| dbpprop:abstract
|
- Abstract expressionism was an American post-World War II art movement. It was the first specifically American movement to achieve worldwide influence and put New York City at the center of the western art world, a role formerly filled by Paris. Although the term "abstract expressionism" was first applied to American art in 1946 by the art critic Robert Coates, it had been first used in Germany in 1919 in the magazine Der Sturm, regarding German Expressionism. In the USA, Alfred Barr was the first to use this term in 1929 in relation to works by Wassily Kandinsky.
- Der abstrakte Expressionismus ist eine Kunstrichtung der modernen Malerei, vertreten in Nordamerika und Europa. Sie wird oft als Sammelbegriff für die abstrakte Kunst in den 1950-1960er Jahren benutzt.
- Termínu abstraktní expresionismus se užívá jako souhrnného označení pro směry abstraktní moderní malby v době od konce druhé světové války do počátku 60. let.
- El Expresionismo abstracto es un movimiento pictórico contemporáneo dentro de la abstracción, en concreto, las tendencias informalistas y matéricas posteriores a la Segunda Guerra Mundial. Surgió en los años 1940 en Estados Unidos y se difundió, décadas después, por todo el mundo. Se considera el primer movimiento genuinamente estadounidense dentro del arte abstracto, y ejemplo del liderazgo que, en materia de artes plásticas, asumió Estados Unidos después de la Segunda Guerra Mundial. Por ello fue directamente financiado por la CIA en el contexto de la Guerra fría.
- Abstrakti ekspressionismi on taiteen suuntaus, joka syntyi toisen maailmansodan jälkeen Yhdysvalloissa. Sitä on vaikea tunnistaa yhtenäisenä tyylinä, vaikka pyrkimys abstraktiin ilmaisuun, kuvapinnan litteyteen ja suurikokoiseen all-over -tyyliin ovat sille tyypillistä. Kypsimmässä vaiheessa 1950-luvun lopulla abstrakti ekspressionismi oli tavallisesti herooinen (sankarillinen) ja mahtipontinen maalaustyyli. Sen valta-aika päättyi 1960-luvulle tultaessa. Abstrakti ekspressionismi vaikutti myös kuvanveistossa, jossa toisen maailmansodan jälkeisenä peruspyrkimyksenä oli reduktio. Suuntauksen keskeisiksi veistäjiksi tulivat Yhdysvalloissa David Smith ja Euroopassa Alberto Giacometti. Suuntauksen aikalainen Euroopassa ja Kanadassa oli informalismi, joka muistutti abstraktia ekspressionismia. Sievistelemättömän karkean tyylin ja joskus suurkaupunkimaisen kyynisyyden rinnalla abstraktia ekspressionismia tukeneiden kriitikoiden arviot saattoivat olla jyrkkiä ja voimakkaita. Seuraava lausunto kertoo pyrkimyksestä tahalliseen vastakkainasetteluun ja polemiikkiin. Clement Greenberg: »Michelangelon veistosten ongelma on se, että ne ovat liian lipeviä. Hän oli helkkarin hyvä, mutta hän oli liian teennäisen taiteellinen. »
- L'expressionnisme abstrait est un mouvement artistique qui s'est développé peu après la Seconde Guerre mondiale et qui consiste à retranscrire ses pensées et ses sentiments avec des formes abstraites et des couleurs très variées. Le mouvement est né à New York vers 1945 et a perduré principalement aux États-Unis jusqu'à 1970. Il se divise en cinq phases : la première génération, l'abstraction gestuelle, l'abstraction chromatique, abstraction post-picturale et abstraction géométrique. Dans l'action painting l'idée est de donner de l'importance à la texture et à la matière ainsi qu'aux gestes de l'artiste. Dans le colorfield, c'est l'unification des couleurs et des formes qui est la plus importante.
