| dbpprop:abstract
|
- The Affair of the Placards was an incident in which anti-Catholic posters appeared in public places in Paris and in four major provincial cities: Blois, Rouen, Tours and Orléans, overnight during 17 October 1534. One was actually posted on the bedchamber door of King Francis I at Amboise, an affront and an alarming breach of security that left him shaken and angry. The Affaire des Placards brought an end to the conciliatory policies of Francis, who had formerly attempted to protect the Protestants from the more extreme measures of the Parlement de Paris, and also of the public entreaties for moderation of Philip Melanchthon.
- Die Affaire des Placards (Plakataffäre) von 1534 war ein Vorfall, bei dem antikatholische Plakate in Paris und vier größeren Städten Frankreichs einen Skandal auslösten. In der Nacht auf Sonntag, den 18. Oktober 1534 wurden in Paris, Blois, Rouen, Tours und Orléans Plakate angeschlagen, die als ein direkter Angriff auf das katholische Konzept der Eucharistie aufgefasst wurden. Auch im Inneren des königlichen Schlosses von Amboise wurde ein Plakat gefunden; dies sah König Franz I. nicht nur als persönliche Beleidigung an, sondern auch als Anschlag auf seine Sicherheit. Damit endete die einigermaßen versöhnliche Religionspolitik des Königs, der, nicht zuletzt unter dem Einfluss seiner Schwester, Margarete von Angoulême, versucht hatte, die (damals noch lutherischen) Protestanten in seinem Land vor der Verfolgung durch das reformfeindliche oberste Gericht, das Parlement von Paris, zu schützen. Die Plakate trugen – frei übersetzt – den Titel „Artikel über die schrecklichen, großen und unerträglichen Missbräuche der papistischen Messe, die in direktem Gegensatz stehen zum Heiligen Abendmahl unseres Herrn, des alleinigen Mittlers und Retters Jesus Christus“. Als Autoren werden der damalige Anführer der französischen Protestanten, Guillaume Farel, oder aber – wohl wahrscheinlicher – Antoine de Marcourt, ein Pastor aus Neuchâtel (?), vermutet. Eine Woche nach den Plakatanschlägen wurden in den katholischen Gemeinden von Paris Sühneprozessionen durchgeführt, gleichzeitig wurde eine hohe Belohnung für Hinweise auf die Verantwortlichen ausgesetzt. Die ersten Urteile wurden zwei Wochen später gesprochen, die erste Hinrichtung per Scheiterhaufen erfolgte bereits am 13. November. Die unverhüllte Polemik des Plakatautors war (auch) eine Enttäuschung für reformwillige Katholiken in Frankreich; sie polarisierte und verhärtete die konfessionellen Fronten. So bestätigte der König unverzüglich seinen unverbrüchlichen Glauben an die katholische Kirche; die allgemeine Entrüstung bewog verschiedene prominente Protestanten zur Flucht, darunter Johannes Calvin und Clément Marot.
- El asunto de los pasquines (l' affaire des placards) fue un acontecimiento que se produjo en Francia la noche del 17 al 18 de octubre de 1534 y que precipitó los acontecimientos que terminaron en las Guerras de Religión. El asunto supuso el fin de las políticas de conciliación de Francisco I, que anteriormente habían intentado proteger a los protestantes de las más extremas medidas del Parlamento de París, y generó también los ruegos públicos de Felipe Melanchthon invitando a la moderación. Los placards fueron unos escritos que se pegaron por las calles de París y de otras ciudades de Francia como Tours y Orleans dicha noche. Estos pasquines fueron fijados incluso en la puerta del dormitorio del rey Francisco I de Francia en el palacio de Amboise. Los pasquines estaban titulados "Artículos verdaderos acerca de los horribles, grandes e insoportables abusos de la misa papal, inventada directamente contra la Sante Cena de nuestro Señor, único mediador y único Salvador Jesucristo". Los escritos sostenían la posición de Ulrico Zuinglio, quien defendía que la presencia de Cristo en la Eucaristía es simbólica. Como el evocador título sugiere, atacaron la doctrina de la transubstanciación. Su autor era Antoine Marcourt, pastor de origen picardo de Neuchâtel. Como respuesta, Francisco I hizo profesión de fe católica e inició la represión de los protestantes, obligándolos a exiliarse y desencadenando una época turbulenta que no cesaría hasta la promulgación del Edicto de Nantes por parte del rey Enrique IV de Francia en 1598.
