| dbpprop:abstract
|
- Flavius Ardabur Aspar (c. 400 - 471) was an Alan patrician and magister militum ("Master of soldiers") of the Eastern Roman Empire. Son of the magister Ardaburius, Aspar played a crucial role in his father's expedition in 424 to defeat the western usurper, Joannes of Ravenna, and to install Galla Placidia and her son, Valentinian III, in his place. He also helped to negotiate a peace treaty with Geiseric after the Vandal invasion of Africa. Aspar attained the consulship in 434 after campaigning in Africa. However, Aspar could not become emperor because of his Arian religion. Instead, he played the role of kingmaker with his subordinate, Marcian, who became emperor by marrying Theodosius II's sister Pulcheria. However, Marcian's successor Leo I eventually turned on him. In 471 Aspar was killed together with his son Ardabur in an assault by palace eunuchs. This came about because Ardabur attempted to bribe Leo's soldiers, the Isaurian Excubitors, with no success, and Leo viewed both son and father with suspicion. Aspar was the teacher of Theodoric the Great, who later became king of the Ostrogoths. Aspar had another son, Ermanaric, with the sister of Theodoric Strabo. Aspar's wife was an Ostrogoth, as the Ostrogoth King Theodoric was her nephew. A cistern attributed to him still exists today in Istanbul.
- Flavius Ardabur(ius) Aspar war ein oströmischer Heermeister und Patricius alanischer Abstammung. Aspar hatte zusammen mit seinem Vater den Usurpator Johannes im Westen bekämpft (423–425), wobei er in diesem Zusammenhang auch gegen Aëtius angetreten war, der Johannes unterstützt hatte. In den Jahren 431 bis 434 kämpfte er zusammen mit weströmischen Truppen gegen die Vandalen, die in die weströmische Provinz Africa eingefallen waren. 434 dafür zum Konsul ernannt, führte er in den 440er Jahren Krieg gegen die Sassaniden und Hunnen. Aspar war nun als magister militum der starke Mann in Konstantinopel und unterstützte 450 nach dem Tod des Ostkaisers Theodosius II. die Wahl Markians, der unter ihm gedient hatte, zum neuen Kaiser. Nach dem Tod Markians setzte Aspar, der dem Arianismus anhing, 457 seinen Kandidaten Leo durch, der römisch-katholischen Glaubens war. Sein großer Einfluss war neben seinen militärischen Erfolgen vor allem auf seine militärische Gefolgschaft zurückzuführen, die vor allem aus Goten bestand. Mit ihrer Hilfe versuchte er gegenüber Leo I. auch die Nachfolge seines Sohnes Patricius als Kaiser zu erreichen, scheiterte jedoch, da Leo die Isaurier unter Zenon, dem späteren Kaiser, als Gegengewicht aufbaute. War schon Markian keineswegs nur eine Marionette Aspars gewesen, so emanzipierte sich Leo immer mehr von seinem mächtigen Gönner und enthob 467 Aspars Sohn Ardabur unter dem Vorwurf des Hochverrats seiner Ämter. 471 wurde Aspar dann endgültig entmachtet und auf Geheiß des Kaisers im Palast überfallen und ermordet. Die Versuche seiner gotischen Gefolgschaft, Rache zu nehmen, blieben erfolglos. Damit war auch der Versuch eines barbarischen Heermeisters gescheitert, in Ostrom eine ähnliche Position aufzubauen, wie es den germanischen Heermeistern im Westen gelungen war (siehe zum Beispiel Ricimer). Da sich Kaiser Anastasios I. um 500 auch des Einflusses der Isaurier entledigen konnte, konnten die oströmischen Herrscher wieder erhebliche Handlungsfreiheit gewinnen.
- Flavius Ardabur Aspar oli alaani josta tuli Itä-Rooman korkein sotapäällikkö, magister militum. Hänestä ei voinut tulla keisaria koska hän oli areiolainen. Hänen alaisestaan Marcianuksesta tuli keisari kun tämä meni naimisiin keisari Theodosius II:n siskon Pulcherian kanssa.