- Az absztrakt expresszionizmus egy képzőművészeti irányzat, amely Jackson Pollock kezdeményezésére jött létre az 1950-es években. Az absztrakt expresszionizmus kifejezés latin eredetű. az abstrahere (elvonni) szóból és az expressio kifejezésből származik. A kifejezést először Alfred Barr használta 1929-ben Kandinszkij „improvizációinak” szellemére, munkásságára vonatkoztatva, de csak az 1950-es években terjedt el Robert Coates újságíró, majd Clement Greenberg amerikai kritikus javaslatára, aki ezzel akarta az új irányzatot a „klasszikus” expresszionizmushoz kötni. Pontosan 1951-től vált általánossá, amikor is a New York-i Museum of Modern Art-ban az észak-amerikai absztrakt művészet nagy kiállítását rendezték. Az amerikai absztrakt expresszionizmus elválaszthatatlan a kor egész vizuális kultúráját egységbe foglaló kapcsolatok hálózatától. „Az absztrakt expresszionizmus – nevében is rejlő nonfigurativitás és az erőteljes érzelmi töltés kettősségén kívül – talán furcsa módon, erőteljesen támaszkodott a szürrealizmusra, persze nem elsősorban a figuratív, hanem a nonfiguratív szürrealizmus szabad tudatalatti módszereire és esetleg technikáira is. ” Ennek a nemzetközi festészeti irányzatnak a lényege a művész lelki- és hangulati állapotának, tudat alatti képzeteinek közvetlen, drámai kifejezése és a festés folyamatának meditatív átélése. Mindezt a hagyományos kompozíció feloldásával és az ábrázolás száműzésével kívánták elérni. Ebben a művészeti stílusban tevékenykedő művészek szerint a festményeket gyorsan kell készíteni, hasonlóan a kínai kalligráfiákhoz. Nem szabad semmit fontolgatni, az alkotás akkor jó, ha spontán és „kitörésszerű”. Valószínűleg nemcsak a kínai művészet volt hatással a módszer híveire, hanem a távol-keleti miszticizmus is, elsősorban a Nyugaton divatossá vált zen-buddhizmus. A művészek az egyediségre törekednek ebben az elgépiesedett, szabványosított világban. Vannak, akik a festmény méretét variálják, egyszer kisebb, máskor monumentális alkotásokat készítenek, és vannak, akik a textúrát változtatják, érzékeltetik az érdes és sima felületeket, különböző textileket applikálnak fel a képre és ezekre kerülnek majd fel a színek. Különböző anyagokat kevernek a festékhez, vagy rászórják a képre, ilyenek például a fűrészpor, a homok, a sár és mások. Az új művészeti stílus első képviselőinek mentora Peggy Guggenheim volt, aki az Art of this Century Gallery igazgatójaként, a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején az akkor még stílusában nem kiforrott, fiatal művészeket felkarolta. Segített nekik, hogy a 20. század legmarkánsabb egyéniségévé váljanak, lehetőséget biztosított számukra kiállításokra. A kritikusok új nemzedéke lépett a színre: elkötelezett személyiségek voltak, akik a New York-i kulturális fejlődés szolgálatába álltak. A múzeumok megnyíltak az új művészet előtt, képtárak és műgyűjtők egész hálózata alakult ki. Több fiatal művész is csatlakozott a mozgalomhoz a negyvenes évek végétől, egyik jeles képviselője például: Willem De Kooning, aki 1930-ban saját művészi útját keresve absztrakt képeket kezdett festeni kis méretben, de ezeket később mind megsemmisítette. Végig kapcsolatban állt az absztrakt festők csoportjával, de soha nem csatlakozott hozzájuk. 