| dbpprop:abstract
|
- Artillery is a military combat Arm that employs weapons capable of discharging large projectiles in combat. They are generally capable of adding considerable fire power to the military capability of an armed force. Artillery is the third oldest combat Arm, and in many armed forces the gunners exhibit their own pride and a unique set of traditions associated with their service. Artillery is also a system of scientific research and its application towards design, capability and combat use of the above matériel. Over the course of military history the projectiles were manufactured from a wide variety of materials, made in a wide variety of shapes, and used different means of inflicting physical damage and casualties to defeat specific types of targets. The engineering designs of the means of delivery have likewise changed significantly over time, and have become some of the most complex technological application today. For much of artillery’s history during the Middle Ages and the Early modern period the artillery pieces on land were moved with the assistance of horse teams. During the more recent Modern era and in the Post-Modern period the artillery crew has used wheeled or tracked vehicles as a mode of transportation. Artillery used by naval forces has changed significantly also, with missiles replacing guns in surface warfare. In some armies the weapon of artillery is the projectile, not the piece that fires it. The process of delivering fire onto the target is called gunnery. The actions involved in operating the piece are called serving the gun by the gun crew (or detachment) to produce artillery fire, and can be either direct artillery fire, or indirect artillery fire. The manner in which artillery units or formations are used is called artillery support, and may at different periods in history refer to weapons designed to be fired from ground, naval, and even air weapons platform. Although the term also describes soldiers and sailors with the primary function of using artillery weapons, the individuals who operate them are called gunners irrespective of their rank, however 'gunner' is the lowest rank in artillery Arms. There is no generally recognised generic term for a gun, howitzer, mortar, etc. Some armies use 'artillery piece' others use 'gun'. The projectiles fired by artillery are either 'shot'(if solid) or 'shell' if not. Shell is a widely used generic term for a projectile, which is a component of munitions. The term 'artillery' is also applied to a combat arm of most military services when used organizationally to describe units and formations of the national armed forces that operate the weapons. The gunners and their guns are usually grouped in teams called either 'crews' or 'detachments'. Several such crews and teams with other functions are combined into a unit of artillery usually called a battery, although sometimes called a company. Batteries are roughly equivalent to a company in the infantry, and are combined into larger military organizations for administrative and operational purpose. During military operations the role of field artillery is to provide close support other Arms in combat or attack targets in depth. Typically by delivering either high explosive munitions to inflict casualties on the enemy from casing fragments and other debris and blast, or by demolition of enemy positions and damaging or destroying equipment and vehicles. The artillery fire may be directed by an artillery observer. Military doctrine has played a significant influence on the core engineering design considerations of Artillery ordnance through its history, in seeking to achieve a balance between delivered volume of fire with ordnance mobility. However, during the modern period the consideration of protecting the gunners also arose due to the late-19th century introduction of the new generation of infantry weapons using conoidal bullet, better known as the Minié ball, with a range almost as long as that of field artillery. The gunners’ increasing proximity to, and participation in direct combat against other combat arms and attacks by aircraft made the introduction of substantial amounts of armour necessary. This led to the development of the tank, and the evolution of armoured warfare. These influences have guided the development of artillery ordnance, systems, organisations and operations until the present, with artillery systems capable of providing support at ranges from as little as 100 m to the intercontinental ranges of ballistic missiles. The only combat in which artillery is unable to take part in is close quarters combat.
- Artillerie bezeichnet den Sammelbegriff für großkalibrige Geschütze, in diesem Sinne werden Geschütztypen zusammengefasst, etwa Schiffsartillerie, Küstenartillerie oder die Truppengattung des Heeres. Angehörige der Waffengattung werden als Artillerist bezeichnet.
- L'artilleria és el cos militar que utilitza projectils de gran mida impulsats per una substància explosiva. També s'anomena artilleria l'armament que llança grans projectils i que caracteritza les unitats d'artilleria. L'artilleria dels temps antics disparava fletxes grosses, era el cas de les catapultes, i pedres i material incendiari, era el cas de les ballistae (diferents de les ballestes medievals) i els onagres. A l'edat mitjana s'usaren ginys anomenats trabucs, trabuquet, brigoles, fonèvols, mandró i manganells. També poden classificar-se dins l'artilleria medieval les grans ballestes fixes. Els ginys medievals funcionaven com palanques, amb contrapès o per tracció humana, amb contrapès fix o com un plat de balança carregat penjant, amb contrapès simple o doble, amb fona o sense,i aquests trets es podien combinar de diferents maneres. La difusió de la pòlvora, inventada pels xinesos cap el segle V a. C. , va fer possible l'aparició de l'artilleria moderna a Europa i ja el 1346 està documentat l'ús de canons. Als Països Catalans, apareix documentat per primer cop a Mallorca, l'any 1347. L'evolució de l'armament artiller ha conduit a armes cada vegada més potents com els coets i els míssils.
