (le reste du volume étant recouvert d'un papier); et les demi-reliures à bande ou à coins, dont on protège également les parties les plus exposées à la main du lecteur, côté gouttière. La reliure en toile est généralement ornée d'une pièce de titre (morceau de cuir placé sur le dos du livre. Il y est apposé le nom de l'auteur et le titre du livre). Les qualités des cuirs utilisés et leurs utilisations peuvent varier. Il existe des reliures, du meilleur au plus banal, en peau de vélin, en veau ou box, en maroquin, en daim ou agneau velours (peaux très souples et chamoisées), en chagrin, en basane, etc. Cette hiérarchie a pu varier selon les époques. La reliure industrielle utilise des matériaux et des méthodes diférentes de la reliure manuelle
- Fájl:Restoration hand binding. jpg Egy 1603-os genfi Biblia restaurált kötése Miután sikerült elkészíteni az első nyomtatványt, megnőtt az igény a hosszabb írásművek készítésére. A könyvgyártás iparrá fejlődött, az egyetlen járható út a könyvek bekötésének sokszorosítása volt. A könyvkötészet akkor lett a mai értelemben vett világi iparrá, amikor a betűszedés technikájának feltalálása lehetővé tette a könyveknek sajtó útján történő sokszorosítását. A 4. században már ismerték a könyvkötés mesterségét. A legrégibb ismert könyvkötések a VII. századból valók, tökéletes kivitelük nagyon régi gyakorlatra vall. A könyv táblájának anyaga hosszú időn keresztül a fa volt, s csak a XVI. században köttette kiadványait Aldus Manutius papírlemezbe. E szokás eredetét valószínűleg keleten kell keresnünk. A fatáblákat a középkorban bőrrel vagy pergamennel vonták be. A templomi célokat szolgáló könyveket igyekeztek a legdíszesebben kiállítani, és ezeket ún. dyptichon táblákba helyezték. A dyptichon a római császárság idejéből származik. Két egymáshoz erősített írótábla volt, amelyet eredetileg fából készítettek és viasszal vontak be s ebbe a viaszrétegbe karcolták feljegyzéseiket. Később e táblák fedelét ezüsttel, arannyal, elefántcsonttal díszítették. Ha a fedél három részből állott, akkor triptychon volt a neve. A két vagy háromrészes táblákat praetorok, consulok, más nemesemberek ajándékozási célokra csináltatták. Ugyanezeket a táblákat később a keresztény templomokban kódexek kötésére használták fel. Egyszerűen ráillesztették a könyvre, és a rajtuk levő világi dísz és felirat helyett egyházi tárgyút alkalmaztak. Későbben már önálló fedeleket készítettek, még gazdagabb és dúsabb díszítésekkel, arannyal, drágakővel, elefántcsonttal ékesítve. A XI. és XII. században, a kódex íveit már bőrszíjakra fűzik fel, s a kötési tábla is szervesen illeszkedik a könyvhöz. A puha pergamen borítólap eltűnik, és helyébe a kemény tábla lép. A kötése díszítését nagy gonddal, költséggel és műértéssel végezték. A fatáblát aranylappal vonták be, a tábla közepére rendszerint elefántcsont reliefet alkalmaztak, amelyet apró díszítések és drágakövek vettek körül, vagy pedig miniatűr képeket festettek rá. A könyv sarkain drágakövek álltak ki a fémfoglalatból, és a díszítés mellett arra is szolgáltak, hogy a könyv ne feküdjön közvetlenül a polcon. A keresztes hadjáratok révén az Európába került keleti könyvkötőművészet első termékei alapul szolgáltak az európai könyvkötészet további fejlődéséhez. Keletről származik a bőrmetszés