1942-ben kapott meghívást Guggenheim egyik kiállítására, ám ő ezt visszautasította, mert úgy gondolta, hogy az ezen részt vevő művészek nagyon közel állnak a szürrealizmushoz, ő pedig saját magát nem tartotta közéjük tartozónak. 1948-ban rendezte meg első önálló kiállítását az Egan Gallery-ben, ahol feketével és fehérrel festett képeket mutatott be. Sikerrel járt, hiszen felfedezte Greenberg, a kor legbefolyásosabb kritikusa. Greenberg cikkében Willem De Kooningot „tökéletesen absztrakt festőnek” nevezte. Ennek hatására több időt szentelt a festésre és odáig jutott, hogy két évvel később Archile Gorkyval és Jackson Pollockkal együtt képviselte az Egyesült Államokat a Velencei Biennálén. Legjobban sikerült alkotásait 1950 és 1952 között festette: ezek közül is kiemelkedik a „Nők” című sorozata, ahol lírai környezetben könnyen felismerhető antropomorf elemek jelennek meg. „Később ennél szigorúbb absztrakcióra tért át, ám ebben az időben egyenetlen minőségű képeket alkotott, bizonytalanságban tartva ily módon közönségét kiszámíthatatlanul hullámzó teljesítményével”
- L'Espressionismo astratto fu un movimento artistico statunitense successivo alla seconda guerra mondiale. Fu il primo fenomeno artistico tipicamente americano ad influenzare il resto del mondo e contribuì a spostare radicalmente la capitale artistica da Parigi a New York, e più in generale dall'Europa agli Stati Uniti d'America. Il New Deal americano, che coincise con la diffusione delle dittature europee (il fascismo in Italia, il nazismo in Germania e il franchismo in Spagna), aveva favorito l'immigrazione degli artisti in fuga dall'Europa che portarono negli Stati Uniti cellule di ogni tendenza: Il Cubismo muralista con Léger, il Dadaismo con Duchamp, Mondrian e Hans Hofmann, l'Astrattismo con Albers, il Realismo con Grosz, il Razionalismo architettonico con Mies Van der Rohe e soprattutto il Surrealismo, che viene spesso considerato il più importante predecessore dell'espressionismo astratto, grazie all'enfasi posta sulla creazione spontanea, automatica o subcosciente. Il dripping di Jackson Pollock su una tela di canapa stesa sul pavimento è infatti una tecnica che ha le sue radici proprio nel lavoro di Max Ernst. Il termine "Espressionismo astratto" si deve ad Alfred H. Barr jr. che lo coniò nel 1929 a commento di un quadro di Vasily Kandinsky. Successivamente fu ripreso per essere applicato all'arte americana degli anni '40 dal critico Robert Coates nel 1946. Il movimento prende il suo nome dalla combinazione dell'intensità emotiva e autoespressiva degli espressionisti tedeschi con l'estetica anti-figurativa delle scuole di astrazione europee come il Futurismo, il Bauhaus e il Cubismo sintetico. In aggiunta, il movimento possiede un'immagine di ribellione, anarchica, altamente idiosincratica e, secondo il pensiero di alcuni, piuttosto nichilista. In pratica, il termine viene applicato a tutti quegli artisti operanti a New York nell'immediato dopoguerra con differenti stili, e perfino il cui lavoro non è né particolarmente astratto né espressionista. L'action painting energica di Pollock, è tecnicamente ed esteticamente molto differente dalla violenta e grottesca serie di donne di Willem de Kooning (che non è particolarmente astratta) e dai luccicanti blocchi di colore delle opere di Mark Rothko (che non sembrano particolarmente espressioniste), tuttavia tutti