| dbpprop:abstract
|
- The Australia Act 1986 is the name given to a pair of two separate but related pieces of legislation: one an Act of the Parliament of Australia (No. 142 of 1985), the other an Act of the Parliament of the United Kingdom (c.2 1986). These Acts eliminated the remaining associations between the laws and judiciary of Australia and their counterparts in the United Kingdom. In particular, the Acts resolved the anomalous power of the United Kingdom's parliament to legislate over the individual Australian states, a power that it had exercised since colonial times and which had not been affected by the Statute of Westminster 1931. Sir Ninian Stephen, Governor-General of Australia, assented to the Australia Act on 4 December 1985 and it came into effect on 3 March 1986 by a proclamation signed by Queen Elizabeth II at Government House, Canberra. Enabling legislation to bring the UK and Australian Acts into force was passed by the parliaments of the United Kingdom and each of the Australian states. One of the most significant effects of the Act was the termination of appeals from Australian courts to the British Judicial Committee of the Privy Council. Section 74 of the Constitution provided that the Parliament of Australia could make laws to prevent appeals to the council, and it did so, beginning during 1968, with the Privy Council (Limitation of Appeals) Act 1968, which ended all appeals to the Privy Council in matters involving federal legislation. During 1975, the Privy Council (Appeals from the High Court) Act 1975 was passed, which had the effect of prohibiting almost all types of appeal from the High Court of Australia. However, appeals to the Privy Council from the Supreme Courts of the states remained available. Section 11 of the Australia Act had the effect of ending such appeals from the state Supreme Courts. Only one theoretical type of appeal remains since the passing of the Australia Act, the one stated by section 74 of the Constitution, which prohibits all appeals to the Privy Council on inter se questions (disputes about the limitations of constitutional powers between the Commonwealth and the states, or between the states themselves) unless the High Court grants a certificate allowing the appeal. While the High Court may still theoretically grant such a certificate, the High Court stated in Kirmani v Captain Cook Cruises (No 2) that the jurisdiction to grant such a certificate "has long since been spent" and is obsolete. Thus for practical purposes, the Australia Act eliminated the remaining methods of appeal to the Privy Council. Another function of the Australia Act was to establish some form of independence to the states of Australia. Imperial Acts such as the Statute of Westminster 1931 granted the Commonwealth of Australia various degrees of nationhood, but failed to apply to the State Governments. Because of this, prior to the passage of the Australia Act, these states essentially remained colonies of the British Crown. For example, the British government retained the right to advise the monarch on the choice of state governors. The revamping of both federal and state constitutional arrangements required each state parliament to pass its own enabling legislation. The long title of these state Acts (such as the Australia Acts Act 1985 of New South Wales) were "An Act to bring constitutional arrangements affecting the Commonwealth and the States into conformity with the status of the Commonwealth of Australia as a sovereign, independent and federal nation. " Collectively the federal, state and British Acts were known as the "Australia Acts".
- Der Australia Act ist ein Gesetz, das 1985 und 1986 vom Parlament Australiens und vom britischen Parlament verabschiedet wurde. Mit dem Gesetz wurden Legislative und Judikative Australiens von den entsprechenden britischen Institutionen unabhängig. Der damalige Generalgouverneur Sir Ninian Stephen stimmte dem Gesetz am 4. Dezember 1985 zu. Durch eine Erklärung, die Königin Elizabeth II. am 3. März 1986 im australischen Regierungssitz in Canberra unterzeichnete, trat der Australia Act schließlich in Kraft.
- L'Australia Act est une loi, adopté en 1986 simultanément par les parlements australien et britannique, abolit les liens juridiques entre les deux pays et consacre l'indépendance de l'Australie.