- Dělostřelectvo, cizím slovem také artilerie, je složka armády, vyzbrojená primárně děly nebo i raketami. Dělostřelectvo se objevilo s nástupem těžších palných zbraní. Vzhledem k specifice jejich obsluhy, přepravy i účinku, se dělostřelci brzy vyčlenili jako samostatná armádní složka. Dělostřelectvo ale obvykle působí jen jako podpora ostatních armádních složek.
- La artillería es el conjunto de las armas de guerra pensadas para disparar proyectiles de gran tamaño a largas distancias empleando una carga explosiva como elemento impulsor. Por extensión se denomina así a la unidad militar que las maneja. Toda pieza artillera tiene dos partes: la boca de fuego, un tubo metálico de determinado calibre y longitud, y el montaje de la misma, denominado cureña o afuste.
- Tykistö on raskaita pitkän kantaman aseita kuten tykkejä käyttävä merivoimien tai maavoimien osa.
- L'artillerie désigne les armes collectives ou lourdes servant à envoyer, à grande distance, sur l'ennemi ou sur ses positions et ses équipements, divers projectiles de gros calibre : obus, boulet, roquette, missile, pour appuyer ses propres troupes engagées dans une bataille ou un siège. Le terme serait apparu environ au XIII siècle, dérivant du vieux français artillier qui désignait les artisans, fabricants d'armes et équipements de guerre. Ces artisans ont été pendant longtemps les seuls "spécialistes" dans le service de ces armes puisqu'ils les fabriquaient et les essayaient avant livraison. C'est pourquoi, jusqu'au XVIII siècle, ils étaient commissionnés par les souverains pour les servir à la guerre. Ainsi et par extension, le nom d'artillerie qui désignait l'ensemble des produits fabriqués par les artilleurs a fini par désigner aussi l'ensemble des troupes au sol chargées de mettre en action ces armes, dès lors que des formations militaires spécialisées ont été créées. L'emploi de l'artillerie nécessite le renseignement, la surveillance, l'acquisition d'objectif, le réglage du tir, la transmission des informations, un approvisionnement en munitions et l'entretien des armes. Du fait de sa complexité, elle resta longtemps l'arme scientifique par excellence, attirant nombre de savants. En raison de son intérêt stratégique, elle fut l'arme déterminante la plus prisée de Napoléon I (qui était artilleur de métier), en particulier lors de la bataille d'Austerlitz.
- A tüzérség hagyományos értelemben olyan eszköz, illetve katonai egység, mely háború során nagyobb lövedékek kilövés útján történő célba juttatására alkalmas. Önálló fegyvernem, amelynek legkisebb tűzvezetési és harcászati alapegysége a tüzérüteg. Az ütegeket és az ezekből kialakított szervezeteket (osztály, ezred) az összfegyvernemi kötelékek állományába szervezik, esetenként önállóak és fegyvernemi tartalékot képeznek. Az ütegek által alkalmazott tűzeszközök típusa és mennyisége a feladatkörük függvénye. Egyes hadtörténészek az ókorban használt hideglőfegyvereket is tüzérségnek tekintik. Azonban a tüzérség története inkább a fekete lőpor feltalálásával vette kezdetét. A fekete lőport Kínában találták fel kb. a 10. század elején-közepén, ahol rendszerint az ünnepi tűzijátékok során kilőtt kezdetleges rakétákban alkalmazták. Később a rontószelleműzés hagyományaiból kiindulva rájöttek, hogy ezen anyag segítségével lövedékeket lehet csövekből kilőni, csőanyagul a hagyományból eredően a nagy mennyiségben rendelkezésre álló és gyorsan növő bambusznádakat választották. Az első tűzfegyvereket nehézkesen lehetett kezelni, tűzgyorsaságuk elégtelensége miatt – lévén egylövetű fegyverek voltak – inkább fix helyre telepítették, és leginkább várostromok idején alkalmazták őket, mind támadó, mind védekező harcokban. A korai időkben töltésük még elölről, a csőtorkolat felől történt, míg végül a kohászat és az