- Flavius Ardaburius Aspar, d’origine alaine, est un général et patrice de l’Empire d'Orient. Sous les empereurs Théodose II et Marcien, il combat les Vandales, les Perses en Arménie et les Huns dans les Balkans. Personnage parmi les plus puissants de l’empire sous le règne de Théodose II, il est à l’origine de l’accession au trône de ses protégés Marcien en 450, puis Léon I en 457. Il organise le mariage de son propre fils, Patricius, avec la fille de Léon I. Il est alors au sommet de son pouvoir mais possède deux handicaps : il est d’origine barbare et adepte de l’hérésie arienne. Face à lui se dresse le parti isaurien, emmené par Zénon, gendre de Léon I, qui craint que l’empire passe sous la tutelle germanique comme c’est le cas pour l’Empire romain d’Occident, à l’époque sous le contrôle de Ricimer. Léon I finit par choisir et fait mettre à mort son ancien protecteur en 471.
- Flavius Ardabur Aspar alán származású keletrómai katonatiszt, hadvezér, az 5. század egyik legbefolyásosabb politikusa volt. Aspar életéről nem sokat tudunk. Apja, Ardabur, a keletrómai hadsereg főparancsnoka oldalán már a 420-as évek végén részt vett a Honorius halálát követő itáliai trónharcokban. A 430-as évek első éveiben a Vandál Királyság ellen vezetett hadjáratot Afrikában. Karrierjének csúcsára II. Theodosius uralkodásának vége felé jutott el mint magister utriusque militae, és feltehetően szerepet játszott a császár kegyenceinek harcában. Valószínűleg Pulcheriának, a császár nővérének szövetségese volt, mert miután Theodosius meghalt, a trónt öröklő császárnő azonnal megházasodott, és választottja Aspar hű tisztje, Marcianus lett. Uralkodása idején Marcianus igyekezett elfojtani a germánellenes politikai irányzat megnyilvánulásait – Aspar bázisát ugyanis a zömmel germánokból álló hadsereg adta –, sőt jótevőjét még patríciusi rangra is emelte, fiát pedig a keleti hadszíntér főparancsnokává nevezte ki. Marcianus halála után egyértelműen Aspar döntött az utódjáról, aki ismét egy tiszt, I. Leó lett. (Aspar ariánus lévén nem lehetett volna császár. ) Leó a kis-ázsiai izauriakkal szövetségben akart megszabadulni Aspartól, akinek Ardabur nevű fiát árulás miatt leváltották. Leó 466-ban az izauriak vezetőjéhez, Taraszikodisszához adta legidősebb lányát, azonban a 468-ban vandáloktól elszenvedett vereség ismét Aspart helyezte az előtérbe. Az alán hadvezér Patricius (Patrikiosz) nevű fia feleségül vette Leó egy másik lányát, és caesari rangra emelkedett – azaz vallása és származása ellenére megnyílt előtte az út a császári trón felé. 470-ben Ardaburról kiderült, hogy támogatott egy thrakiai lázadást. Leó ekkor végleg az alán klán likvidálása mellett döntött: 471-ben a palotában Taraszikodissza-Zénónnal teljes egyetértésben megölték Aspart és Ardaburt, a súlyosan sebesült Patriciust megfosztották címétől, házasságát pedig felbontották. Az udvar germánbarát csoportosulása Aspar, Nagy Theoderich keleti gót király nevelője halálával döntő vereséget szenvedett.
