| dbpprop:abstract
|
- Ursicinus, also known as Ursinus, was elected pope in a violently contested election in 366 as a rival to Pope Damasus I. He ruled in Rome for several months in 366 – 367, was afterwards declared an antipope, and died after 381. Pope Liberius had been banished in 355, as a result of a conflict with the Emperor Constantius II over the treatment of Arianism. Antipope Felix II was imposed as his successor. After the Emperor's death, Liberius was eventually reinstalled and Felix expelled from Rome. The rival parties remained highly polarized in Rome, however. Liberius died on 24 September 366. In the early Church, new Bishops of Rome were chosen in the manner customarily used in the other dioceses, that is, the clergy, with the people of the diocese, elected or chose the new bishop in the presence of the other bishops in the province. This was a simple method in a small community of Christians that was unified by persecution. But as the Christian congregation of Rome grew in size, the acclamation of a new bishop was fraught with division. Rival claimants and a certain class hostility between patrician and plebeian candidates unsettled some episcopal elections. At the same time, 4th century emperors expected to confirm each new pope. The upper-class partisans of Felix supported the election of Damasus, but the opposing supporters of Liberius, the deacons and laity, supported Ursicinus; the two were elected simultaneously, in an atmosphere of rioting. Supporters already clashed at the beginning of October. Such was the violence and bloodshed that the two praefecti of the city were called in to restore order, and after a first setback, when they were driven to the suburbs and a massacre of 137 was perpetrated in the basilica of Sicininus (as cited in Ammianus Marcellinus), the prefects banished Ursicinus to Gaul. There was further violence when he returned, which continued after Ursicinus was exiled again. Church historians, such as Jerome and Rufinus, took the part of Damasus. At a synod in 378 Ursicinus was condemned and Damasus exonerated and declared the true pope. The former antipope continued to intrigue against Damasus for the next few years, and unsuccessfully attempted to revive his claim on Damasus's death. Ursicinus was among the Arian party in Milan, according to Ambrose (Epistle iv). A decree of 502 under Pope Symmachus ruled that laymen should no longer vote for the popes and that only higher clergy should be considered eligible.
- Ursinus war von 366 bis 367 Gegenbischof. Als Papst Liberius am 24. September 366 gestorben war, kam es zu einer Doppelwahl. Bereits zu Liberius war 355 Felix II. als Gegenbischof gewählt worden. Deshalb gab es zwei große Fraktionen innerhalb der Kirche, die das 355 entstandene Schisma weiterführten. Die Anhänger des Liberius wählten 366 Ursinus, die früheren Anhänger des 365 verstorbenen Gegenbischofs Felix II. Damasus I. als Nachfolgerpapst. Besonders die Parteigänger Damasus' hoben ein regelrechtes Heer aus (bestehend aus Katakombenarbeitern und Fuhrleuten) und lieferten sich mit den Ursinianern erbitterte und blutige Straßenschlachten in Rom. Angesichts der Stärke und Brutalität ergriff die staatliche Exekutive in Person des heidnischen Stadtpräfekten Vettius Agorius Praetextatus Partei für Damasus und ließ Ursinus und seine Anhänger aus Rom vertreiben. Ein Jahr später durften sie unter Kaiser Valentinian I. zurückkommen. Sie mussten allerdings versprechen, Frieden mit der anderen Partei zu halten. Es scheint dennoch nicht verwunderlich, dass die Kämpfe zwischen Banden beiderlei Obödienzen schon bald wieder aufflammten. Diese neuen Kämpfe führten zur Verbannung Ursinus' nach Gallien (16. November 367). Die Anhänger des Gegenbischofs zogen sich nach Norditalien zurück, wo sie sich vergeblich für ihren Papst einsetzten und auf juristischem Wege versuchten, Ursinus zurückzuholen. Als Papst Damasus I. im Dezember 384 starb, erhob Ursinus erneut Ansprüche auf den Papstthron. Doch die Wahl des Siricius machten weitere Versuche der Ursinianer zwecklos.
- Ursinus, známý též jako Ursicinus, byl v roce 366 po smrti papeže Liberia zvolen příznivci ariánů vzdoropapežem proti Damasu I. U moci se udržel několik měsíců a počátkem roku 367 byl nucen odstoupit, přenechat úřad Damasu I. a odejít do vyhnanství. Umírá po roce 381.
- Ursino o Ursicino. Antipapa de la Iglesia Católica entre 366 y 367, De origen romano, era diácono de la Iglesia romana cuando se negó a reconocer al papa elegido Dámaso I y se autoproclamó obispo de Roma en 366. El emperador Valentiniano reconoció a Dámaso y desterró a Ursino a Colonia en 367, por lo que San Dámaso quedó como sumo pontífice, y, aunque posteriormente Valentiano les permitió volver a Milán, dos meses más tarde les prohibió totalmente volver de nuevo a Roma o su entorno. De esta forma, los partidarios del antipapa se reunieron en Milán junto a los arrianos y continuaron pretendiendo su sucesión y persiguiendo a Dámaso hasta la muerte de Ursicino. De esta forma, los partidarios del antipapa lanzaron una acusación de adulterio que fue presentada contra Dámaso en el 378 en la corte imperial pero fue exonerado, primero, por el propio Emperador Graciano y después por un sínodo romano de cuarenta y cuatro obispos qué además excomulgó a los acusadores. A la muerte de Dámaso I en 384 intentó nuevamente asumir el papado, pero el emperador Valentiniano II lo desterró en forma perpetua en 385.