- L’affaire des placards fait référence à un évènement historique de la Renaissance française. Les placards dont il est question étaient des écrits injurieux et séditieux qui furent affichés dans les rues de Paris et dans diverses villes du royaume dans la nuit du 17 au 18 octobre 1534. Ces affiches furent placardées jusque sur la porte de la chambre royale de François I au château d'Amboise, ce qui constituait un affront envers la personne même du roi et sa foi. Ces placards étaient intitulés Articles véritables sur les horribles, grands et importables abus de la messe papale, inventée directement contre la Sainte Cène de notre Seigneur, seul médiateur et seul Sauveur Jésus-Christ. Ce titre évocateur était en fait une attaque directe envers l’Eucharistie, dans sa forme catholique. L’auteur en était Antoine Marcourt, pasteur d’origine picarde de Neuchâtel et d’inspiration calviniste. Le roi s'emporta contre ce qu'il considérait comme un crime de lèse-majesté. En réponse, François I confessa ouvertement sa foi catholique. Il ordonna des persécutions. Des bûchers s'allumèrent. Étienne de La Forge, riche marchand ami de Jean Calvin fut du nombre des condamnés. Ces exécutions par le feu ne furent guère appréciées par des princes allemands, favorables à la Réforme, dont François Ier recherchait par ailleurs l'alliance contre Charles Quint. L'ambassadeur Guillaume du Bellay déclara que ces condamnés n'étaient que des révolutionnaires, des anabaptistes, dont il fallait réprimer les excès. Jean Calvin fit partie des protestants qui choisirent l'exil.
- Az 1534-es úgynevezett kiáltványügy vagy kiáltványaffér (franciául affaire des placards) a 16. századi franciaországi vallási konfliktusok kezdetét jelző esemény volt, melynek hatására I. Ferenc megkezdte a protestánsok üldözését. 1517-ben Luther Márton Wittenbergben elindította a reformáció folyamatát. A katolikus egyházzal szembeni ellenérzések hamarosan követőkre találtak a reneszánsz humanista szellemiségétől áthatott Európában, így Franciaországban is. 1534. október 18-ára virradóra Párizs, illetve több nagyváros utcáin plakátok jelentek meg az alábbi címmel: „Igaz artikulusok a pápai mise szörnyűséges, nagy és elviselhetetlen visszaéléseiről, melyek homlokegyenest ellenkeznek a Miurunk, az egyetlen közvetítő és egyetlen megváltó Jézus Krisztus utolsó vacsorájával” . A mérsékeltebb protestáns vezetők ellenezték a terjesztést, így pártfogójuk, Navarrai Margit, a király nővére, úgy hitte, hogy a plakátokat katolikusok készítették a protestánsok ellehetetlenítése érdekében. Az Oltáriszentséget támadó pamflet, mely a pikárdiai származású Antoine Marcourt neuchâteli lelkész munkája volt, október 18-án I. Ferenc francia király hálószobája ajtaján is megjelent amboise-i kastélyában, ami a király személyére és hitére nézve egyaránt nyílt támadásnak minősült. Ferenc, aki addig igyekezett mérsékelt, toleráns politikát folytatni a protestánsokkal szemben, válaszul nyíltan megvallotta katolikus hitvallását, és bejelentette, hogy kipusztítja a mérget az országból. Többeket a Châtelet-be zártak, novemberben pedig több mint harmincöt lutheránust máglyára is juttattak. Az eset komoly közfelháborodást váltott ki, így több jeles protestáns személyiség kénytelen volt elmenekülni. Köztük volt a Svájcba települő Kálvin János és a ferrarai udvarba menekülő Clément Marot költő is.