technikája is, ez a ma már teljesen feledésbe ment eljárás. Lényege az, hogy a kép körvonalait a bőr felületébe késsel bevágják, majd enyves vízzel duzzasztják, s ennek következtében a felület kiemelkedik. A bevágásokon túli részeket kerek ütővassal leütik, s ekkor a rajz dombormű alakjában jelenik meg a fedélen. Ezt az eljárást a XV. századig készült könyveknél alkalmazták. Az ezután készült könyveknél a domborításokat már bélyegzővasakkal végezték, amit kézi kötéseknél még ma is használnak. A művészet valamennyi ágára, így a könyvkötészetre is nagy hatással volt a reneszánsz. A Velence és Kelet között fennállott erős kereskedelmi kapcsolatok a fejlett perzsa-török könyvművészetet is közelebb hozták Európához. A XV. és XVI. századbeli perzsa kötések példamutatók voltak az egész világ számára. A könyvfedeleket a legnemesebb bőrökkel vonták be, és gazdag díszítésekkel, arabeszkekkel, maureszkekkel látták el. Ez a nemes könyvkötési mód Olaszországból terjedt el Európa többi országában is; az ötvösmunkák és elefántcsont-faragások helyébe a bélyegzővassal eszközölt dús aranyozás lépett. A kódexek kötését, akárcsak a szöveg írását és díszítését, a kolostorokban szerzetesek végezték. Természetesen voltak világi könyvkötők is, főképpen az egyetemeken. A kódexkötések legszebb példányai Mátyás király Corvináinak kötései. Ezek egészen különálló, a könyvkötészet területén máshol fel nem található stílust képviselnek. Olaszország után a Corvinákon alkalmazták először a bélyegzővasakkal készített dús aranyozást. A kötések részben selyemből vagy bársonyból, részben barnás zöld vagy sötétvörös kecskebőrből készültek, kézi aranyozással, rajtuk rézcsatok és veretek. A könyvnyomtatás feltalálásával a könyvkötői mesterség is megváltozott. A könyvek elterjedésével mind szélesebb körben szükségessé vált a könyvkötő munkája. Most már nemcsak fejedelmek, de tehetősebb polgárok, tudósok is gondolhattak könyvtáralapításra, és ezzel a könyvkötészet mind nagyobb jelentőségre tett szert. A világhírű Corvina-kötések után a magyar könyvkötészet pártfogói leginkább főpapok voltak, akik továbbra is díszes ezüstveretű címerekkel ékesített táblákba köttették misekönyveiket. A nyomtatott könyvek kötései a XVI. században messze elmaradnak ezektől a fényűzően kiállított kötésektől. A bőr- és pergamenkötéseknél az aranyozást elhagyják, és bélyegzővasakkal, görgetőkkel vaknyomást alkalmaznak. A XVII. századból származó erdélyi és debreceni kötések már sokkal magasabb szinten állanak. Kolozsváron, Nagyváradon és Debrecenben népes könyvkötőgárda működött. Apafi Mihály fejedelem, Bornemissza Anna és mások díszesebb kötéseket csináltatnak, melyek a német, francia és holland kötések mintái alapján készülnek, de ezeknél sokkal dúsabbak, díszítésüknek bizonyos keleti jellege van. A könyvfedelek kiképzéséhez az ötvösök is hozzájárulnak, ezüstcsatok, veretek alkalmazásával. Az ország nyugati felében Nagyszombat és Pozsony, északi felében Bártfa, Kassa és Lőcse városokban fejlődik a könyvkötészet. Híresek a nagyszombati vagy jezsuita kötések, amelyek a bécsi és francia ízlést követik. A XVIII. század budai kötései között sok akad, amely gyakorlott mesterre vall és jó ízlésről tanúskodik. A különböző vidéki városok könyvkötői szintén művészi értékű, magasrendű kötéseket mutatnak