- Ursin, en latin Ursinus, antipape de 366 à 367.
- Ursinus ellenpápaként vonult be az egyháztörténelembe. 366 és 367 között maradt hivatalában. Ellentmondásos és homályos pontifikátusa messze a jövőbe mutató tendenciákat tartalmazott a pápaság történetében. Életéről, származásáról szinte semmit sem tudunk. Ez betudható annak is, hogy sem a világi sem az egyházi hatalom nem támogatta őt. Még egészen fiatalon Rómába került. Keresztény családból származott és az akkoriban száműzött Liberius pápa mellé állt. Hamarosan a pápa egyik első diakónusává vált. Így amikor 366-ban meghalt Liberius, joggal várhatta, hogy megválasztják. Akkoriban még csak a római egyházmegye választhatott pápát, de mindenki, aki az egyházmegyében élt. Így történt ez akkor is. A nép és az alsó papság Ursinust támogatta, de a császári hatalom és a felső osztályok II. Félix egyik követőjét, Damasust támogatták. A zsinaton a két fél nem tudott egyességre jutni, így mind a két egyházi méltóságot megválasztották a keresztény nyáj legfőbb pásztorává. A választás után mégis feszült légkör ülte meg a várost. 366 októberében már összecsaptak Ursinus és Damasus hívei, és hamarosan egész Róma felfordult. A város prefektusainak komoly feladatot jelentett megfékezni a forrongó népet. Végül Damasus győzött, és egyedül ő vette fel a pápai tisztséget. A harcok elülni látszottak, amikor Damasus követői megtámadták Ursinus embereit, akik között szörnyű vérfürdőt rendeztek. A 137 emberi életet kioltó éjszaka után Róma prefektusai Galliába száműzték Ursinust, a biztonság érdekében. Gall tartózkodása alatt Ursinus nem adta fel pápai ambícióit. 367 szeptemberében a császár engedélyével ismét visszatérhetett a fővárosba. Újult erővel vetette bele magát az egyházi vitákba, ám Damasus hatalma akkorra már annyira megerősödött, hogy hamarosan ismét el kellett hagynia a várost. 378-ban I. Damasus pápa egy zsinaton kitagadta őt az egyházból, és megerősítette magát a pápai hatalomban. A krónikák szerint Ursinus haláláig áskálódott Damasus ellen, de sikertelenül. 381 körül halt meg.
- Ursinus of Ursinicus, de vierde tegenpaus van de Rooms-Katholieke Kerk, werd in 366 na de dood van paus Liberius gekozen door diens aanhangers. Aanhangers van tegenpaus Felix II, die een aantal jaar eerder was overleden, kozen voor Damasus I, die later paus zou worden. Ursinus had onder Liberius gediend als deken van de paus. Dit schisma ontstond doordat in de 4de eeuw de hele kerkgemeente het recht had de bisschop aan te stellen. Dit gold ook voor die van Rome. Door dit systeem was het mogelijk dat, naarmate de kerk groeide, de verdeeldheid groter werd. Ook meenden de Romeinse keizers het recht te hebben hun goedkeuring aan een pausverkiezing te geven. In 378 werd Damasus, mede door steun van St Hiëronymus en Rufinus tot enige ware paus uitgeroepen, waarmee de macht van Ursinus voorgoed afnam. Na de dood van Damasus slaagde hij er ook niet in zichzelf tot paus uit te roepen. Later werd nog door Ambrosius beweerd dat hij zich schaarde bij de arianisten in Milaan, maar dit kan mogelijk op een onderlinge vete berusten. Paus Symmachius stelde tijdens zijn ambtstermijn dat alleen de hogere kerkheersers nog mochten stemmen over de verkiezing van een paus.
- Ursyn – antypapież od września 366 do listopada 367 Papieżem wybrała go mniejszość rzymska w opozycji do prawowitego biskupa Rzymu, tj. Damazego. Pontyfikat Damazego rozpoczął się krwawymi zamieszkami w Rzymie. W starciach między zwolennikami Ursyna i Damazego zginęło ponad 100 osób.
- Quarto antipapa da história do catolicismo, atuou apenas durante aproximadamente um ano, no início do pontificado oficial de Dâmaso I. Homem ambicioso e sem escrúpulos, atuou com auxílio de alguns nobres romanos que ambicionavam tomar conta das finanças do estado pontifício. O papa Dâmaso I teve que recorrer ao auxílio de grandes forças bélicas de alguns nobres da península ibérica e dos povoados locais para fazer valer a sua supremacia.