anyagmegmunkálás 19. században bekövetkezett nagyarányú fejlődése lehetővé tette a hátsó, csőfar felőli töltésű lövegek megépítését. A középkorban főleg várostromok idején használták ezeket az eszközöket, nagy tömegük és nehézkes mozgathatóságuk miatt eleinte idegenkedtek attól, hogy nyílt csatákban vessék be őket. A legfőbb gondot ekkoriban az utántöltés lassúsága jelentette. A technika folyamatos fejlődése kisebb tömegű, nagyobb tűzgyorsaságú ágyúk megépítését eredményezte. Ebben az időben alakult ki a három alaplövegtípus: az ágyú, a mozsár és a tarack, melyeket az űrméretek egységesítésével együtt I. Miksa német-római császár fektetett le írásban. A tüzérség fejlődésére nagy hatást gyakorolt a szabványosítás (leegyszerűsítette és felgyorsította a gyártást, az üzemeltetést és a karbantartást), az acél bevezetése, valamint a közvetett irányzás koncepciója. Ez a koncepció szükségessé tette egy sor olyan módszer és eszköz kidolgozását, kifejlesztését, melyek a célok felderítésével és az adattovábbítással, lőelemképzéssel voltak kapcsolatosak. A közvetett irányzást először az első világháborúban alkalmazták széleskörűen és sikeresen. A reaktív hajtású lövedékeket (nem irányított rakétákat) a második világháború idején vetették be igazán nagy mennyiségben (mind szárazföldi, mind tengeri, mind légi úton), noha már a 19. században léteztek ezen fegyverek elődei, a röppentyűk. Ebben a korban érte el a csöves tüzérség alkalmazásának csúcspontját, melyet a háború befejezését követően a rakétatüzérség szorított háttérbe. Az általuk alkalmazott rakéták hajítótölteteik révén nagyobb hatótávolságra és nagyobb tömegű harci részek bevetésére váltak képessé, mint a csöves tüzérség tűzfegyverei. Hátrányaik azonban az 1970-es évekre nyilvánvalóvá váltak (nagy költség, alacsony tűzsűrűség, nukleáris/elektronikai harcban való fokozott érzékenység), ezért a csöves tűzfegyverek alkalmazása továbbra is szükségszerű maradt. A 20. század második felétől napjainkig a tüzérség összetett fegyverrendszerré vált, mely nélkül a csataterek elképzelhetetlenek. Alkalmaznak benne kombináltan csöves és rakétatüzérséget egymás hátrányainak kiküszöbölésére, valamint egyes tüzérségi feladatok megoldására repülőgépeket is bevethetnek. Noha a kezdetektől fogva alapvetően tábori tüzérségként alkalmazott eszközök fejlődési útja meglehetősen változatos képet mutat (például a tarack és az ágyú ötvözéséből kialakult tarackágyú lövegtípus), a csöves (tábori és önjáró) tüzérség képes számos korábbi feladatkörén kívül más tűzeszközök feladatait is teljesíteni: csőből indítható légvédelmi és páncéltörő rakéták, mint a repülőgépek és harckocsik elleni harc alapeszközeinek bevetése. Fixen telepített jellegüket a fejlődés ellenére is megőrizték, ebben csak a motorizált önjáró lövegek és a rakétás csapatok hoztak némi változást. A fejlett digitális rendszerekkel felszerelt mobil tűzeszközök pedig eredményesen ötvözik ezen képességek legtöbbjét (önjáró tarackágyúk, mint a PzH 2000, menetből történő tűzmegnyitás, vagy kis időtartamú megállásokból végzett tűzcsapások). A tüzérek védőszentje hagyományosan Szent Borbála. E szent emléknapja rendszerint a „tüzérség napja” is.
- Nel linguaggio militare moderno il termine artiglieria indica per convenzione tutte le armi da fuoco di calibro superiore ai 20 millimetri (non inferiore a 0,8"). L'artiglieria è suddivisa in : artiglieria terrestre da terra contro obiettivi terrestri artiglieria navale da bordo di natanti contro obiettivi navali o terrestri artiglieria costiera da terra contro obiettivi navali artiglieria controaerei da terra o da natanti contro obiettivi aerei artiglieria controcarri da terra anticarro. Con il termine artiglieria si designano anche i reparti e le unità delle Forze Armate e degli Eseciti che usano le artiglierie.