fel. E században különösen Debrecen alkot mesterműveket, színes díszítésű pergamenkötésekkel. A debreceni híres pergamenkötések fénykora az 1750-1835. évek közé esik. A magyar könyvkötőművészetnek remekei azok a kötések, amelyek a cívisvárosban ez idő alatt készültek. A korszak legnevesebb debreceni könyvkötő családjai a Dávidházy, Telegdi, Bartha, Thuri, Könyves-Tóth, Farkas famíliák. Több család leszármazottai a XIX. és a XX. században is dolgoztak. A Dávidházy család késői tagjai a századforduló után egy budapesti kiadó Petőfi-almanachját kötötték a XVIII. századi pergamenkötés stílusában. A debreceni pergamenkötéseknek sárgás színű borjú-pergamennel borított táblájuk van. Magyaros jellegű díszítéseiket bélyegzővasakkal mélyítik be. Az ékítmények tarka színekben pompáznak. Arany, cinóberpiros, zöld, kék, lila színek váltakoznak a pergamen sárgás színével. A tökéletesen megszerkesztett ornamentika csodálatosan szép, érdekes különleges vonalakban és színekben szerves egészet alkot, amelytől némi keleti jelleg nem vitatható el. A Corvinák után a debreceni kötések a magyar könyvkötőművészet legnevezetesebb alkotásai. E kötéseknek a Corvinák kötéseivel szemben nagy érdemük, hogy a felhasznált motívumokat sehol másutt nem alkalmazták, mivel azok a népművészetből fakadó tiszta magyar díszítőelemek. A XIX. század könyvkötészete, - csakúgy, mint nyomdászata - egész Európában a hanyatlás jelét mutatja. A visszaesést itt is a gépek térhódítása okozza. Gondoljunk csak a múlt század 80-as és 90-es éveinek díszkötéseire; a könyvkötő hét-nyolc színnel dolgozott. A táblák rajza, amelyekre a sok színt pocsékolta, zavaros, cifra, ízléstelen volt. Gyakori volt a plüssfedél, bádogból domborított reneszánsz díszekkel és csatokkal, a vászonfedél ízléstelen dombornyomással. Ahogyan a könyvnyomdában, a könyvkötészetben is a századforduló a határkő, amely az ízléstelenségekkel való szakítást s a régi hagyományoknak az új korszakra való átplántálását jelöli. Az új korszak a technika korszaka, tehát más igényeket kell támasztanunk a könyvkötésekkel szemben is. Olyan igényeket, amelyeket a technika helyes alkalmazását teszik lehetővé, nem pedig a régi, kézzel kötött és kézzel díszített aranyozott fóliánsoknak a gépi úton való utánzását. A kézi kötések helyét ma már nagyrészt elfoglalják a gépi kötések, mert csak így biztosítható a könyvek alacsony ára. Az aránylag olcsó kiadói kötések, főleg Angliában, Svájcban és Németországban, ízléses kivitelű alkotások, a legkényesebb igényű könyvgyűjtő könyvtárába is beállíthatók. Az újabb kori kötések ismertetésénél nem szabad megfeledkeznünk a könyvek védőborítójáról sem, amelynek eredeti hivatása az, hogy a kötést a piszkolódástól, kifakulástól, sérüléstől megóvja. E célra kezdetben üres, vagy egyszerűen nyomott papirost használtak a kiadóink, de lassanként rájöttek, hogy a védőborító nagyon alkalmas arra, hogy művészi ízlésű rajzzal magára vonja a járókelők figyelmét. Ma minden kiadó arra törekszik, hogy a védőborítót minél ízlésesebb, művészibb és feltűnőbb formában alkalmazza kiadványain.
- La rilegatura è il processo con cui viene materialmente assemblato un libro a partire dai fogli. Vi sono diversi tipi di rilegatura, quali la brossura, rilegatura cucita e la copertina rigida (rivestita o con sovraccoperta).
