| dbpprop:abstract
|
- Pope/Antipope Benedict X (reigned 1058–1059; died ca. 1073 or 1080), was born John Mincius, and later became Cardinal Bishop of Velletri. He was elected in 1058, his election having been arranged by the Count of Tusculum. However, a number of Cardinals alleged that the election was irregular, and that votes had been bought; these cardinals were forced to flee Rome. Hildebrand, later Pope Gregory VII (1073–85), had been sent by the late Pope Stephen IX (1057–58) to the court of Empress Agnes (mother and regent for Emperor Henry IV, then a minor), who had questioned the validity of Stephen IX's election. When, on his return to Rome, he heard of Benedict X's election, he decided to oppose it, and obtained the support of the Duke of Lorraine-Tuscany and Empress Agnes for the election of Gerhard of Burgundy, Bishop of Florence, as Pope instead. Those cardinals who had opposed Benedict X's election met at Siena in December 1058, and elected Hildebrand's candidate as Pope, who then took the name Nicholas II (1059–61). Nicholas II proceeded towards Rome, along the way holding a synod at Sutri, where he pronounced Benedict X deposed and excommunicated. The supporters of Nicholas II then gained control of Rome, and forced Benedict X to flee to the castle of Gerard of Galeria. Having arrived in Rome, Nicholas II then proceeded to wage war against Benedict X and his supporters, with Norman assistance. An initial battle was fought in Campagna in early 1059, which was not wholly successful for Nicholas II; but later that same year, his forces conquered Praeneste, Tusculum and Numentanum, and then attacked Galeria, forcing Benedict X to surrender and renounce the Papacy. Benedict X was then allowed to go free, and he retired to one of his family estates; but Hildebrand then had him imprisoned in 1060 in the hospice of St. Agnese, where he died, still a prisoner, sometime around 1073 or 1080. The most important consequence of the affair of Benedict X was the adoption of new laws on papal elections, at a synod hosted by Nicholas II in the Lateran Palace at Easter 1059.
- Benedikt X. , eigentlich Johannes Mincius (auch Giovanni Mincio von Tusculum oder Johannes Mincius von Velletri), war Gegenpapst vom 5. April 1058 bis zum April 1060. Sein Name bedeutet: der Gesegnete. Er war Bischof von Velletri und wurde nach dem Tod von Papst Stephan IX. am 29. März 1058 von Gegnern der Kirchenreform aus dem römischen Adel zum Papst erhoben. Von der mittlerweile sehr starken Reformbewegung unter dem späteren Gregor VII. , die Nikolaus II. wählte, wurde er jedoch im Januar 1059 auf einer Synode in Sutri exkommuniziert. Erst mit normannischer Unterstützung konnte er schließlich in auf Korsika ergriffen werden. Benedikt X. wurde auf der Lateransynode von 1060 letztlich endgültig abgesetzt und starb zwischen 1073 und 1085 in einem Kloster in Rom. Er wurde während des Pontifikats Gregors VII. mit päpstlichen Ehren bestattet.
- Benedicto X. (de nombre Juan Mincio). ó 1080. Antipapa de 1058 a 1059. Obispo de Velletri y pariente de los condes de Túsculo, fue elegido papa a la muerte de Esteban IX con el nombre de Benedicto X. Su elección no contó con la aprobación de todo el colegio cardenalicio ya que parte del mismo se opuso a la misma al alegar que se había producido mediante precio; por lo que los disconformes se reunieron con el cardenal Hildebrando, futuro papa Gregorio VII, que no había participado en la elección por encontrarse en ese momento en Alemania, y procedieron a elegir en la ciudad de Siena, en diciembre de 1058, como sucesor de Esteban IX al obispo de Florencia, Gerhard de Borgoña, quien adoptó el nombre de Nicolás II. Nicolás II, camino de Roma, celebró en Sutri un sínodo en el que depuso y excomulgó a Benedicto X quien se vio obligado a huir de la ciudad santa; aunque siguió reclamando sus derechos hasta que, tras varias derrotas militares de sus partidarios, se vio obligado a renunciar al papado. Tras su renuncia fue encarcelado hasta su muerte de la que no se tiene noticia cierta, aunque los historiadores la fijan en 1073 ó 1080.