- 大砲（たいほう）は、兵器の一種で、巨大な弾丸を発射して敵を破壊・殺傷する火器の総称。砲・火砲もほぼ同義。
- Artillerie of geschut is in de krijgsmacht het wapen dat vuursteun geeft aan de eigen troepen. Historisch bestaan er vele types van artillerie-eenheden, afhankelijk van hun specialiteit of specifieke opdracht, zoals bijvoorbeeld veldartillerie, vestingsartillerie, kustartillerie, belegeringsartillerie. In 1916 ontstaan de eerste luchtdoelartillerie-eenheden. Bij de moderne artillerie maakt men nog slechts onderscheid tussen veldartillerie, rijdende artillerie en luchtdoelartillerie. Men onderscheidt krombaangeschut en vlakbaangeschut (kanonnen). Men catalogeert de artillerie ook dikwijls naargelang de stukken getrokken of zelfaangedreven zijn. Getrokken artillerie wordt verplaatst met behulp van vrachtwagens of pantservoertuigen. Gemechaniseerde artillerie bestaat veelal uit een of meerdere vuurmonden die op een gepantserd onderstel zijn gemonteerd.
- Historisk sett er artilleri maskineri for å kaste prosjektiler, slik som beleiringsmaskiner og kanoner. I moderne militær sammenheng betyr det også våpenarten som består av soldater som er utrustet med slike våpen. Artilleriets skytshelgen er St. Barbara.
- Artyleria - to jeden z podstawowych rodzajów wojsk, na uzbrojenie którego wchodzą działa oraz wyrzutnie rakietowe, a w przeszłości także machiny miotające. Zadaniem artylerii jest zwalczanie celów naziemnych, powietrznych i nawodnych ogniem dział i pociskami rakietowymi. Wykonując swoje zadania, artyleria służy zwykle do wsparcia innych rodzajów wojsk lub działa samodzielnie. W skład artylerii wchodzi także sprzęt i służby umożliwiające skuteczne wykonywanie zadań ogniowych: systemy kierowania ogniem, systemy rozpoznania i wykrywania celów (w tym radary artyleryjskie), służby pomiarowe i inne. Jako artylerię określa się także poszczególne jednostki artylerii.
- Artilharia é uma das armas do exército e se desdobra basicamente em duas diferentes categorias: artilharia de campanha, cuja missão é o apoio à infantaria e à cavalaria, neutralizando as posições inimigas através do lançamento de projéteis de grosso calibre em trajetória parabólica (indirecta); artilharia antiaérea, dedicada à defesa de pontos estratégicos contra ataques aéreos. Actualmente, a unidade militar básica de manobra da Arma de Artilharia é o Grupo de Artilharia, que faz uso de canhões, obuseiros, lançadores de mísseis ou foguetes no cumprimento de sua missão. Imagem:Artillerie. medievale. png|Engenhos de artilharia medieval Imagem:Guerre 14-18-Artillerie de campagne allemande-1914. JPG|Artilharia montada alemã na Primeira Guerra Mundial. File:Bateria Outão 01. JPG|Bateria de artilharia de costa na Península de Setúbal. Imagem:274mm45_railroad_gun_captured_Apr1945. jpeg|Peça de artilharia ferroviária capturada pelo Exército dos Estados Unidos, na Segunda Guerra Mundial. Imagem:M190 houwitser. png|Artilharia de campanha: obus autopropulsado de 155 mm M109 Imagem:2s6firing. jpg|Peça de artilharia antiaérea Imagem:Army mlrs 1982 02. jpg|Artilharia de saturação de área: lança-foguetes múltiplo MLRS Imagem:Minuteman3launch. jpg|Artilharia estratégica: míssil Minuteman</gallery>
- Artileria este arma destinată pentru sprijinul cu foc al operaţiilor forţelor luptătoare, constituind mijlocul principal de lovire cu foc a obiectivelor terestre şi de la suprafaţa apei.