- 製本（せいほん）(Bookbinding, PostPress)とは、印刷された紙または白紙を接着剤・針金・糸・リング等で綴じて表紙をつけ本の形にすること。 洋式の場合、上製本（本製本）と仮製本（並製本）があり、仮製本は耐久性が低い。 ページの余白部分のうち綴じられる側を「のど」と呼び、これが見開き状態で中央にくる部分となる。製本の方式によってこの「のど」の余白部分として必要な量（「のどの開き」という）が異なってくるため、どのような綴じ方とするかはページレイアウトの点でも基本的な情報であり、綴じ方を決定したのちに最終的にページレイアウトが決定される。 製本が完全になされていない段階のものを入手し独自の製本を行い書庫を充実させていくといったことがヨーロッパでは行われている。 和式の場合は綴じ方が外部に見えるので装飾的な綴じが施されている。（和綴じ） 綴じ方 中綴じ 平綴じ 無線綴じ 切断無線綴じ 網代綴じ 糸かがり 天糊製本 セット糊製本 リング綴じ ソフトカバー ハードカバー スピン 員数（いんずう） 紙揃え（かみそろえ） 断裁（だんさい） 丁合（ちょうあい） 糊ずけ 分冊 帯び掛け 梱包 折り加工 2折り 3折り 巻き3ツ折り 外3ツ折り 片袖折り 4折り 巻き4折り 巻き巻き4折り 観音折り アコーディオン折り 直角折り DM折り 穴あけ加工 2穴 4穴 ドンコ穴 ミシン目加工 筋加工 角丸加工 抜き加工
- Boekbinden is het fysiek samenstellen van een boek uit een aantal aparte vellen papier of ander materiaal zoals dierenhuid. Het ambacht moet ontstaan zijn in de laatantieke tijd, toen men geschriften niet meer op rollen maar op losse vellen papier ging bewaren. Pas met de komst van de boekdrukkunst is dit ambacht een belangrijke rol gaan vervullen in het bewaren van intellectuele eigendom. De elite ging prat op een eigen bibliotheek waarvan de waardevolste boeken door de boekbinder werden gebonden in leder, met goud op (de) snee en gouden letters op de rug (zie verder).
- En håndbokbinder er en håndverker som binder inn bøker. Automatisering av bokinnbindingen har gjort at det finnes et eget marked for «kunstbind», bøker med godt papir og innbinding utført for hånd. Håndbokbinderen utfører også reparasjon og restaurering av eldre bøker. I Norge i dag er utdannelsen til dette yrket innen utdanningsprogrammet Design og håndverk på videregående skole. Etter ett år på skole Vg1 Design og håndverk, må elevene gå tre år i lære i bedrift.
- Introligatorstwo - rodzaj rzemiosła lub dział przemysłu poligraficznego zajmujący się oprawianiem druków, czyli wykańczaniem materiałów schodzących z maszyny drukarskiej.
- Encadernar é o ato de juntar folhas de forma que seja mais fácil manuseá-las. Normalmente usa-se o método para garantir que páginas avulsas com algum conteúdo em comum não se percam ou estejam juntas para uma consulta. O uso mais conhecido é confecção de livros, apostilas e afins, mas também é comum que empresas encadernem folhas avulsas de notas fiscais e outros documentos, a fim de preservá-los por um longo tempo.
- Переплёт — твёрдое, прочное покрытие книги, содержащее ряд её выходных сведений и предназначенное для соединения листов книги вместе и защиты книжного блока. Также переплёт является элементом художественного оформления и таким образом, средством характеристики книги.
- Bokbinderi är hantverket att sammanfoga, vanligen tryckta, ark till en bok.
- Файл:Foliant 1806. jpg Оправа – важлива складова книги, виготовлена із спеціальних матеріалів, яка скріплюється з книжковим блоком. На відміну від обкладинки, оправа є складнішою та дорожчою конструкцією.
|
| rdfs:comment
|
- Bookbinding is the process of physically assembling a book from a number of folded or unfolded sheets of paper or other material. It also usually involves attaching covers to the resulting text-block.
- Als Buchbinden bezeichnet man den letzten Arbeitsgang der Buchherstellung nach Abschluss der Druckarbeiten. Er umfasst alle Schritte vom Ordnen und Zusammenfügen der Seiten bzw. Lagen eines Buches bis zum Versehen des Buchblocks mit einem Einband und der anschließenden Verzierung. Während Bücher zu binden bis ins 19. Jahrhundert hinein eine rein handwerkliche Tätigkeit war (Handeinband), wird heute ein Großteil der Produktion in industrieller Serienfertigung hergestellt.
- L'enquadernació és el conjunt de procediments destinats a unir els fulls un llibre o fascicle i protegir-los amb alguna mena de protecció. Hi ha diferents mètodes d'enquadernació, manuals i mecànics, que determinen en gran mesura la forma i prestacions dels volums enquadernats. A grans trets, podem classificar les enquadernacions per les característiques de les cobertes (tapa dura o tapa tova), per la forma en que s'uneixen els fulls o plecs (cosits, encolats, en espiral, anellats...