e tre vengono considerati espressionisti astratti. L’espressionismo astratto ha delle caratteristiche comuni, ad esempio la predilezione per le ampie tele in canapa, l’enfasi per superfici particolarmente piatte, ed un approccio a tutto campo, nel quale ogni area della tela viene curata allo stesso modo (per esempio, al contrario, alcuni stili prediligono concentrare la raffigurazione nell’area centrale rispetto ai bordi). Come prima originale scuola di pittura in America, l'espressionismo astratto dimostrò la vitalità e la creatività del paese negli anni del dopoguerra, tanto quanto il suo bisogno (o abilità) di sviluppare un senso estetico che non fosse ristretto negli standard europei di bellezza. Il movimento attrasse l'attenzione, nei primi anni '50, della CIA. Vi videro un mezzo ottimale per la promozione dell’ideale statunitense di libertà di pensiero e di libero mercato, uno strumento perfetto per competere sia con gli stili del socialismo realista prevalente nelle nazioni comuniste, sia con il mercato dell’arte europea, allora dominante. I libri di Frances Stonor Saunders (La Guerra Fredda Culturale - The CIA and the World of Arts and Letters) spiega nel dettaglio come la CIA organizzò e finanziò la promozione degli artisti americani aderenti all’espressionismo astratto, tramite il Congresso per la libertà culturale dal 1950 al 1967. Gli articoli su due figure portanti delle espressionismo astratto come Jackson Pollock e Philip Guston, scritti dall'artista statunitense Dorothy Koppelman, relazionano la loro arte alla loro vita seguendo un'ottica di Realismo Estetico. L'artista Canadese Jean-Paul Riopelle aiutò ad introdurre l'impressionismo astratto a Parigi negli anni '50. Dal 1960, la corrente perse d'impatto e non fu più a lungo tanto influente. Alcuni movimenti, come la pop art e il minimalismo, furono una controrisposta e una ribellione verso quello che l'espressionismo astratto aveva generato. Ad ogni modo, molti pittori, come Fuller Potter, che aveva creato opere espressioniste astratte, continuarono a lavorare su questa linea per molti anni ancora, a volte estendendo ed espandendo le implicazioni estetiche e filosofiche di questa ricerca artistica. I più rappresentativi espressionisti astratti furono: Willem de Kooning Helen Frankenthaler Arshile Gorky Adolph Gottlieb Philip Guston Hans Hofmann Franz Kline Lee Krasner Robert Motherwell Barnett Newman Jackson Pollock Fuller Potter Jean-Paul Riopelle Mark Rothko Clyfford Still Ibram Lassaw
- 抽象表現主義（ちゅうしょうひょうげんしゅぎ、Abstract expressionism）とは、1940年代後半～1950年代のアメリカ合衆国で全盛を迎えた絵画運動。抽象絵画の一種で、主な特徴は、 非常に巨大なキャンバスを使い、観る者を圧倒する 画面に焦点となる点がなく、地も柄もなく、どこまでも均質な色や線の広がりが描かれている、「オールオーバー」（全体を一面に覆っている）な絵画である 絵画のキャンバスは現実の風景や姿形等を再現する場所ではなく、作家の描画行為の場（フィールド）であると考える 点である。代表的な作家は、ジャクソン・ポロック、バーネット・ニューマン、マーク・ロスコら。 はじめてアメリカ発で世界に影響を及ぼした美術運動で、ニューヨークをパリに代わる世界の芸術の中心地とするきっかけになったため、別名「ニューヨーク・スクール」（ニューヨーク派）ともいう。
- Het abstract expressionisme was een Amerikaanse moderne schilderstroming binnen de abstracte kunst van de 20e eeuw. De stroming domineerde de kunstwereld in de jaren 1946 tot 1960. Het was de eerste grote kunststroming na de Tweede Wereldoorlog en de eerste die de Verenigde Staten, specifiek New York City, als bakermat had. De Nederlandse CoBrA-kunst en de Informele schilderkunst zijn verwant aan het abstract expressionisme.