- Файл:ZiS3 nn. jpg Дивизионная пушка ЗиС-3 — выдающийся представитель советской артиллерии Великой Отечественной войны Артиллерия — один из трёх старейших родов войск, основная ударная сила сухопутных войск современных Вооружённых Сил. Артиллерия имеет многообразную классификацию по своему боевому предназначению, типам систем вооружения и организационно-штатной структуре. Артиллерия калибра 105 мм и крупнее имеет возможность применять химические и биологические боеприпасы, а начиная с калибра 152—155 мм для артиллерийских орудий становятся доступными тактические ядерные боеприпасы. Включает пушки, гаубицы, минометы, безоткатные орудия, боевые машины (пусковые установки — ПУ) противотанковых управляемых ракет (ПТУР) и реактивную артиллерию; артиллерийские и стрелковые боеприпасы; средства передвижения артиллерии — колесные и гусеничные тягачи и др. ; приборы управления огнем; средства разведки и обеспечения стрельбы; все виды стрелкового оружия, гранатометы. Кроме того, название «артиллерия» используется для обозначения рода войск, а также науки об устройстве, проектировании, производстве и эксплуатации артиллерийского вооружения, его боевых свойствах, способах стрельбы и боевого применения. Существует несколько вариантов происхождения слова «артиллерия»: от старофранцузского слова artillier (приготовлять, снаряжать), от латинских слов arcus (лук) и tellum (стрела) или ars (искусство) и tollendi (метание), от итальянских arte (искусство) и tirare (стрелять). Первый вариант наиболее распространен.
- Artilleri är en samlingsbenämning för tyngre eldvapen. Det truppslag inom armén som använder sig av och betjänar dessa vapen kallas Artilleriet. Inom marinen fanns det tidigare ett vapenslag som hette kustartilleriet.
- Артиле́рія (фр. artillerie, старофранцузською artiller — приготовляти, споряджати): Рід сухопутних військ, організаційно зведений в підрозділи, частини і з'єднання, озброєні артилерійськими гарматами, реактивними, ракетними і самохідними протитанковими установками, різними засобами розвідки й зв'язку, а також приладами спостереження і керування вогнем. Артилерія, як наука об'єднує ряд дисциплін, що вивчають будову, експлуатацію, проектування артилерійського і стрілецького озброєння, його бойові якості і способи застосування в бою — операції. Розвиток артилерії безпосередньо пов'язаний з розвитком засобів виробництва. Вид озброєння сухопутних, військово-морських, повітряних та інших видів і родів збройних сил.
- 火炮（火砲）（Artillery）是利用火药燃气压力等能源抛射弹丸，口径不少于20毫米（0.78英寸）（美国为16.7毫米）的身管射击武器。較小型的身管射擊武器稱為槍械。 火炮通常由炮身和炮架两大部分组成。炮身包括身管、炮尾、炮闩等。身管用来赋予弹丸初速和飞行方向；炮尾用来装填炮弹；炮闩用以关闭炮膛，击发炮弹。炮架由反后坐装置、方向机、高低机、瞄准装置、大架和运动体等组成。反后坐装置用以保证火炮发射炮弹后的复位；方向机和高低机用来操纵炮身变换方向和高低；瞄准装置由瞄准具和瞄准镜组成，用以装定火炮射击数据，实施瞄准射击；大架和运动体用于射击时支撑火炮，行军时作为炮车。
|
| rdfs:comment
|
- Artillery is a military combat Arm that employs weapons capable of discharging large projectiles in combat. They are generally capable of adding considerable fire power to the military capability of an armed force. Artillery is the third oldest combat Arm, and in many armed forces the gunners exhibit their own pride and a unique set of traditions associated with their service.
- Artillerie bezeichnet den Sammelbegriff für großkalibrige Geschütze, in diesem Sinne werden Geschütztypen zusammengefasst, etwa Schiffsartillerie, Küstenartillerie oder die Truppengattung des Heeres. Angehörige der Waffengattung werden als Artillerist bezeichnet.
- L'artilleria és el cos militar que utilitza projectils de gran mida impulsats per una substància explosiva. També s'anomena artilleria l'armament que llança grans projectils i que caracteritza les unitats d'artilleria. L'artilleria dels temps antics disparava fletxes grosses, era el cas de les catapultes, i pedres i material incendiari, era el cas de les ballistae (diferents de les ballestes medievals) i els onagres.
- Dělostřelectvo, cizím slovem také artilerie, je složka armády, vyzbrojená primárně děly nebo i raketami. Dělostřelectvo se objevilo s nástupem těžších palných zbraní. Vzhledem k specifice jejich obsluhy, přepravy i účinku, se dělostřelci brzy vyčlenili jako samostatná armádní složka. Dělostřelectvo ale obvykle působí jen jako podpora ostatních armádních složek.