- Flawiusz Ardaburiusz Aspar łac. Flavius Ardaburius Aspar, wschodniorzymski wódz pochodzący z plemienia Alanów, mający w czasach panowania Marcjana i Leona I przemożne wpływy w cesarstwie. Syn również wpływowego dowódcy, Ardabura. W latach 424-425 walczył w ekspedycji wysłanej przez Teodozjusza II przeciwko uzurpatorowi w Italii Janowi, która przywróciła tron synowi Konstancjusza III i Galli Placydii, Walentynianowi III. W 431 r. mianowany magistrem militum (jeden z pięciu najwyższych dowódców cesarstwa wschodniorzymskiego) i wysłany na zachód jako dowodzący operacją, mającą na celu wyparcie Wandalów z podbijanej przez nich od 429 r. Afryki Północnej. W 434 r. został ostatecznie pokonany przez Genzeryka i zmuszony do wycofania się. W tym roku pełnił, honorową już od wieków, funkcję konsula. W 441 r. z powodzeniem dowodził w wojnie z Persją. Mniej udana była obrona przed Hunami. Attyla, po splądrowaniu prowincji naddunajskich oraz Tracji, pokonał Aspara w 443 r. pod Konstantynopolem i cesarstwo musiało ratować się rokowaniami, co w rezultacie kosztowało skarb cesarski, oprócz zniszczeń, 2 700 kg złota jednorazowo jako zaległe subsydia oraz podwyższenie opłat rocznych z około 300 kg złota do 945 kg.
|
| rdfs:comment
|
- Flavius Ardabur Aspar (c. 400 - 471) was an Alan patrician and magister militum ("Master of soldiers") of the Eastern Roman Empire. Son of the magister Ardaburius, Aspar played a crucial role in his father's expedition in 424 to defeat the western usurper, Joannes of Ravenna, and to install Galla Placidia and her son, Valentinian III, in his place. He also helped to negotiate a peace treaty with Geiseric after the Vandal invasion of Africa.
- Flavius Ardabur(ius) Aspar war ein oströmischer Heermeister und Patricius alanischer Abstammung. Aspar hatte zusammen mit seinem Vater den Usurpator Johannes im Westen bekämpft (423–425), wobei er in diesem Zusammenhang auch gegen Aëtius angetreten war, der Johannes unterstützt hatte. In den Jahren 431 bis 434 kämpfte er zusammen mit weströmischen Truppen gegen die Vandalen, die in die weströmische Provinz Africa eingefallen waren.
- Flavius Ardabur Aspar oli alaani josta tuli Itä-Rooman korkein sotapäällikkö, magister militum. Hänestä ei voinut tulla keisaria koska hän oli areiolainen. Hänen alaisestaan Marcianuksesta tuli keisari kun tämä meni naimisiin keisari Theodosius II:n siskon Pulcherian kanssa.
- Flavius Ardaburius Aspar, d’origine alaine, est un général et patrice de l’Empire d'Orient. Sous les empereurs Théodose II et Marcien, il combat les Vandales, les Perses en Arménie et les Huns dans les Balkans. Personnage parmi les plus puissants de l’empire sous le règne de Théodose II, il est à l’origine de l’accession au trône de ses protégés Marcien en 450, puis Léon I en 457. Il organise le mariage de son propre fils, Patricius, avec la fille de Léon I.
- Flavius Ardabur Aspar alán származású keletrómai katonatiszt, hadvezér, az 5. század egyik legbefolyásosabb politikusa volt. Aspar életéről nem sokat tudunk. Apja, Ardabur, a keletrómai hadsereg főparancsnoka oldalán már a 420-as évek végén részt vett a Honorius halálát követő itáliai trónharcokban. A 430-as évek első éveiben a Vandál Királyság ellen vezetett hadjáratot Afrikában. Karrierjének csúcsára II.
- Flawiusz Ardaburiusz Aspar łac. Flavius Ardaburius Aspar, wschodniorzymski wódz pochodzący z plemienia Alanów, mający w czasach panowania Marcjana i Leona I przemożne wpływy w cesarstwie. Syn również wpływowego dowódcy, Ardabura. W latach 424-425 walczył w ekspedycji wysłanej przez Teodozjusza II przeciwko uzurpatorowi w Italii Janowi, która przywróciła tron synowi Konstancjusza III i Galli Placydii, Walentynianowi III. W 431 r.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