- Abstrakt ekspresjonisme, også omtalt som The New York School, var en kunstnerisk bevegelse som dominerte amerikansk kunst i tiårene etter andre verdenskrig. Det var den første kunstretningen i USA som fikk internasjonal betydning, og den betydde det endelige skifte av sentrum i kunstverdenen på 1900-tallet, fra Paris til New York. Betegnelsen abstrakt ekspresjonisme ble først brukt om Vasilij Kandinskijs malerier i 1919, men ble senere brukt for å beskrive arbeidene til en gruppe malere som arbeidet i New York på begynnelsen av 1940-tallet. Kunstnere som Jackson Pollock og Willem de Kooning produserte en ny type bilder, hvor interessen lå i å finne fram til et direkte og autentisk uttrykk på lerretet som kunne uttrykke kunstnerens indre følelser og underbevissthet. Som navnet angir, springer mange av ideene bak den abstrakte ekspresjonismen ut fra tankegods fra den europeiske ekspresjonismen, men også surrealismens vektlegging av spontan og automatisk kreativitet var et viktig utgangspunkt for bevegelsens kunstnere. Termen «abstrakt ekspresjonisme» rommer flere og innbyrdes svært ulike stiler og type kunstnere, og flere av kunstnerne som falt inn under denne karakteristikken var verken spesielt abstrakte eller spesielt ekspresjonistiske. Action painting, American-style painting og color field var andre begreper som ble brukt for å beskrive denne kunsten. Den abstrakte ekspresjonismen fikk sitt endelige gjennombrudd i 1951 med en stor utstilling på Museum of Modern Art i New York, kalt Abstract Painting and Sculpture in America. Etter dette fattet også CIA interesse for den abstrakte ekspresjonismen, som de mente uttrykte ideen om USA som den frie tankens og det frie markedets forsvarer. CIA så i den abstrakte ekspresjonismen et mulig propagandainstrument overfor de kommunistiske landenes sosialistiske realisme. I løpet av 1960-tallet mistet bevegelsen sin dominerende posisjon i kunstverdenen, og ble utfordret og kritisert av nye retninger som minimalisme, konseptualisme og popkunst.
- Ekspresjonizm abstrakcyjny (szkoła nowojorska) to ruch artystyczny kształtujący się w malarstwie amerykańskim w latach 40. XX wieku pod wpływem nowoczesnego malarstwa europejskiego. Uznawany za pierwszy czysto amerykański ruch o światowym znaczeniu, stawiający Nowy Jork w centrum świata sztuki. Termin został ukuty w 1946 roku przez krytyka, Roberta Coatesa. Do czasu II wojny światowej malarstwo amerykańskie nie stanowiło jednolitego nurtu. Ton sztuce nadali dopiero przybyli do Ameryki w pierwszych latach wojny malarze, rzeźbiarze, poeci i muzycy, którzy opuścili Europę, aby uniknąć niemieckiej okupacji. Wśród nich byli: Max Ernst, André Breton, Fernand Léger, Piet Mondrian, Marc Chagall, André Masson, Marcel Duchamp. W sensie technicznym ekspresjonizm abstrakcyjny wywodzi się z surrealizmu, z naciskiem kładzionym na spontaniczny, automatyczny czy wręcz podświadomy akt twórczy. Kapanie farbą na rozłożone na podłodze płótno jest tu charakterystyczną techniką, inspirowaną twórczością surrealisty niemieckiego, Maxa Ernsta. Ruch łączył w sobie głębię emocjonalną i pragnienie samowyrażenia się niemieckich ekspresjonistów z antyfiguratywną estetyką europejskich szkół abstrakcyjnych, takich jak futuryzm, bauhaus czy kubizm. Był postrzegany jako nurt buntowniczy, anarchistyczny, wysoce idiosynkratyczny i, wg niektórych, wręcz nihilistyczny. Termin stosuje się do określenia różnorodnych w praktyce stylów wielu artystów działających w Nowym Jorku. W ramach Szkoły nowojorskiej rozwinęły się dwa nurty: action painting (action-art) (malarstwo akcji, gestu) Oparty na przypadkowości i spontanicznym działaniu, za pierwszoplanowy uważa akt twórczy. Odwołuje się do podświadomości artysty, odruchowego działania jako jedynie autentycznego sposobu tworzenia. Głównymi przedstawicielami action-art byli: Jackson Pollock i Willem de Kooning. color field painting (malarstwo barwnych płaszczyzn) W color field painting najistotniejszym elementem jest kolor. Uwaga twórcy