- La artillería es el conjunto de las armas de guerra pensadas para disparar proyectiles de gran tamaño a largas distancias empleando una carga explosiva como elemento impulsor. Por extensión se denomina así a la unidad militar que las maneja. Toda pieza artillera tiene dos partes: la boca de fuego, un tubo metálico de determinado calibre y longitud, y el montaje de la misma, denominado cureña o afuste.
- Tykistö on raskaita pitkän kantaman aseita kuten tykkejä käyttävä merivoimien tai maavoimien osa.
- L'artillerie désigne les armes collectives ou lourdes servant à envoyer, à grande distance, sur l'ennemi ou sur ses positions et ses équipements, divers projectiles de gros calibre : obus, boulet, roquette, missile, pour appuyer ses propres troupes engagées dans une bataille ou un siège. Le terme serait apparu environ au XIII siècle, dérivant du vieux français artillier qui désignait les artisans, fabricants d'armes et équipements de guerre.
- A tüzérség hagyományos értelemben olyan eszköz, illetve katonai egység, mely háború során nagyobb lövedékek kilövés útján történő célba juttatására alkalmas. Önálló fegyvernem, amelynek legkisebb tűzvezetési és harcászati alapegysége a tüzérüteg. Az ütegeket és az ezekből kialakított szervezeteket (osztály, ezred) az összfegyvernemi kötelékek állományába szervezik, esetenként önállóak és fegyvernemi tartalékot képeznek.
- Nel linguaggio militare moderno il termine artiglieria indica per convenzione tutte le armi da fuoco di calibro superiore ai 20 millimetri (non inferiore a 0,8"). L'artiglieria è suddivisa in : artiglieria terrestre da terra contro obiettivi terrestri artiglieria navale da bordo di natanti contro obiettivi navali o terrestri artiglieria costiera da terra contro obiettivi navali artiglieria controaerei da terra o da natanti contro obiettivi aerei artiglieria controcarri da terra anticarro.
- 大砲（たいほう）は、兵器の一種で、巨大な弾丸を発射して敵を破壊・殺傷する火器の総称。砲・火砲もほぼ同義。
- Artillerie of geschut is in de krijgsmacht het wapen dat vuursteun geeft aan de eigen troepen. Historisch bestaan er vele types van artillerie-eenheden, afhankelijk van hun specialiteit of specifieke opdracht, zoals bijvoorbeeld veldartillerie, vestingsartillerie, kustartillerie, belegeringsartillerie. In 1916 ontstaan de eerste luchtdoelartillerie-eenheden. Bij de moderne artillerie maakt men nog slechts onderscheid tussen veldartillerie, rijdende artillerie en luchtdoelartillerie.
- Historisk sett er artilleri maskineri for å kaste prosjektiler, slik som beleiringsmaskiner og kanoner. I moderne militær sammenheng betyr det også våpenarten som består av soldater som er utrustet med slike våpen. Artilleriets skytshelgen er St. Barbara.
- Artyleria - to jeden z podstawowych rodzajów wojsk, na uzbrojenie którego wchodzą działa oraz wyrzutnie rakietowe, a w przeszłości także machiny miotające. Zadaniem artylerii jest zwalczanie celów naziemnych, powietrznych i nawodnych ogniem dział i pociskami rakietowymi. Wykonując swoje zadania, artyleria służy zwykle do wsparcia innych rodzajów wojsk lub działa samodzielnie.
- Artilharia é uma das armas do exército e se desdobra basicamente em duas diferentes categorias: artilharia de campanha, cuja missão é o apoio à infantaria e à cavalaria, neutralizando as posições inimigas através do lançamento de projéteis de grosso calibre em trajetória parabólica (indirecta); artilharia antiaérea, dedicada à defesa de pontos estratégicos contra ataques aéreos.
- Artileria este arma destinată pentru sprijinul cu foc al operaţiilor forţelor luptătoare, constituind mijlocul principal de lovire cu foc a obiectivelor terestre şi de la suprafaţa apei.
- Файл:ZiS3 nn. jpg Дивизионная пушка ЗиС-3 — выдающийся представитель советской артиллерии Великой Отечественной войны Артиллерия — один из трёх старейших родов войск, основная ударная сила сухопутных войск современных Вооружённых Сил.
- Artilleri är en samlingsbenämning för tyngre eldvapen. Det truppslag inom armén som använder sig av och betjänar dessa vapen kallas Artilleriet. Inom marinen fanns det tidigare ett vapenslag som hette kustartilleriet.
- Артиле́рія (фр.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