- Benoît X, (Jean Mincius, comte de Tusculum), antipape romain du 5 avril 1058 au 24 janvier 1059, successeur d'Etienne IX, pape du 3 août 1057 au 29 mars 1058. Il fut placé sur le siège de Rome, par une troupe de factieux, et se fit chasser quelques mois après par les Romains qui élurent Nicolas II. Il mourut en 1074, sous le pape Gregoire VII. Son nom a été conservé par l'usage, quoique indûment (selon certains), sur la liste des papes.
- X. Benedek néven lépett fel a történelem 17. ellenpápája. Az egyház berkeiben egyébként rendes klerikusként ismerték, azonban közismert volt róla, hogy ellenzi a IX. Leó pápa által megindított reformokat, és közel állt a német-római császárok ellen küzdő tusculumi grófokhoz. Ennek szinte egyenes következménye volt betöltött szerepe. Eredetileg Giovanni Mincio néven látta meg a napvilágot Rómában. Családi hátteréről és korábbi életéről nem sokat lehet tudni. A történelem lapjain Velletri püspökeként szerepel először. A reformellenző főpap érdekei találkoztak a Tusculumi ház érdekeivel, mindketten véget akartak vetni az elmúlt évekre jellemző egyházirányításnak. A grófokat politikai érdekek, a püspököt pedig inkább konzervatív érdekek vezették. Ezért, amikor 1058. március 29-én meghalt X. István pápa elérkezettnek látták az időt, és a grófok nyomására az összeült pápaválasztó zsinat Rómában Benedeket választotta meg egyházfőnek. A választást az egyház majdnem minden főpapja elítélte, és érvénytelennek bélyegezte meg, hiszen az eredményt egyrészt csalással állapították meg, másrészt több szavazót is lefizettek. Az ellenkező papságnak pedig menekülnie kellett az örök városból, és már az sem számított, hogy István utolsó akaratát sem tartották be. Az elhunyt pápa sejtette az eljövendő zűrzavart, és meghagyta egyházának, hogy helyét csak akkor töltsék be, amikor Hildebrand bíboros visszaérkezik a császári udvarból. Ebből az üzenetből is érezhető, hogy Benedek legnagyobb ellenfele Hildebrand volt, akinek nagy szerepe volt a reformok elindításában. Amikor a nagy befolyású bíboros Németországból Itália felé vette az irányt, meghallotta a Rómában történteket. Hildebrand visszatért a császári udvarba, és megszerezte Ágnes császárné és régensnő, valamint a Toszkána-Lotaringiai herceg támogatását, hogy a pápaválasztásra jogosult klérus megválassza Firenze érsekét, Burgundiai Gèrardot az egyház vezetőjének. Így a bíboros 1058 decemberében Siena városába hívta a Benedek uralmát ellenző papságot, és ott hivatalosan is megválasztották Gèrardot a katolikus egyház élére, aki felvette a II. Miklós pápa nevet. Miklós erős támogató hadakkal vonult Róma felé, és útközben tartotta meg Sutriban azt a zsinatot, amelyen megfosztotta Benedeket trónjától és kiátkozta őt az egyházból. Az egyesült császári hadak ellenőrzésük alá vonták Rómát, így Benedeknek menekülnie kellett a tusculumi grófok birtokain álló Galeria várába. Amikor Miklós megérkezett az örök városba, szinte azonnal sereget toborzott az erős falak mögé rejtőzött ellenpápa és támogatói ellen. Még a normannokkal is szövetséget kötött, és így indult meg Itália déli tartományai felé. 1059 elején Campagna közelében nagy csatát vívtak, és mégsem sikerült elérni a kellő eredményt, de az év során a pápai hadak elfoglalták Praenestét, Tusculumot, Numentanumot, és még ebben az évben nekiláttak Galeria ostromának. A szilárd alapokra épített erőd feltörése közel egy évig húzódott. Végül 1060 első felében sikerült betörni Galeriába, és Benedeket Rómába hurcolták, ahol hivatalosan is megfosztották pápai rangjától, majd eredetileg szabadon engedték. Benedek családi birtokaira vonult vissza, de Hildebrand nem kegyelmezett neki, és 1060-ban a Szent Ágnes kolostorba záratta az ellenpápát. A krónikák szerint Benedek itt lelte halálát valamikor 1073 után. A tusculumi támogatással hatalomra jutott ellenpápa fellépésének köszönhetően Miklós 1059 húsvétján, a Lateránban összehívott zsinaton megváltoztatta a pápaválasztás szabályait.