skupia się na przekazaniu barwy, rozciągniętej na dużej powierzchni malarskiej, jako nośnika emocji. Proces twórczy podlega ścisłej kontroli. Color field painting reprezentowali: Mark Rothko, Clyfford Still i Barnett Newman. Mimo wspomnianej niejednorodności wewnątrz ruchu, jego reprezentantów cechowały pewne podobieństwa. Było to zamiłowanie do dużych płócien, nacisk na płaskość, podejście "całościowe" – traktujące wszystkie fragmenty płótna z równą uwagą, bez skupiania się na części centralnej z pominięciem krawędzi. Ekspresjonizm abstrakcyjny, jako pierwszy oryginalnie amerykański nurt w sztuce, ukazał światu żywotność i kreatywność Ameryki lat po II wojnie światowej. Zwrócił też uwagę na jej potrzebę i umiejętność rozwoju w sensie estetycznym, niezależnie od europejskich standardów. Kanadyjski artysta, Jean-Paul Riopelle wprowadził ekspresjonizm abstrakcyjny w Paryżu w latach 50. W latach 60. ruch utracił swe znaczenie, stanowiąc inspirację dla takich nurtów artystycznych jak pop art i minimalizm, jednak część przedstawicieli abstrakcyjnego ekspresjonizmu tworzyła nadal w podobnym duchu. Główni przedstawiciele nurtu: Willem de Kooning Helen Frankenthaler Arshile Gorky Adolph Gottlieb Philip Guston Hans Hoffmann Franz Kline Lee Krasner Robert Motherwell Barnett Newman Jackson Pollock Jean-Paul Riopelle Mark Rothko Clyfford Still
- Expressionismo abstrato foi um movimento artístico com origem nos Estados Unidos da América, muito popular no pós-guerra. Ele foi o primeiro movimento especificamente americano a atingir influência mundial e também o que colocou Nova Iorque no centro do mundo artístico. O movimento ganhou este nome por combinar a intensidade emocional do expressionismo alemão com a estética antifigurativa das Escolas abstratas da Europa, como o Futurismo, o Bauhaus e o Cubismo Sintético. O termo foi usado pela primeira vez para designar o movimento americano em 1946 pelo crítico Robert Coates. Os pintores mais conhecidos do expressionismo abstrato são Arshile Gorky, Jackson Pollock, Philip Guston, Willem de Kooning, Clyfford Still e Wassily Kandinsky
- Expresionismul abstract este o mişcare artistică care s-a dezvoltat la mijlocul secolului al XX-lea şi care constă în reprezentarea gândurilor şi sentimentelor în actul picturii într-o manieră spontană, folosind tratamentul expresiv al materiei, formele abstracte şi culorile cele mai variate. Mişcarea a luat naştere în cercurile artistice din New York în perioada imediată după sfârşitul celui de-al doilea război mondial şi a durat în Statele Unite până prin anul 1970. Expresionismul abstract, constituit din mai multe curente, nu este caracterizat prin omogenitate. El poate fi împărţit în cinci faze: prima generaţie abstracţia gestuală ("action painting") abstracţia cromatică ("color field painting") abstracţia post-picturală abstracţia geometrică. Deşi termenul de "expresionism abstract" a fost folosit pentru prima dată în 1946, în legătură cu mişcarea artistică din America, de către criticul de artă Robert Coates, el mai fussese folosit în Germania în 1919 în revista "Der Sturm" referitor la expresionismul german. În Statele Unite, Alfred Barr adoptă termenul de expresionism abstract în anul 1929, termen cu care caracterizează opera lui Wassily Kandinsky.
- Файл:SMITH CUBI VI. JPG Дейвид Смит, 1963 Абстрактный экспрессионизм (abstract expressionism) — школа (движение) художников, рисующих быстро и на больших полотнах, с использованием негеометрических штрихов, больших кистей, иногда капая красками на холст, для полнейшего выявления эмоций. Экспрессивный метод покраски здесь часто имеет такое же значение, как само рисование. Начальная фаза движения — абстрактный сюрреализм (abstract surrealism) появилась в 1940-е, под влиянием идей Андре Бретона, её основными приверженцами были американские художники Ганс Хоффман, Аршиль Горки, Адольф Готлиб и др. Особый размах движение получило в 1950-е гг. , когда во главе его встали Джексон Поллок, Марк Ротко и Виллем де Кунинг.