- Se llama encuadernación a la acción de coser o pegar varios pliegos o cuadernos de texto y ponerles cubiertas. Las encuadernaciones tienen por objeto procurar al libro tres ventajas: su conservación, su fácil manejo y su presentación artística.
- Kirjansidonta tarkoittaa kirjan kokoamista painetuista ja taitetuista arkeista tai yksittäisistä lehdistä sekä kirjan kansien ja selän valmistamista ja niiden kiinnittämistä paikoilleen. Kirjansidonta oli pitkään käsityötä, mutta nykyisin kirjat työstetään sitomolinjoilla, joissa eri työvaiheet on kytketty yhtenäiseksi konelinjaksi. Joissain kirjansitomoissa kirjan painaminen ja sitominen on yhdistetty samaan valmistuslinjaan.
- La reliure (nom dérivé de relier, lui-même issu de religare en latin) consiste à lier, à rassembler « la » ou « les » feuilles d'un livre, pliées ou non en cahier, de manière à en prévenir la dégradation, à en permettre l'usage durable et souvent à lui donner une esthétique avenante. Par extension, le terme désigne aussi le résultat de ce travail. Très vite, cette pratique artisanale s'est érigée en art.
- Fájl:Restoration hand binding. jpg Egy 1603-os genfi Biblia restaurált kötése Miután sikerült elkészíteni az első nyomtatványt, megnőtt az igény a hosszabb írásművek készítésére. A könyvgyártás iparrá fejlődött, az egyetlen járható út a könyvek bekötésének sokszorosítása volt.
- La rilegatura è il processo con cui viene materialmente assemblato un libro a partire dai fogli. Vi sono diversi tipi di rilegatura, quali la brossura, rilegatura cucita e la copertina rigida (rivestita o con sovraccoperta).
- Boekbinden is het fysiek samenstellen van een boek uit een aantal aparte vellen papier of ander materiaal zoals dierenhuid. Het ambacht moet ontstaan zijn in de laatantieke tijd, toen men geschriften niet meer op rollen maar op losse vellen papier ging bewaren. Pas met de komst van de boekdrukkunst is dit ambacht een belangrijke rol gaan vervullen in het bewaren van intellectuele eigendom.
- En håndbokbinder er en håndverker som binder inn bøker. Automatisering av bokinnbindingen har gjort at det finnes et eget marked for «kunstbind», bøker med godt papir og innbinding utført for hånd. Håndbokbinderen utfører også reparasjon og restaurering av eldre bøker. I Norge i dag er utdannelsen til dette yrket innen utdanningsprogrammet Design og håndverk på videregående skole. Etter ett år på skole Vg1 Design og håndverk, må elevene gå tre år i lære i bedrift.
- Introligatorstwo - rodzaj rzemiosła lub dział przemysłu poligraficznego zajmujący się oprawianiem druków, czyli wykańczaniem materiałów schodzących z maszyny drukarskiej.
- Encadernar é o ato de juntar folhas de forma que seja mais fácil manuseá-las. Normalmente usa-se o método para garantir que páginas avulsas com algum conteúdo em comum não se percam ou estejam juntas para uma consulta. O uso mais conhecido é confecção de livros, apostilas e afins, mas também é comum que empresas encadernem folhas avulsas de notas fiscais e outros documentos, a fim de preservá-los por um longo tempo.
- Переплёт — твёрдое, прочное покрытие книги, содержащее ряд её выходных сведений и предназначенное для соединения листов книги вместе и защиты книжного блока. Также переплёт является элементом художественного оформления и таким образом, средством характеристики книги.
- Bokbinderi är hantverket att sammanfoga, vanligen tryckta, ark till en bok.
- Файл:Foliant 1806. jpg Оправа – важлива складова книги, виготовлена із спеціальних матеріалів, яка скріплюється з книжковим блоком. На відміну від обкладинки, оправа є складнішою та дорожчою конструкцією.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