- De tegenpaus Benedictus X, geboren als Giovanni Mincio¹ (gestorven tussen 1073 en 1080), was een tegenpaus in de periode 1058-1059.
- Benedykt X - antypapież od 5 kwietnia 1058 do 24 stycznia 1059. Giovanni Mincius, rzymianin, był kardynałem-biskupem Velletri od 1057 roku. Po śmierci papieża Stefana X został papieżem Benedyktem X dzięki poparciu rodu Tuskulańczyków. Kardynałowie sprzyjający reformie Kościoła nie uznali tego wyboru i obrali na papieża kardynała Fryderyka z Lotaryngii, który przybrał imię Mikołaj II i uzyskał poparcie cesarza Henryka IV. Mikołaj wygnał z Rzymu Benedykta, który na synodzie w 1059 r. został zdetronizowany i obłożony klątwą. Niedługo potem Benedykt został schwytany i uwięziony. W kwietniu 1060 roku zmuszono go do potwierdzenia swojej detronizacji, pozbawiono go też godności kardynalskiej i biskupiej. Resztę życia spędził jako zwykły kapłan w rzymskim kościele S. Agnese. Zmarł na początku pontyfikatu Grzegorza VII (1073-1085).
- Bento X foi um antipapa ativo de 1058 a 1059, durante o pontificado de Nicolau II. (Embora certos autores actuais, bem como alguns catálogos mais recentes, o considerem verdadeiro papa.)
- Benedictus X, född Johannes Mincius, italienska Giovanni Mincio, död efter 1073, var motpåve från 5 april 1058 till 24 januari 1059. Han avsattes officiellt vid en Lateransynod i april 1060. Påve Leo IX utsåg honom 1050 till kardinalbiskop av Velletri. En av Benedictus X:s få dokumenterade handlingar var att sända palliet till Stigand, ärkebiskop av Canterbury. Benedictus X har fått sitt sista vilorum i basilikan Sant'Agnese fuori le Mura i norra Rom.
- Бенедикт X (антипапа), антипапа у 1058—1059 роках. Іоанн Мінцій, кардинал Веллетрі Був обраний папою у 1058 році за підтримки графа Тускульського. Проте, частина кардиналів заявили, що вибори пройшли нечесно і супроводжувались підкупом. Гільдебранд, який на той час перебував при імператорському дворі, вирішив протидіяти Бенедикту X. Заручившись підтримкою герцога Лотарингського, він висунув кандидатом на папу Герарда Бургундського, який прийняв ім'я Миколай II. Синод у Сутрі змістив Бенедикта X та відлучив його від церкви. Антипапа пізніше жив у своїх родинних володіннях, проте у1060році був ув'язнений. Помер у неволі.
- 對立教宗本篤十世（卒于約1073年或1080年，原名John Minicus，在位期間：1058年－1059年）。
|
| rdfs:comment
|
- Pope/Antipope Benedict X (reigned 1058–1059; died ca. 1073 or 1080), was born John Mincius, and later became Cardinal Bishop of Velletri. He was elected in 1058, his election having been arranged by the Count of Tusculum. However, a number of Cardinals alleged that the election was irregular, and that votes had been bought; these cardinals were forced to flee Rome.