- Abstrakt expressionism var en konstriktning under 1940-, 1950- och 1960-talen. Den abstrakta expressionismen var den första konstskola i USA som fick internationell spridning och flyttade konstscenens centrum från Paris till New York. Termen abstrakt expressionism användes första gången 1919 för att beskriva vissa målningar av Vasilij Kandinskij. Den syftar vanligtvis på amerikansk, icke-geometrisk konst av olika konstnärer som omkring 1942 hade New York som sitt centrum, och som var mycket aktiva och inflytelserika under 1950- och 1960-talen. Den amerikanske konstkritikern Robert Coates använde 1946 termen med speciell syftning på en grupp amerikanska konstnärer, bland andra Willem de Kooning och Jackson Pollock, som tog fasta på surrealismens strävan efter en konst som betonade automation — en metod som skulle förmå visualisera det undermedvetnas uttryck direkt på duken. Namnet antyder det faktum att rörelsen sprungit ur den tyska expressionismen och europeiska, abstrakta konstriktningar som futurismen, Bauhaus och den syntetiska kubismen. Den abstrakta expressionismen blev officiellt erkänd 1951 genom en utställning på Museum of Modern Art i New York, kallad "Abstract Painting and Sculpture in America". Termen omfattar arbeten i olika stilar och med olika nivåer av hänsyftningar på innehåll och motiv. Den betonar spontaniteten och det personliga i uttrycket. Den amerikanske kritikern Harold Rosenberg använde termen Action painting, medan hans landsman Clement Greenberg kallade samma form av konstnärlig aktivitet "American-type painting". Två olika tendenser kunde så småningom särskiljas: penselmåleri inriktat på handling, rörelse och struktur (de Kooning, Pollock) och color-field painting (”färgfältsmåleri”), där man sysslade med en stor, enhetlig form eller yta av färg.
- Soyut dışavurumculuk (soyut ekspresyonizm), veya eleştirmen Clement Greenberg'in tabiriyle resimsel soyutlama, 1940'ların ortalarında New York'ta ortaya çıkan, ressamların gerçek nesnelerin temsiline yer vermeden kendilerini sadece renk ve şekillerle ifade ettikleri bir tür soyut sanattır. İlk Amerikan sanat akımı olarak kabul edilip, sanat dünyasının merkezinin Paris'ten New York'a kaymasında etkili olmuştur. Soyut dışavurumculuk iki grup olarak incelenir: Jackson Pollock, Willem de Kooning, Franz Kline gibi sanatçıların dahil edilebileceği, fiziksel hareketin vurguladığı aksiyon resmi 1960'larda Mark Rothko, Kenneth Noland, Ellsworth Kelly, Frank Stella ve Morris Louis gibi ressamların temsil ettiği renk alanı resmi, veya Greenberg'ün ifadesiyle geç resimsel soyutlama
- абстрактний експресіонізм - рух в абстрактному мистецтві, що акцентує увагу на процесі живопису, властивостях самого процесу малювання і взаємодії художника, фарби і полотна. Абстрактний експресіонізм зародився в Нью-Йорку на початку 1940. Його представники - Аршайл Горкі, Франц Кляйн, Джексон Поллак і Марк Ротко.
- 抽象表現主義(Abstract Expressionism)，或稱行動畫派(Action Painting)，抽象派。一般被了解為一種非直接描繪自然世界的藝術，反而透過形狀和顏色以主觀方式來表達。是二次大戰前的藝術運動，受超現實主義及繼承蘇俄構成主義的影響。亦常被定義為「沒有比喻現實參考的」藝術。更廣闊的定義是：以簡化但又可以保留原始自然的方式來描述真實題材。米羅（Joan Miro）的抽象畫是這個更寬的定義一個好例子。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