- Il caso dei manifesti o l' affaire des placards ebbe luogo nella notte fra il 17 ed il 18 ottobre 1534 e consistette nella affissione in alcune città francesi di manifesti contro il credo cattolico riguardo all'Eucarestia. Esso fu il prodromo delle Guerre di religione francesi. Questi manifesti, affissi in diverse città del regno di Francia, portavano il titolo: «Verità sui grandi, insopportabili ed orribili abusi della messa papale, direttamente inventati contro la Sacra Cena di nostro Signore, unico mediatore ed unico Salvatore Gesù Cristo» e comparvero persino sulla porta della camera reale del re Francesco I nel suo castello di Amboise, il che costituiva un affronto contro la persona stessa del re e della sua fede religiosa, ed evidenziarono un'allarmante violazione del livello di sicurezza attorno alla sua persona. Pare che l’ispiratore di questa iniziativa sia stato un esponente del protestantesimo francese, Guillaume Farel, ma l’autore materiale fu un pastore originario della Piccardia residente a Neuchâtel, Antoine Marcourt, il quale il mese successivo diede credito al suo coinvolgimento diretto, pubblicando in forma anonima a Neuchâtel un libricino dal titolo: «Piccolo trattato molto utile e salutare sulla Santa Eucaristia» . Processioni riparatrici furono annunciate il sabato successivo nelle parrocchie di Parigi ed un premio di cento scudi fu promesso a chi avesse fornito informazioni sufficienti a far arrestare gli autori del gesto, che sarebbero stati bruciati sulle pubbliche piazze. Presto vennero identificati simpatizzanti protestanti che furono rinchiusi allo Chatelet: la prima condanna fu pronunciata il 10 novembre di quell'anno ed il 13 vi fu la prima esecuzione. Un’altra azione provocatoria si verificò il 13 gennaio dell’anno successivo, quando manifesti tratti da un opuscolo sui sacramenti furono sparsi di fronte alle porte di casa e nelle vie di Parigi in occasione del recente rientro in città da parte di Francesco I. Questi eventi misero in imbarazzo i cattolici favorevoli ad una Riforma all’interno della Chiesa e segnarono la fine sia della politica conciliativa di Francesco I, che precedentemente aveva formalmente tentato di proteggere i protestanti dalle estreme misure che voleva adottare contro di loro il Parlamento di Parigi, che alle pubbliche trattative di Filippo Melantone. Infatti, in risposta a queste provocazioni protestanti, Francesco I dichiarò apertamente la sua fede cattolica, scatenò la persecuzione e provocò l'esilio di numerosi di loro (fra i quali lo stesso Giovanni Calvino). Si manifestò così la reazione armata protestante in un ciclo di conflitti militari che non ebbero fine duratura se non con l’Editto di Nantes emanato nel 1598 da Enrico IV.
- 檄文事件（げきぶんじけん, affaire des placards, 1534年10月18日）は、16世紀フランス王国の宗教改革期に起こった事件。これをきっかけにプロテスタントへの弾圧が強化された。 ルターの『95ヶ条の論題』（1517年）を世に問うたことで始まった宗教改革運動はフランス国内にも影響を及ぼした。フランスはハプスブルク家（神聖ローマ帝国・スペイン）と争っていた（イタリア戦争）ため、戦略上、ルター派諸侯と結びつきがあり、国内の改革派に対しても比較的寛容な態度を取っていた。 1534年10月18日の朝、パリやオルレアンなどの町の各所にカトリックの教義を批判する文書が張られていた。アンボワーズの宮殿内のフランソワ1世の寝室の扉にも張られていたため、フランソワは激怒し、プロテスタントを弾圧した。異端とされた者は処刑され、ジャン・カルヴァンら多くの者が国外に亡命した。翌年1月には出版禁止令が出され、穏健な人文主義者も弾圧された。 檄文事件以降、宗教上の対立が一層激しくなり、王権を巡る争いとも結びつき、16世紀半ばの宗教戦争を迎えることになった。
- Afera plakatów to wywieszenie w 1534 w kilku miastach Francji plakatów, negujących znaczenie mszy katolickiej. Jest to wydarzenie symboliczne, uznawane za początek reformacji we Francji.
- O caso dos cartazes foi um incidente envolvendo a afixação de cartazes anti-católicos na noite de 17 para 18 de Outubro de 1534. Este incidente marcou o fim das políticas conciliadoras do rei François I da França, que passou a perseguir os protestantes.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