- Fájl:Australia Act 1986. jpg Az Australia Act 1986 (egyesült királysági változat) dokumentum, a canberrai Parliament House-ban Az Australia Act 1986 (Ausztrália törvény 1986) két különálló de összefüggő jogszabály: az egyike az Ausztrál parlament törvénye a másik az Egyesült Királyság parlamentje által hozott törvény. Ezek a törvények szüntették meg a még fennálló kötelékeket Ausztrália törvényhozása és igazságszolgáltatása és az Egyesült Királyságban lévő párjuk közt. A törvények megszüntették az Egyesült Királyság parlamentjének azon jogát hogy törvényt hozzanak az egyes ausztrál államok fölött, mely jogát a gyarmati idők óta gyakorolta és amelyet nem érintett az 1931-es Westminsteri Statútum. Sir Ninian Stephen, Ausztrália főkormányzója 1985. december 4-én fogadta el az ausztrál törvényt és azt 1986. március 3-án léptette érvénybe II. Erzsébet brit királynő proklamációja, melyet a canberrai Government House-ban írt alá. A két törvény életbeléptetését engedélyező törvényeket hozott az összes ausztrál állam parlamentje. A törvény egyik legfontosabb hatása az volt, hogy megszüntette a fellebbezési lehetőséget az ausztrál bíróságoktól a brit Királyi Államtanács Bírói Bizottságához. Az ausztrál Alkotmány 74-es paragrafusa feljogosította Ausztrália parlamentjét hogy olyan törvényeket hozzon, amely megakadályozza a Királyi Államtanácshoz fellebbezést és 1968-tól így is tettek, kezdve a Privy Council (Limitation of Appeals) Act 1968 törvénnyel, mely megszüntette a fellebbezés lehetőségét a szövetségi törvényhozással kapcsolatos ügyekben. 1975-ben elfogadták a Privy Council (Appeals from the High Court) Act 1975 törvényt, mely majdnem minden módját megszüntette a Legfelsőbb Bíróságtól (High Court) az államtanácshoz fellebbezésnek; ugyanakkor az egyes államok legfelsőbb bíróságaitól továbbra is lehetett a Királyi Államtanácshoz fellebbezni. Az Australia Act 11-es paragrafusa megszüntette a fellebbezések lehetőségét az állami legfelsőbb bíróságoktól. Az Australia Act elfogadása után egyetlen elméleti lehetősége maradt a fellebbezésnek, melyet az ausztrál alkotmány 74. paragrafusa határoz meg mely megtilt minden fellebezést a Királyi Államtanácshoz inter se kérdésekben (az alkotmányos jogok határairól szóló viták az Államszövetség és az államok közt, vagy az államok maguk közt), kivéve ha a Legfelsőbb Bíróság (High Court) azt végzésben engedélyezi. Bár a Legfelsőbb Bíróság elméletben még kiállíthat ilyen végzést, a Kirmani v Captain Cook Cruises (No 2) bírósági ügyben azt állítptták, hogy a jogkörük, hogy kiállítsanak egy ilyen végzést már rég lejárt és elavult. Így az Australia Act gyakorlatilag megszüntette a Királyi Államtanácshoz való fellebbezés útjait. Az Australia Act másik célja az volt hogy megalapozza az ausztrál államok bizonyos fokú függetlenségét. A birodalmi törvények, mint a Westminsteri Statútum biztosított az Ausztrál Államszövetség számára különböző szintű államiságot, de ez nem vonatkozott az egyes államok kormányára. Ennek következtében az Australia Act elfogadása előtt ezek az államok gyakorlatilag gyarmatok maradtak a brit Korona alatt, pl. a brit kormánynak fennállt azon joga hogy tanácsot adjon az uralkodónak az állami kormányzók személyére. Az alkotmányos helyzet átértelmezése mind szövetségi, mind állami szinten szükségessé tette, hogy minden ausztrál állam parlamentje ezt engedélyező jogszabályokat alkosson. Az állami, szövetségi és brit törvények közösen az „Australia Acts” (Ausztrália törvények) néven ismertek.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