- Ursinus (Ursicinus), död cirka 385, var motpåve från 24 september 366 till 16 november 367 mot Damasus I. Han konsekrerades i basilikan Santa Maria in Trastevere. Blodiga gatustrider fördes därefter mellan Damasus och Ursinus partier. Ursinus förvisades av Roms stadsprefekt, men ett antal av hans trogna höll sig envist kvar, bland annat i kyrkan Sant'Agnese fuori le Mura, och det kom till nya oroligheter. Kejsar Valentinianus I tillät 367 Ursinus att återvända, men då han vägrade att erkänna Damasus, förvisades han till Gallien och (378) till Köln. Damasus I dog i december 384, och Ursinus återkom då till Rom och gjorde förgäves anspråk på påvevärdigheten.
- У́рсін (лат. Ursinus, † бл. 381), антипапа за часів папи Римського Дамасія I.
|
| rdfs:comment
|
- Ursicinus, also known as Ursinus, was elected pope in a violently contested election in 366 as a rival to Pope Damasus I. He ruled in Rome for several months in 366 – 367, was afterwards declared an antipope, and died after 381. Pope Liberius had been banished in 355, as a result of a conflict with the Emperor Constantius II over the treatment of Arianism. Antipope Felix II was imposed as his successor.
- Ursinus war von 366 bis 367 Gegenbischof. Als Papst Liberius am 24. September 366 gestorben war, kam es zu einer Doppelwahl. Bereits zu Liberius war 355 Felix II. als Gegenbischof gewählt worden. Deshalb gab es zwei große Fraktionen innerhalb der Kirche, die das 355 entstandene Schisma weiterführten. Die Anhänger des Liberius wählten 366 Ursinus, die früheren Anhänger des 365 verstorbenen Gegenbischofs Felix II. Damasus I. als Nachfolgerpapst.
- Ursinus, známý též jako Ursicinus, byl v roce 366 po smrti papeže Liberia zvolen příznivci ariánů vzdoropapežem proti Damasu I. U moci se udržel několik měsíců a počátkem roku 367 byl nucen odstoupit, přenechat úřad Damasu I. a odejít do vyhnanství. Umírá po roce 381.
- Ursino o Ursicino. Antipapa de la Iglesia Católica entre 366 y 367, De origen romano, era diácono de la Iglesia romana cuando se negó a reconocer al papa elegido Dámaso I y se autoproclamó obispo de Roma en 366.
- Ursin, en latin Ursinus, antipape de 366 à 367.
- Ursinus ellenpápaként vonult be az egyháztörténelembe. 366 és 367 között maradt hivatalában. Ellentmondásos és homályos pontifikátusa messze a jövőbe mutató tendenciákat tartalmazott a pápaság történetében. Életéről, származásáról szinte semmit sem tudunk. Ez betudható annak is, hogy sem a világi sem az egyházi hatalom nem támogatta őt. Még egészen fiatalon Rómába került.
- Ursinus of Ursinicus, de vierde tegenpaus van de Rooms-Katholieke Kerk, werd in 366 na de dood van paus Liberius gekozen door diens aanhangers. Aanhangers van tegenpaus Felix II, die een aantal jaar eerder was overleden, kozen voor Damasus I, die later paus zou worden. Ursinus had onder Liberius gediend als deken van de paus. Dit schisma ontstond doordat in de 4de eeuw de hele kerkgemeente het recht had de bisschop aan te stellen. Dit gold ook voor die van Rome.
- Ursyn – antypapież od września 366 do listopada 367 Papieżem wybrała go mniejszość rzymska w opozycji do prawowitego biskupa Rzymu, tj. Damazego. Pontyfikat Damazego rozpoczął się krwawymi zamieszkami w Rzymie. W starciach między zwolennikami Ursyna i Damazego zginęło ponad 100 osób.
- Quarto antipapa da história do catolicismo, atuou apenas durante aproximadamente um ano, no início do pontificado oficial de Dâmaso I. Homem ambicioso e sem escrúpulos, atuou com auxílio de alguns nobres romanos que ambicionavam tomar conta das finanças do estado pontifício. O papa Dâmaso I teve que recorrer ao auxílio de grandes forças bélicas de alguns nobres da península ibérica e dos povoados locais para fazer valer a sua supremacia.
- Ursinus (Ursicinus), död cirka 385, var motpåve från 24 september 366 till 16 november 367 mot Damasus I. Han konsekrerades i basilikan Santa Maria in Trastevere. Blodiga gatustrider fördes därefter mellan Damasus och Ursinus partier. Ursinus förvisades av Roms stadsprefekt, men ett antal av hans trogna höll sig envist kvar, bland annat i kyrkan Sant'Agnese fuori le Mura, och det kom till nya oroligheter.
- У́рсін (лат. Ursinus, † бл. 381), антипапа за часів папи Римського Дамасія I.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