- Benedikt X. , eigentlich Johannes Mincius (auch Giovanni Mincio von Tusculum oder Johannes Mincius von Velletri), war Gegenpapst vom 5. April 1058 bis zum April 1060. Sein Name bedeutet: der Gesegnete. Er war Bischof von Velletri und wurde nach dem Tod von Papst Stephan IX. am 29. März 1058 von Gegnern der Kirchenreform aus dem römischen Adel zum Papst erhoben. Von der mittlerweile sehr starken Reformbewegung unter dem späteren Gregor VII. , die Nikolaus II.
- Benedicto X. (de nombre Juan Mincio). ó 1080. Antipapa de 1058 a 1059. Obispo de Velletri y pariente de los condes de Túsculo, fue elegido papa a la muerte de Esteban IX con el nombre de Benedicto X.
- Benoît X, (Jean Mincius, comte de Tusculum), antipape romain du 5 avril 1058 au 24 janvier 1059, successeur d'Etienne IX, pape du 3 août 1057 au 29 mars 1058. Il fut placé sur le siège de Rome, par une troupe de factieux, et se fit chasser quelques mois après par les Romains qui élurent Nicolas II. Il mourut en 1074, sous le pape Gregoire VII. Son nom a été conservé par l'usage, quoique indûment (selon certains), sur la liste des papes.
- X. Benedek néven lépett fel a történelem 17. ellenpápája. Az egyház berkeiben egyébként rendes klerikusként ismerték, azonban közismert volt róla, hogy ellenzi a IX. Leó pápa által megindított reformokat, és közel állt a német-római császárok ellen küzdő tusculumi grófokhoz. Ennek szinte egyenes következménye volt betöltött szerepe. Eredetileg Giovanni Mincio néven látta meg a napvilágot Rómában.
- De tegenpaus Benedictus X, geboren als Giovanni Mincio¹ (gestorven tussen 1073 en 1080), was een tegenpaus in de periode 1058-1059.
- Benedykt X - antypapież od 5 kwietnia 1058 do 24 stycznia 1059. Giovanni Mincius, rzymianin, był kardynałem-biskupem Velletri od 1057 roku. Po śmierci papieża Stefana X został papieżem Benedyktem X dzięki poparciu rodu Tuskulańczyków. Kardynałowie sprzyjający reformie Kościoła nie uznali tego wyboru i obrali na papieża kardynała Fryderyka z Lotaryngii, który przybrał imię Mikołaj II i uzyskał poparcie cesarza Henryka IV.
- Bento X foi um antipapa ativo de 1058 a 1059, durante o pontificado de Nicolau II. (Embora certos autores actuais, bem como alguns catálogos mais recentes, o considerem verdadeiro papa.)
- Benedictus X, född Johannes Mincius, italienska Giovanni Mincio, död efter 1073, var motpåve från 5 april 1058 till 24 januari 1059. Han avsattes officiellt vid en Lateransynod i april 1060. Påve Leo IX utsåg honom 1050 till kardinalbiskop av Velletri. En av Benedictus X:s få dokumenterade handlingar var att sända palliet till Stigand, ärkebiskop av Canterbury. Benedictus X har fått sitt sista vilorum i basilikan Sant'Agnese fuori le Mura i norra Rom.
- Бенедикт X (антипапа), антипапа у 1058—1059 роках. Іоанн Мінцій, кардинал Веллетрі Був обраний папою у 1058 році за підтримки графа Тускульського. Проте, частина кардиналів заявили, що вибори пройшли нечесно і супроводжувались підкупом.
- 對立教宗本篤十世（卒于約1073年或1080年，原名John Minicus，在位期間：1058年－1059年）。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
